Megfontolandó szempontok a 21. század háborús viszonyaihoz igazodó magyar véderő-rendszer sürgős kiépítéséhez

1. Fejezet

Előrebocsátom , hogy nem vagyok katonai szakértő, hanem csak egy körültekintően gondolkodó, az államtudományokban, a közügyekben és a nemzetközi viszonyokban is jártas, a legégetőbb nemzeti kihívásainkra értelmes és  racionális  megoldásokat kereső magyar hazafi,  aki Szent László ország-mentő és ország-építő példáját követve nincs és nem is lehet tekintettel az ésszerű cselekvését „ monopolizálni „ akarók –  pártpolitikai sablonokba öltöztetett –  haszontalan  tunyáira sem! ( Hej ráérünk arra még…) Magától értetődik hogy ha eddig  ez egy uralkodó trend volt, akkor ez a helyzet ezután sem lesz másképpen. Mindez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a mi  létfontosságú nemzeti érdekeinkért  konokul és következetesen  cselekedjünk  és minden lehetséges módon  protestáljunk is.

A  politikával még köszönő viszonyban sem levő egyszerű magyar paraszt ember is tudja, hogy hazánk  nemzeti önvédelmének a  kiépítése a  mai világ kaotikus és háborús viszonyai között nem  aktatologatást  és halogatást, vagy egymásra mutogatást,  hanem hatékony  és gyors cselekvést, ha tetszik  „Sas behívót” követel meg minden felelősen gondolkodó magyar ember részéről, mégpedig halaszthatatlanul!  Ezért igen határozottan azt vallom, hogy ezzel a súlyos és megoldatlan önvédelmi haderő-rendszerrel nem tanácsos  átgondolatlanul ötletelni és főleg késlekedni egyetlen politikai tényezőnek sem.

Túlságosan is sok az ellenségünk ahhoz, hogy katonai  felkészületlenségünket egymásnak is ellentmondó  nyilatkozatokkal  tegyük számukra még vonzóbbá, miközben éppen az ellenkezőjére kellene törekednünk! A józan észt követve, legelőször  számba  kell vennünk a kialakítandó véderő-rendszer oldaláról  a mi valós adottságainkat , hogy kristály tisztán feltérképezhessük egy új ,és hatékony alapokon álló  21. századi magyar véderő-rendszer  használható alapjait. Ezekre az alapokra akkor is tekintettel kell lennünk  ha azok nekünk tetszenek, és akkor is ha nem. A teljesség igénye nélkül  vegyük először számba ezek közül a legfontosabbakat: 

1./  Igen fontos, lényeges alapadottságunk a  magyar népesség brutális fogyása és elöregedése.

2./ A testileg és szellemileg is egészséges  fiatal katonaköteles korosztályok tagjainak tömeges kivándorlása és végleges letelepedése zajlik a magasabb életnívót nyújtó országokba.  És ez százezreket érint, a rokonságukat is érdekeltként ide sorolva,  ennek akár a többszörösét is. 

3./ Az itthon maradt  katonaköteles korosztályok jelentős hányadának  a katonai szolgálatra való alkalmassága erősen vitatott kérdése volt  egykor a közéletnek és az maradt máig is. Többek között ez a tapasztalat is  ihletője volt a hivatásos hadsereg létrehozásának a magas technikai tudást igénylő harci eszközök megjelenésének és kezelésének a korában. A hivatásos hadsereg létrehozásának az ügye a baloldalinak egyáltalán nem tekinthető népi- nemzeti oldal sarkalatos politikai tétele volt már 1989-1994-ig tartó korszakban is.  Ennek a koncepciónak  a helyességét és szükséges voltát egyáltalán  nem  lehet vitatni. Más kérdés az, hogy a sorkatonaság megszüntetésével egyidejűleg nem hozták létre a hivatásos magyar haderő elengedhetetlenül szükséges ütőerejét sem. Lenézett és sokat ócsárolt tényezői  lettünk a környező országok magyar ellenes erőinek is.

4./ Az itthon maradt hadköteles  fiatal korosztályok  példátlanul alacsony jövedelmi viszonyai, megélhetési és otthonteremtési problémái,  az esetek jelentős részében depresszióra való hajlamosságot  és ennek következményeként közömbösséget váltottak ki a haza védelme iránt is.

5./ Magyarország általános népegészségügyi mutatói – köztük  a hadköteles fiatal korosztályoké is – hosszú idő óta  negatívak.

6./ Az ország  reménytelenné vált eladósodottsága  ugyancsak hazafiságot rontó és nem építő körülmény. A  közpénzeknek fontos védelmi szempontokat is háttérbe  szorító  hányaveti eldorbézolása pedig eleve az állam ellenes indulatok szülőanyja lett. ( Pl. ha nem tetszik egyeseknek a mi kisvasutunk megépítése , akkor még tovább építjük akár  „  Etyekig „ stb.  is. Ilyen egoista nyilatkozatokra egy  demokratikus berendezkedésű országnak nincs szüksége )  

7./ Az elmúlt évtizedekben a  haza katonai szolgálatához nélkülözhetetlen  magyar néplélek  áldozatvállalási készségének a megőrzéséhez szükséges  hazafias nevelés feltételeit  a közoktatásban és a közélet számos területén jelentős mértékben felszámolták illetve mint ósdi szempontot kiüresítették. A társadalmi önszerveződésekben ( Pl. Magyar Gárda ) rejlő hazafias cselekvőkészség kezdetleges csíráit  pedig hazug és sértő ideológiák kreálása ürügyén és mentén hatalmi eszközökkel üldözőbe is vették! Évtizedek kellenének ennek az alapjaiban helyes és hasznos – néhai Für Lajos által is patronált – igazi közösségi akaratnak, önszerveződésnek az hiteles újjáépítéséhez is.

8./ Végezetül egy ütőképes és a lehetőleg minél  szuverénebb  magyar véderő rendszer kiépítéséhez  a  magyar hadiipari ágazatok (  lőszergyártás, szervízrendszer stb.)   újraépítésének a feladatai is hozzátartoznak, másképpen lenullázható még  egy jól felépített magyar önvédelmi rendszer is. Példának okáért,  a Magyar Néphadsereg által használt lőszereknek  a nagy részét anno Csehszlovákia gyártotta, a legfejlettebb páncélos erők  fedélzeti géppuskáit pedig a magyar kisiparosok állították elő  és szállították le a Varsó Szerződés tagállamai részére  a  KETI útján, amely világelső termék  volt.  Ma tehát a vázolt honi szükségletekhez kell  igazítani a magyar véderők biztonságos lőszer és egyéb ellátását is. 

2. Fejezet.

Az előző fejezetben számba vett alapadatokból kiindulva ma  már nem lehet Magyarországon  a sorkötelezettségre épülő véderő-rendszert újra bevezetni. Ebből csak súlyos társadalmi feszültségek és veszélyforrások keletkeznének.  Mi tehát a  megoldás ebben a kaotikus kül-és belpolitikai kényszerhelyzetben. A válasz egyszerűbb és kézenfekvőbb, mint  azt bárki hinné. Az egykori  Magyar Gárda progresszív és áldozathozatalra mindig  és minden helyzetben kész önkéntes  fiaira és leányaira ,mint magyar betonalapra kell  újra felhúzni – a politikai vírust terjesztő ideológiákat okosan távol tartva –  a hivatásos magyar hadsereg támogatására alkalmas ,regionális alapon –megyénként ! –  szervezendő új kiegészítő /!/ haderőt a Magyar Bandériumokat. A Bandériumnak, mint újszerű és mozgósító erejű névhasználatnak a szükségességét két szemponttal indokolom :

Az első : A 19. század megyei  lovas díszegységeinek,  a Bandériumoknak csodálatos vagyis  igen megnyerő és lelkesítő leírása lelhető fel a 19.század első felében kiadott szakkönyvekben lokálpatrióta öltözetüket, zászlójukat illetően  is . És ez egy igen fontos , a mai  ifjúságot  is  mobilizáló szempont!  Az adott  megye Bandériumának a tagjává válni  minden korban  hatalmas megtiszteltetés volt egy magyar ember számára.  Ma sem lenne másképpen. Ebben biztos vagyok.

A második: A gárda szónak Bandérium szóvá való kicserélése  elhárítja  e regionális megyei szervezetekről azt a támadási felületet,  amelyet ideológiai manipulátoraink mesterségesen  és hazug módon  anno a Magyar Gárda minden tagjának nemes egyszerűséggel  a nyakába vartak. A velük szemben alkalmazott  legutálatosabb kommunista ideológiai módszer vérig sértett  minden becsületes, a hazáját önzetlenül  szolgálni kész magyar embert.  E Gárda egykori törvénytisztelő becsületes és hazafias  tagjai a Bandériumok révén  végre elégtételt is kapnának a nekik okozott  oktalan sérelmekért. Ezt oldaná fel a Bandériumokon belül az apák és nagyapák részére létrehozandó Senior tagozat példamutató és mozgósító jelenléte is. Sőt hatástalanítaná  azt a rossz  és idegen szájízt is , ami a szovjet Gárdák múltja miatt még fennmaradt. ( Ha magyarnak születtél, hát legyél magyar ! )  A megyénként szerveződő Bandériumok lokálpatrióta szellemiségét és áldozatkészségét szabad  névválasztással is lehetne színesíteni  és fokozni,  például így: Somogyi Betyárok Bandériuma, Béri Balog Ádám Bandériuma ( Vas megye) stb.

A hivatásos magyar haderővel együtt ezzel végre  teljessé válna a magyar nép által régóta óhajtott , ám szellemi támogatást eddig még nem kapott két pólusú  magyar véderő rendszer a maga népszerűvé  fizikai és érzelmi tölteteivel együtt. Létrehozásuk során célszerű lenne felhasználni a Svájcban bevált kiképzési szempontokat is.( sportos lőgyakorlatok )  A technikai műszaki haladás katonai vonatkozású termékeivel való megismerkedés lehetősége a Bandériumok tagjai számára feleslegessé tenne mindenféle ideologizáló magyarázkodást. Az önvédelemre képes lokálpatrióta ember nimbusza lenne végre a  meghatározó!

Összegezve, ma már csak  a lokálpatriotizmus képes elvezetni a mai fiatal katonaköteles korosztályainkat  a kirekesztés mentes hazaszeretethez és a honvédelméhez szükséges közösségi társadalom létrejöttéhez, ( Minden magyar felelős minden magyarért ! ) ami honvédelmi oldalról immár az egyetlen és az utolsó lehetősége a hatékony önvédelemre képes  magyar katonapolitikának. Merjünk már egyszer nagyot alkotni! Vessük már el a taszító idegen sablonokat! Ámen. Hajrá!

Kereszt a hűségünk – Kard a becsületünkKelt Budapesten 2020. január hó 19. napjánÍrta és kiadmányozta:Dr. Nagy László sk.Rendi kormányzóEmail: dr.nagy@t-online.huNemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!