Kádár és a párt vezetői pezsgővel koccintottak Mindszenty halálakor
„Sum paratus”
Csonka Emil Mindszenty anyagának kutatójaként érdekes és értékes magnófelvételeket találtam. Olyan részleteket tudhatunk meg a kardinális haláláról és a temetés előtti előkészületekről, amelyeket eddig sehol nem publikáltak. A prímás haláláról operáló orvosa, kezelőorvosa és a boncolóorvos nyilatkoztak Csonka Emilnek.
Mindszenty kardinális utolsó, venezuelai pasztorációs útjáról hazafelé a repülőgépen rosszul lett, majd Bécsbe érve kivizsgáláson vett részt, amelynek során Bianchi – a prímás kezelőorvosa –, konzíliumot tartott a bécsi Irgalmas Kórház professzoraival, s úgy döntöttek, hogy elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás. Az operációt május 6-ára tűzték ki. A bíboros bizakodónak látszott, és sürgette az orvosokat, mert következő programjának, a franciaországi magyarok meglátogatásának ideje közeledett. A kardinális nem szerette volna, ha az utat el kellene halasztani, netán le kellene mondani a műtét miatt.
Reggel kilenckor, mielőtt megkezdődött a műtét felkészítés, a bíboros ezt mondta: Sum paratus, azaz, készen állok. Az altatóorvos Pentothal-t fecskendezett a főpap vénájába, s a szer pillanatok alatt narkózist idézett elő. A kardinális szobája, amelynek egyetlen dísze a feszület volt, üresen maradt. A műtét ¾11-ig tartott. Dr. Bianchi, Vecsey, Mészáros és Romanus testvér idegesen járkáltak a folyosón. Ki-kimentek a teraszra, ahol előző nap a bíboros levegőzött. ¾ 11-kor feltárult a műtő ajtaja, s elégedett arcú orvosok és nővérek jelennek meg. Percek alatt Rómába érkezik a hír VI. Pál pápához, miszerint a műtét sikerült. Az örömhír a Pázmáneumban is lelkesedést vált ki. A műtét alatt az intézmény alkalmazottai és lakói a kápolnában imádkoztak. A műtét után sokáig álltak papjai a bíboros ágy mellett. Mészáros próbált beszélni hozzá, de egy-egy bólintásnál nem volt több válasz. Ez azt jelentette, hogy a kardinális érti Mészáros szavait. Fél egy tájban a félig csukott szemmel tehetetlenül fekvő bíboros néhány szót mondott magyarul, ám ekkor már csak Romanus testvér volt mellette, így soha nem derül ki, mit mondott a haldokló prímás. Romanus testvér ugyanis osztrák szerzetes. Egy órakor hatalmas sürgés-forgás támadt az osztályon. A bíboros vérnyomása rohamosan csökken, akadozó lélegzésén géppel segítenek. Vérkeringésében is fennakadás tapasztalható. Több mint egy órán át, küzdenek az életéért. Ám minden hiába: 14.15 perckor beáll a halál.
Azokon a csatornákon, amelyek eljuttatták a műtét sikeréről szóló hírt a Szentatyának, most a gyászhírt közlik. Számos országban megszakad a rádió műsora, s döbbenten mondják be a magyar prímás halálhírét. Megkondul a Szent István dóm lélekharangja, s egész Bécs tudja, hogy a szabadság jelképe halott. Még a hír hét perc alatt szaladt körbe a világon, Magyarországon csak háromsoros hír lát napvilágot – másnap a Népszabadság és a katolikus Új Ember hetilap hasábjain. Kádár és a párt vezetői pezsgővel koccintanak a gyászhír hallatán!
dr. Oskar Pendl egyetemi tanársegéd, a boncolásról a következőket mondta el: – A holttestet a Wilmhelminen Spitalba szállították konzerválás és boncolás céljából. A test kihűlése után, május 7-én a késő esti órákban megkezdtük a konzerválást, amelyet még aznap be is fejeztünk. A boncolással a váratlan halál okát tisztáztuk. Megvizsgáltuk az elhunyt szívét, s meglepetésünkre nagyfokú és előrehaladott koszorúér-meszesedést találtunk. Majd megnyitottuk a bal szívkamrát, s ekkor derült ki, hogy az első papillárius izomcsomóban egészen friss elváltozás van. Ez az elváltozás a műtét után keletkezhetett, a bíboros halálát okozva. Az infarktus nem volt felismerhető a műtét utáni narkózis miatt. Ez tragikus következménnyel járt.
Dr. Bianchi, a prímás kezelőorvosa így nyilatkozott: – Még a fiataloknál is fennáll bizonyos kockázat a műtétek során. A kardinális korábbi vizsgálatai azt mutatták, hogy nincs rizikója ennek a beavatkozásnak. Isten magas kort engedett megélni az eminenciás úrnak, de ebben a korban felléphetnek olyan folyamatok, amelyeket nem lehet kézben tartani. Ez történt most. A szív akut veszélybe került és felmondta a szolgálatot.
Walter Ludvik operálta a bíborost. Ő csak röviden szólhatott az eseményekről: – Minden, a bíboros betegségéről szóló részletet titokban kell tartanunk. A kardinális halála rekonstruálható lesz, ám erre csak a mi generációnk kihalása után adódik lehetőség. Az adatokat csak akkor hozhatják nyilvánosságra…
Columba és Laura testvér, valamint Mészáros Tibor vitték a halott főpap ruháit a Wilhelmina Kórházba. Két férfi, fehér kötényben végezik a bíboros öltöztetését. Laura nővér szerint a főpap arca nyugodt, s a halál beállta óta húsz évet fiatalodottnak látszik. A halál pillanatában szenvedő arc megváltozott. A hazatérés nyugalma látszik rajta.
Fehér miseruhát adnak rá, magyaros hímzéssel. Alatta új, bíborvörös reverenda. A miseruhára fehér stóla kerül, kezére a dél-afrikai Hurley bíborostól kapott gyűrűt, és barna rózsafüzért tesznek. A Venezuelából érkezett ezüstkeresztet a pectoralére akasztják. Édesanyja képe, amely ott állt íróasztalán, most a koporsóba kerül. A szeretett édesanya sírjáról hozott földet kispárnába varrva feje alá helyezik. Magyarország prímását dupla koporsóba teszik. A két koporsó közé egy könyv kerül: Emlékirataim. Mészáros Tibor, az utolsó hűséges titkár mindenre aprólékosan figyel, s maga ellenőrzi a koporsó cinezését is. Majd elindul a halottaskocsi Bécs utcáin, a Szent István dómig. Utána Mészáros kocsija, a két kedves nővérrel. Az úton rózsafüzét imádkoznak. A dóm kereszthajójában felállított ravatal csak a bécsi érseket illeti meg. Franz König bíboros, tisztelete jeléül adta e helyet a magyar prímás koporsójának. A ravatal oldalán koszorú, amelynek aranyfelirata: – Hűséges magyar néped… A temetésre magyarországi főpap nem kapott útlevelet… 1975 májusát írták…
Fordította és közreadta: Stoffán György
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Kedves Szerző!
Az amúgy rendkívül érdekes és figyelemfelkeltő cikk utolsó mondatát, ha nem haragszik, kritikával illetném. Mert ez így, meglehetősen summás, s nem is feltétlen igaz, kétségbe vonható megállapítás.
Történt ugyanis, hogy 1975 január 7 és 10 között VI. Pál pápa 10 új főpapot nevezett ki Magyarország területén. Köztük Lékai Lászlót esztergomi apostoli kormányzói (aki rá pontosan egy esztendőre esztergomi érseki, majd májusban bíborosi kinevezést kapott), Ijjas Józsefet kalocsai érseki, Udvardí Józsefet Szeged-Csanád-i megyéspüspöki rangra emelte Öszentsége.
S most kérdezem:
Melyik -hivatalánál fogva egyébként- diplomata-útlevéllel rendelkező egyházi főméltóságot merték volna megállítani a határon, ha akármelyikük úgy dönt, vagy közösen úgy határoznak, hogy részt vesznek Mindszenty hercegprímás végső búcsúztatásán?
Hogy a kommunistákkal szemben ez óriási konfrontáció lett volna? Igen! Kül- és belpolitikai botrány? Igen! Vesztettek volna a kommunisták? Igen!
De Lékait pl. nem nevezik ki esztergomi érseknek. Na és? Lett volna más! Hiszen épp a 70-es évek közepétől konszolidálódott az állam és a Szentszék viszonya. (amihez persze nagy mértékben hozzájárult a Pápai Állam azzal, hogy vagyonának egy részét a Magyar Nemzeti Bankban tartotta.)
Summázva, én úgy gondolom, hogy egyetlen alapvetőség hiányzott a frissen kinevezett püspök urak eszköztárából: A SZÁNDÉK, az elhatározás, az akarat, amit akár gyávaságnak is nevezhetnénk!
Köszönet a sorokért. Minden szó igaz abból amit leírt. Hasonló eset volt Zadravecz püspök temetésén is, ahol a nyolc püspöktárs helyett egy végezte a temetési szertartást, mert a többi rettegett. Igaz, akkor 1965-öt írtunk. Sajnos azóta sem sokat változott a helyzet. Paskai volt a csúcsa ennek a folyamatnak, amikor Mariazellben megjelent, és a perjeltől azt kérdezte: – Hol az a Mindszenty? Hazaviszem.
A perjel elképedve tagadta meg a kihantolást. Paskai „üres kézzel” jött haza. Nem akarta ugyanis, hogy nagy esemény legyen Mindszenty temetése. De később még egy kegyeletsértés is volt ebben az ügyben: Mindszenty úgy rendelkezett, hogy az utolsó megszálló kivonulása után hozzák csak haza a hamvait. (Nem szószerinti idézet!) Paskai ezt sem tartotta be, s ezért volt Mariazellben a Mészáros-féle tiltakozás, amelynek a végén a perjellel való tárgyaláskor magam is ott voltam. Azzal zárult a Mészáros Tiborral folytatott tárgyalás, hogy ez politika, és a perjel sem ért egyet a végrendelet be nem tartásával. Sok-sok részlet még nem tisztázódott. Miért nem adja ki például a Mindszenty-Stiftung az „Egy különös sorsú nemzet” című történelemkönyvet, amelyet a prímás írt, és amelynek a bevételéből a papnevelést kellene – több más könyvének kiadásával együtt – támogatni. Miért nem halad a boldoggáavatás? (mint az összes többi magyar hős esetében – Pl: Márton Áron, Vezér Ferenc OSPPE, Kálló Ferenc, Boros Fortunát OFM… stb)
Sok tehát még a kérdés, és a pontosítani való. De, hogy forog a Föld, … ehhez is négyszáz év kellett:), pedig Galilei nem is magyar volt .
Kedves Stoffán Úr!
Köszönöm a válaszát!
Sajnos számomra nem érthetetlen, hanem felfoghatatlan módon, a Katolikus Püspöki Konferencia napjainkban, az elmúlt években, nemhogy fellépne a nemzetrontók, a hazát kifosztók ellen, de mint azt a decemberi események tanúsítják, melléjük áll.
Mert melyik katolikus országban fordulhatna elő az a gyalázat, ha nem Magyarországon, hogy előbb egy püspök, majd maga az egyházfő tiltakozik az adventi kereszt-állítás ellen, s mi több, megtiltja papjainak, hogy a szertartásokon részt vegyenek s áldást osszanak!
(Hál’ Istennek nem sok foganattal!)
Véleményemet levélben (névvel,címmel) bővebben kifejtettem anno a bíboros és a püspök úrnak is, akik – szégyen, hogy ezt kell írnom – „természetesen”, válaszra sem méltattak.
Úgy gondolom, nagyon sok feladat vár ránk a jövőben ! S pont azért, mert a magyar polgárok fejében lassan tisztul a kép, erősödik a rend és az erkölcsi normák helyre állítása iránti igény, ideje, hogy az efféle, a kereszténység jelképeit megtagadó egyházi vezetőket, a társadalmi jövőképet illetően mielőbb nyílt és számon kérhető állásfoglalásra kényszerítsük!
Mellette vagy ellene!
Rend vagy liberális káosz? Buzi felvonulás vagy körmenet! Tetemcafat vagy Szent Jobb? Svájci sapka vagy Szent Korona? Keresztényi hit vagy Talmud? Erkölcs vagy züllés?
Nincs harmadik út! Püspök Uraim!
Úgy gondolom a Konferenciának lett volna miért rendkívül erősen tiltakozni, hangját hallatni az elmúlt években, csakhát ez, „vajon miért?”, nem sikerült!
Még egyszer köszönöm a válaszát, s hát, a feladat adott, szerintem mindketten a magunk helyén tenni fogunk a megoldásáért!
Üdvözlettel:
Csaba
Magam is így gondolom! Csak az a baj, hogy ezek miatt a balfogások miatt a jobboldalon is nagy a kiábrándultság az Egyházat illetően és már nehéz elmagyarázni, hogy az Egyház nem a hierarchia, a klérus, hanem a hívő nép, amely Krisztust és az Ő tanításait követi. Sajnos Balogh páterekből ma is elég sok van, de bízzunk azokban a fiatal, agilis, alázattal és tudással rendelkező szerzetes és világi papokban, akik látják a bajokat és oldják is azokat, ahol csak lehet. Az ő példájuk megtisztulást hoz majd hamarosan világszerte. Mert a világban történnie kell valaminek, és ez a valami, az erkölcs regenerálódása, a hit megújulása lesz. Isten nem hagy el bennünket, hanem edz, és gondunkat viseli…
Ora et labora!
Üdvözlettel: Gyuri