A Médiavadász az Érpataki Modellt dicséri

Meggyűlik a baja mostanság a liberális hangadóknak Orosz Mihály Zoltánnal, az Érpataki Modell Országos Hálózatának vezetőjével. Az a helyzet ugyanis, hogy az érpataki polgármester hosszú évek rendszeres lejáratási kísérletei ellenére is állja a sarat, mi több, újabb településen léptetheti érvénybe hiánypótló módszerét.

A Tiszavasvári vezetőségével kötött friss megállapodás szerint lehetőséget kapott arra, hogy törvényes eszközökkel rendet teremtsen a lepusztult cigánynegyedekben. Mindez csípi a liberálisok szemét, és – mint ahogy megszokhattuk – médiahadseregük aljas támadásaival igyekeznek megakadályozni az ottani elszánt munkát. Lássuk, milyen sunyi módszerekkel él a sajtó Orosz Mihály Zoltánnak és munkájának negatív bemutatása érdekében.

A „beszámolók” általában mindent megemlítenek, csak azt nem, amiről az egész tiszavasvári tevékenység szól. Ennek jelszava pedig a

rendteremtés.

Egy jó szándékú és lelkiismeretes kezdeményezésről beszélhetünk, ami azon áldatlan és tarthatatlan állapotok felszámolására irányul, ami az ország egészét is sújtja. A „tudósítások” jelentéktelen mellékinformációkkal, személyeskedéssel igyekeznek elterelni a figyelmet arról, hogy itt egy új megoldás látott napvilágot, ami már most eredményesebbnek tűnik, mint azok az ablakon milliókat kiszóró, cigánypátyolgató „felzárkóztatási programok”, amik csak megerősítik a „kiilleszkedetteket” bűnkövető magatartásukban.

A liberálisok a polgármester néhány indokolatlan mértékben felkapott és hamisan tálalt ügyére hivatkozva, Orosz Mihály Zoltántól féltik a cigányságot, ami azért abszurd, mert a megfélemlítéshez a magyar társadalom általában teljesen más képeket társít. Még a hülye is tudja, hogy a félelmet éppen az a „mélyigénytelen” réteg tartja fenn az iskolákban, az utcán vagy az éjszakai életben, akiket a média jól pénzelt bértollnokai ma született báránykáknak próbálnak beállítani.

A szolgalelkű újságírók egy olyan háttérérdeket igyekeznek védelmükbe venni, amelyiknek esze ágában sincs segédkezni az érdemi javulásban, hiszen célja Magyarország további kaotizálása. Valójában ez, és nem a cigányok iránti kedves, törődő, jó szívük az oka annak, hogy a cigányok oldalára állva papolnak a konstruktív javaslatokat és építő kritikákat hírből sem ismerő közhelyekről.

Lássuk példaként az MNO-s Lakner Dávid „zseniális” érveit, miért kellene szerinte jegelni a tiszavasvári projektet. Az itt elhangzott „érvek” azért érdekesek, mert sablonszerűen ismétlődnek más lapokban is. Mindegyikben közös, hogy végletesen ügyelnek arra, hogy ne alakuljon ki érdemi vita a jelenségről, és hogy ne kelljen semennyire sem elismerniük az Érpataki Modell fontosságát:

„Feltehetőleg jogosulatlanul használ doktori címet.” – Lakner úgy gondolja, azért nem szabad bevezetni Tiszavasváriban az Érpataki Modellt, mert Orosz Mihály Zoltán doktori címet viselt egy időben, amit egyébként – és ezt soha sem említik – a Nyíregyházi Törvényszék és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség által jóváhagyott alapszabály szerint jogosultan adományozott neki az oktatási intézmény. De ha valós is lenne ez az állítás, nem igazán derül ki, mi köze mindennek ahhoz, hogy Orosz (más szervekkel együttműködve) végre felmutatja és betartatja a minden egyes állampolgárra vonatkozó „normákat” a város azon pontjain is, ahol ez eddig ismeretlen volt.

„A különféle furcsa maskarákat magára öltő (…)” – Lakner úgy gondolja, hogy a népi viselet kizárja, hogy civil szervezetek segédkezzenek egy város élhetőbbé és biztonságosabbá tételében. Arról nem is beszélve, hogy Orosz Mihály Zoltán egy ideje „korhoz illő” öltözékben mutatkozik a nyilvánosság előtt, de a hitvány lapok ezt teljesen elhallgatják, ugyanis mindig régebbi képekkel illusztrálják legújabb mondanivalójukat. Felvethető a kérdés: vajon ha ennyire az igazság oldalán tudják magukat, miért kell ilyen kisstílű és méltatlan eszközökhöz nyúlniuk?

„(…) feltehetőleg egy szülő sem engedné szívesen gyermekei közelébe a férfit, aki máskor izraeli vezetőnek öltöztetett bábut akasztatott, vagy a Budapest Pride-on balhézott, hogy fel akar menni a kamionra.” – Az ostoba Lakner megint nem Tiszavasváriról és az ottani tevékenységről számol be, hanem múltbeli történésekről, amik kifejezett célja az országban uralkodó kettős-mérce jogrend bizonyítása volt. Vajon a modern világ visszásságai miatti tiltakozása már alkalmatlanná teszi őt a település felvirágoztatására? Aligha.

„Valóban szükséges a felzárkózás, de hogy ennek az indulatokat felkorbácsoló Orosz csak gátja lehet, az egészen bizonyos.” – A bűnöző értelemszerűen indulatos lesz, ha leleplezik. Ezért a leleplező a felelős? Arról megint csak nem beszélve, hogy az igazi indulatokat tudatosan a rémhíreket terjesztő liberális sajtó gerjesztette. Ami egyedül „bizonyos”, az éppen ez. (Ugye, MNO? „Az érpatakiaknak el lesz vágva a torka!”)

„Orosz és Zagyva, amint felmutatják a normát?” – Manipulatív kérdés, ami semmivel sincs alátámasztva. „Orosz és Zagyva” pontosan ahhoz a manapság ritka embertípushoz tartozik, amely kellő bátorsággal és körültekintéssel rendelkezik egy ilyen küldetés végrehajtásához. Vagy talán azt akarja érzékeltetni a szerző, hogy egy elkötelezett jobboldali, aki olykor harcba száll korunk némely igazságtalanságával szemben, máris abba a kategóriába tartozik, mint a a kisstílű bűnözők? Ez erőltetett és nem mellesleg álszent lenne, főleg a cikkben gátlástalanul és folyamatosan csúsztató Laknertől.

„Ha még a kevéssé beszámíthatónak tűnő Orosztól sem tudnak búcsút venni, akkor hol az ígért mérséklődés [a Jobbikban]?”, „nem muszáj Orosszal jóban lenni”, „nem kellene mondani, hogy Orosz Mihály Zoltán a megoldás” – Mindig megmosolyogtatóak az olyan érvek, amikor egy balos vagy áljobbos lap kéri számon az adott pártot, hogy nem következetes elveihez. Azzal meg ne foglalkozzon senki, hogy az eddig bejárt városrészeken, mióta Orosz feltűnt, fokozatosan tűnik el a szemét, az emberi ürülék, a döglött patkány, a sártenger és az ablakon bevezetett kábel.

De persze nem ő a megoldás… Csak akkor ki? A milliókon ücsörgő, zabhegyező „jogvédő” csoportocskák, akik évtizedek alatt nem tudtak annyi változást elérni, mint pár hét alatt Orosz Mihály Zoltán?

Nem véletlen, hogy Lakner Dávid csak erőltetett jelzőkkel tud előhozakodni, hiszen nincs a birtokában olyan érv, ami érdemben indokolná az Érpataki Modell alkalmazásának beszüntetését. A firkász csupán megrendelést teljesített, aminek szándéka a nyomornak, a szemétnek, a bűnözésnek, a többségi társadalom elnyomásának konzerválása, az indulatok felkeltése, valamint az olvasók félretájékoztatása.

Réb István

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!