Athén a magyar úton? – Görögország adósságválságban

Az EU fenyeget, de fél is az euro összeomlásától

Amióta decemberben a Fitch Rating ügynökség Görögország hitelképességét gyorsan növekvő adósságai miatt lefokozta, nemcsak a spekulánsok, hanem az EU magatartása is kiszámíthatatlanná vált a görögökkel szemben. Hideg, s meleg nyilatkozatok követik egymást, mivel az EU a háttérhatalom nyomása alatt kemény („gyurcsányi”) „reformpolitikát” követel, de közben attól retteg, hogy csak növeli az ellenállást, amelyet más eladósodott országok is követhetnének.

Európa egy új járványtól tart, amit a görög adósságválság terjesztene el, mondhatnánk. „Nem múlik el nap anélkül, hogy a média ne foglalkozzon a görög válság súlyos problémájával”,  – írja Georges Sidéris a Le Monde csütörtöki számában. S nemcsak Franciaországban – fűzhetnénk hozzá. Hogy ez itthon nem így van, az annak tudható be, hogy a médiát erősen befolyásoló pártunk és kormányunk többre becsüli a tudatlanságot, mint netán az adósrabszolgák felébredését, mert a helyzet nálunk hasonlít a görögországira a legjobban.

Görögország háztartási hiánya 2008-ban 12,7%-kal az EU által megengedett határérték (3%) több mint négyszeresére, államadóssága pedig 237 milliárd euróra nőtt, ami a GDP 99,2%-a (a megengedett maximum 60 % helyett). Azóta a hiányszakértők szerint jóval több, a GDP kb.125%-a lehet. Brüsszel kezdetben brutális takarossági intézkedéseket sürgetett. Az EU központi bankja (ECB) főnöke, Jean-Claude Trichet úgy nyilatkozott, hogy inkább nyomás alatt kell tartani a görög kormányt, mint növelni a feszültséget a pénzpiacokon. Ha Görögország engedelmeskedik, akkor saját maga teremt súlyos szociális feszültségeket. A miniszterelnök, Papandreou  először ellenállni látszott: „A munkások nem fognak megfizetni ezért a helyzetért. Nem lesz bérstop és bércsökkentés. Nem azért kerültünk a hatalomba, hogy leépítsük a szociális államot.”

Az EU fenyeget

Az EU fenyegetése, hogy nem segít Görögországnak, magát az Uniót is a szakadék szélére sodorhatja. Mint az eurozóna tagja, Görögország nem tud a leértékelés klasszikus eszközével élni, s a takarékossági intézkedések így az országot csak tovább taszítják a lejtőre. Ha visszatér saját nemzeti pénzneméhez, más eladósodott országok is követhetik példáját, ami az eurozóna, sőt az EU széteséséhez vezethet. Más mediterrán országok is hasonló helyzetben vannak, sőt ma már nem csak ők. A háttérhatalom csodafegyvere, a kamat, idővel minden országot térdre kényszerít, s ma már az EU minden tagállama, még a derék Németország is súlyosan eladósodott. A válságot figyelmesen követő brit Daily Telegraph újságírója, Ambrose Evans-Pritschard, joggal következtet: „A mélyebb igazság, amelyről az Euroland-ban csak kevesen hajlandók elgondolkodni, az hogy az Európai Valutaunió alapvetően nem működőképes – sem Görög-, sem Németországban, sehol.” Az EU népszerűségi mutatói ennek megfelelően lejtmenetbe mentek át. További országok csatlakozása kérdésessé vált. A tavaly pénzügyileg térdre kényszerített Izlandban egyenesen megfordult az EU népszerűségi aránya. A tagsági felvételi kérelmét tavaly benyújtott országban a nagy többség ma már az EU ellen van. Éppúgy, mint a pénzhatalom által az EU-ba terelni kívánt Svájcban.

Kelet-Európa a Nyugat gazdasági osztrigája

A súlyos takarékossági intézkedésekkel terhelt Lettországban, decemberben hosszan tartó kormányellenes tüntetések zajlottak. Mint Magyarországon is, a Nemzetközi Valutaalap gazdasági javaslatai a foglalkoztatás és a termelés megbénításához vezettek, s csak tovább mélyítik a válságot. De lehet, hogy ez a cél, ismeri fel egy amerikai közgazdász is, aki szerint a Nyugat ahelyett, hogy segítene posztszocialista országoknak egy önálló gazdaság felépítésében, „gazdasági osztrigákként kezeli őket, akiket feltörhet és eladósíthat, hogy azokból kamatot és tőkenyereséget vonjon ki, az üres kagylót visszahagyva”. Kisebb tőkés országokra ugyan ez könnyen visszaüthet. Ausztria például oly nagy hiteleket helyezett ki Kelet-Európába, hogy már egy-két ország csődje egy „pénzügyi Sztálingrádot” jelenthet, kritizálta a Habsburgi stílusú, pénzzel gyarmatosító politikát a bécsi sajtó. Egy osztrák „pénzügyi Sztálingrád” persze nyugati pénz-cunamivá is válhat.

A görög válságkezelésről

Az EU pénzügyminiszterei február 15-én gyűlnek össze a görög válságról tanácskozni. A tét nagy, pláne hogy február 2-án bombaként csapott be a hír, hogy Görögország trükkösen dokumentálta adósságát, ami valójában 40 milliárd euróval több. Az EU komisszió próbálta a nyugalmat megőrizni és kijelentette, hogy ennek ellenére tartható lesz a görög kormány ígérete, miszerint a 12,7%-os háztartási hiányt három éven belül lefaragják 3%-ra. Komoly közgazdászok szerint ez lehetetlen, vagy csak a lakosság súlyos elszegényesítésével, a bérek, a nyugdíjak és az egészségügyi kiadások erős csökkentésével érhető el.

Miniszterelnök Papandreou azonban csak nem  engedett Brüsszel követeléseinek, hanem továbbra is küzd. A Lisszaboni Szerződés 122. cikkére hivatkozik, miszerint az EU segít egy tagállamnak, ha „bajban van, olyan okokból, amelyek nem saját hibájából következtek be”. Papandreou ezt ügyesen a Fitch Rating szereplésében és az azt követő spekulációs támadásokban véli felfedezni: „Tragikus tévedéseink ellenére sorsunkat ma a rating ügynökségek irányítják. Övék a felelősség a buborékért is, ami a globális válságba vezetett”. A Lisszaboni Szerződés Görögország számára azonban hátrányt is jelenthet. A 126. cikk szerint az EU a hibás országot először hitelfelfüggesztéssel, később pénzbüntetéssel is sújthatja. Az EU által hamisnak bélyegzett görög statisztikák miatt ez könnyen meg is történhet.

Az EU ellentmondásos, torz elvei és lelepleződése

Az utóbbi két év pénzügyi és gazdasági válsága leleplezte az EU-t, mint a háttérhatalom cselédjét, és ezt egyre többen ismerik fel. Másképpen ugyanis nem értelmezhetőek Brüsszel megszorító (hard) politikát szorgalmazó parancsai a válságot elszenvedő tagállamok ellen, és elnéző, segítő (soft) magatartása a válságot okozó bankokkal szemben. A helyzet azzal a nagy veszéllyel is jár, hogy a további lelepleződés elkerülése és a válság elkerülhetetlen mélyülése miatt a pénzoligarchia hamarosan kényszerhelyzetbe sodródhat, hogy rejtett háttéruralmát nyílt diktatúrára váltsa fel.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelő