„Az igazságot nem lehet felakasztani, mert az igazság a lelkünkben él”
Brusznyai Árpád mártírhalált halt pedagógusra emlékeztek Nagymaroson
„Az igazságot nem lehet felakasztani, mert az igazság a lelkünkben él” címmel tartottak emlékező estet Nagymaroson 2010. február 28-án, felidézve az egykori kommunista áldozatok emlékét. A Fidesz Nagymarosi Szervezete rendezésében zajló esten felelevenítették Brusznyai Árpád mártír-halált halt pedagógus életútját, majd Harrach Péter, a terület országgyűlési képviselője, egyben képviselőjelöltje, az Országgyűlés alelnöke, valamint Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos szólt az egybegyűltekhez.
Brusznyai Árpád ifjú tudós, középiskolai tanár kikezdhetetlen jellem, fiatal feleségével, ötéves gyermekével osztályellenségnek számított a negyvenes, ötvenes években, amikor a kommunista pribékek áldozataként itthagyta a földi világot. Élete a XX. század példázata. A váci gimnázium tanáraként vitte el őt az embertelen hatalom. A kikezdhetetlen jellemű férfi ma 82 éves lenne, s mindössze 33 év adatott neki. Apja csendőr, majd börtönbe vetették, bátyját, a váci püspök titkárát internálták. Október 31-én az orosz támadás idején huszonkétezer jogvégzett fiatalt vettek őrizetbe az ÁVÓ-sok. A határ ekkor még nyitva állt, Brusznyai Árpád elhagyhatta volna Magyarországot, de a talpig becsületes és magyar hazafi nem hagyta el hazáját. Még negyven napig taníthatott Vácon, majd 1957-ben vádat emeltek ellene, s 1957. február 6-án és 7-én kihallgatásra rendelték. Vádolták a népi demokratikus államrend erőszakos megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés szervezésével és népellenes bűncselekmények elkövetésével. A Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa – a mellette szóló bizonyítékokat figyelembe véve – előbb „csak” életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az „enyhe” ítélettel elégedetlen hírhedt Pap János, az MSZMP helyi vezetője azonban személyesen intézkedett és kijelentette: Veszprém megye nem maradhat halálos vádlott nélkül! (Pap 1994-ben öngyilkosságba menekült…) Brusznyait a Legfelsőbb Bíróság Tanácsa kötél általi halálra ítélte. Megmentése érdekében több ismert magyar értelmiségi, köztük Kodály Zoltán is közbenjárt a Kádár-kormányzatnál, de sikertelenül.
Brusznyai Árpádot halálbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték a kommunista pribékek. Brusznyai egy előre kitervelt, aljas gyilkosság áldozata. A bűnös kommunista rendszer életét vette egy talpig becsületes pedagógusnak, aki a Himnuszt éneklésével lépett a bíró elé – hangzott el a róla szóló megható műsorban. Brusznyait 1958. január 9-én végezték ki, testét jeltelen sírba temették. Ez a bátor magyar hazafi egész életében vallotta: „Egyetlen becsületes politika van: a nép szolgálata.”
Wittner Mária halálra ítélt szabadságharcos, aki túlélte a borzalmakat beszédében megállapította: – Brusznyait Krisztus korban, 33 évesen végezték ki, ő pedig ekkor, vagyis 33 éves korában szabadult a börtönből. Felidézte azt a pillanatot, amikor a nyolcvanas években Brusznyai Árpád özvegyének lehetősége volt megkeresnie mártír férje hamvait. Ekkor egy megdöbbentő kép járta körbe a világot, ahol Brusznyai Árpád özvegye kezében tartotta férje koponyáját. Wittner Mária ekkor megkérdezte az özvegyet, mit érzett, amikor férje koponyáját tarthatta a kezében? – Annak örültem, hogy megtalálták, annyi tudás, szeretet és emberség volt benne…
A kommunisták a mi vérünkből biztosítják unokáik jövőjét!
De ebből mi nem kérünk!
Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő hangsúlyozta, nem érti, milyen baloldali értékrendre büszkék a mai kommunisták! Felidézett egy „csokorra” való összeállítást tetteikből: – 1919-től szétzüllesztették a polgári társadalmat, 600 embert öltek meg a Tanácsköztársaság 133 napja alatt, vannak élő tanúk, akik még mindig fel tudják idézni, mit tettek az oroszok a magyar nőkkel. Választási csalás hozta meg a győzelmüket a kékcédulás választások során, s Sztálinnak köszönhetően, a magyar-kérdés-vagonkérdés értelmében vagonokkal hordták ki a magyarokat a Gulágra. Lassú, egzisztenciális éhhalálra ítélték az itthon maradt családokat!
Vajon megváltoztak-e ezek a kommunisták mára? – tette fel a kérdést az előadó. Válasza egyértelmű, az egykori vörös komiszárok, akik lakájként szolgálták az oroszt, mára vörös kapitalistákká vedlettek… A kommunisták a mi vérünkből biztosítják unokáik jövőjét! De ebből mi nem kérünk! Végleg ideje lesz letérni a történelem eme szégyenletes színpadáról – jelentette ki Wittner Mária a nagymarosi művelődési házban.
Ma is tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat!
– Ma fejet hajtunk azok előtt, akik életüket áldozták a szabadságért, s akik szabadságukat veszítették a múlt rendszerben. Az egész magyar nemzet áldozattá vált – hangsúlyozta hozzászólásában Harrach Péter országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alelnöke, aki rámutatott: – Ma hasonló helyzetben van a nemzet, mint az 56-os szabadságharc idején, amikor a Haza megkövetelte a nemzeti összefogás egységét. Mindenkivel persze nem lehet összefogni! – jelentette ki az Országgyűlés alelnöke.
Ahogy Brusznyai Árpád tragikus életútját felidéző műsorban elhangzott, tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat, ez a mai kor nagy kihívása, ma is tudnunk kell, ki volt a hóhér és ki az áldozat! S az áldozatoknak legyen dicsőség mindörökké!
Brusznyai Árpádot és mártír társait az 1989–90-es rendszerváltozás során rehabilitálták, és újratemették…
Frigyesy Ágnes
Nemzeti Hírháló