A VALÓS „román” őstörténet, azaz a VÁNDORLÁSI ELMÉLET
Vlach expansion a.d I.c. to XII. century
Ha a románok nem a dákok leszármazottai és nem éltek mindig a mai románia területén, akkor kik ők és honnan származnak?
Két kiindulási alapunk van: az egyik a román nyelv maga, a másik pedig az írott források.
Román részről a vándorlást elsősorban azért szokás elutasítani, mert látszólag ez a két dolog ellentmond egymásnak: a román nyelv latin eredete nem vitakérdés, hanem tény, a vándorlás kiindulási pontja viszont a balkán görög nyelvű övezetébe mutat.
A korábban már említett Jirecek vonal szerint ugyanis a balkánon Illíria, nyugat Moesia és Dacia voltak latin nyelvű provinciák, a többi terület nem. A 12-13. századi román migráció kiindulási pontja viszont a mai Macedónia területe.
Először fejtsük meg a latin nyelv problémáját.
A korábbi, nyelvi kérdésekkel foglalkozó postban már leírtam, hogy Dacia miért nem lehetett a román nyelv kialakulásának helyszíne, ezen kívül viszont csak Illíria jön igazán szóba (Moesia vegyes nyelvű volt).
Az illír leszármazás és a Macedóniából kiinduló migráció azonban csak látszólag zárja ki egymást.
Ha ugyanis a 12. század előttről is megnézünk néhány bizánci forrást, akkor rögtön meglesz a kapcsolat.
A korábban már hivatkozott Strategikon az egyik legfontosabb láncszem, amely az Illíria területéről délre menekülő latinokat is megemlíti, ezzel megadva a kapcsolatot a nyelv kialakulása és a vándorlás kiindulópontja között:
A 6. század végi avar/szláv támadások miatt a bizánci birodalom balkáni területeiről a latin/görög népesség délre menekült, jobban védett helyekre.
Ennek eredményeképpen alakult ki egy latin nyelvű tömb a mai Ohrid város környékén (Nyugat-Macedónia).
Ennek a latin nyelvű tömbnek a maradványai ma is megtalálhatóak a térségben, bár eléggé asszimilálódott állapotban, őket hívják arománoknak ill. megleno románoknak. Valószínűleg a középkorban sokkal magasabb lehetett a számuk.
Ezen kívül több bizánci forrás is említi a vlachokat a térségben, pl. Anna Komnena Alexiadja, és komolyabb kutatómunkával valószínűleg még több forrást lehetne találni. Ráadásul ha a korábban a kontinuitással kapcsolatban hivatkozott forrásokat jobban megnézzük, azok között is találunk olyat, amely alátámasztja ezt, ilyen pl. a gotlandi kő.
A 12. századi északi irányú vándorlás megint viszonylag jól dokumentálható. Olyan területeken bukkannak fel vlachok, ahol korábban nem voltak: Bulgáriában, Szerbiában, majd a 12. század elején Magyarország déli határainál.
(Erdélyben csak 1273 tavaszán, Beszterce-Naszód megyében, a Bars kun kagán uralta Moldovából a Keleti-Kárpátokon áthajtva nyájaikat. )
Mindenképpen tehát egy olyan folyamatról van szó, amelynek vannak írott forrásai, nem kerül ellentmondásba a nyelvi és vallási tényekkel, mint a kontinuitási elmélet, és illeszkedik is azoknak a népeknek és országoknak a történelmébe, amelyekkel kapcsolatba kerültek, szemben a kontinuitással.
Tehát akkor mit is mondhatunk?
Leginkább azt, hogy a románok valószínűsíthetően Illíria romanizált népességének a maradványai (másik részük helyben maradt, az ő leszármazottaik voltak a dalmátok), akik a 6. század végi barbár támadások miatt először délkeletre húzódtak, majd miután a 11. század elején Bizánc legyűrte Bulgáriát, ezzel újraegyesítette a Balkánt, ami a térség prosperitásához vezetett,
és az Ohrid környéki terület túlnépesedett, ami megindította a népességfelesleg északi irányú vándorlását.
Mivel a vlachok tradícionálisan magashegységi állattenyésztők voltak, nem okozott nekik nehézséget a szerbiai hegyvidékek, ill. a nyugati Balkán hegység hegyi legelőit benépesíteni, majd eljutni az al Dunáig.
És ez az az idő amikor megjelentek a Dunától északra.
Nem tudom ki hogy van vele, de ha román lennék, nekem ezt a verziót elfogadni sem lenne nehéz, ez sem kevésbé „dicső”, mint a kontinuitás.
Igaz, vélt történelmi jogot nem lehet vele Erdélyre fabrikálni,
de mint tudjuk, a területszerzés sosem a bíróságon dől el. (Kivéve: az Erste Wiener Verdikt….:-D)
Forrás: Olvasónk által megadott link http://daciabarbaricuminferior.blogspot.nl/
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
Magam is írtam hasonlókat, bár ez a cikk pontosabb, a magamét a kifejezetten erre a témára szakosodott, kissé elhanyagolt http://daciabarbaricuminferior.blogspot.com/ blogomban. S akkor a Nu Stiu-k (ez a „nem értem” kifejezés oláhul….) még a Basarabiát =beszar-ábiát is „ősi román földnek tekintik, míg az ukránok oda nem csapnak.
De ha Beszarábia román, akkor Odessza is, és akkor már a totál őrült Romania Mare párt fantáziálásánál tartunk…..:-D
És ami a legérdekesebb , egyáltalán nem ezt tanítják , messze el van torzítva , hamisítva az ők történelmük ,,már az 50-es évek óta háromszorosan is változtattak — tehát azt tartják ,hogy minden szempontból az övék az igaz — pedig —
A Radloff-említette genovai kereskedők hatalmas Duna-torkolati és Fekete-tengeri gyarmataival csak kevesen foglalkoztak, mint a mai Románia etnikai és nyelvi alakító faktorával. Pedig a „zsinoviz”-ok szinte az egész Fekete-tengeri térséget behálózták hatalmas kereskedelmi összeköttetéseikkel, kikötőikkel, áruraktáraikkal és az olasz és dalmát kikötő és rakodó munkások ezreit foglalkoztatták és számukra egész városnegyedeket építettek. Román részről Bratianu I. G. foglalkozott ezzel a „zsinoviz” kérdéssel hosszabban és alaposabban, anélkül azonban, hogy tanulmányainak igazi jelentőségét levonta volna. Amit feldolgozott, a Duna-torkolati görög városokból, főképp Sapronról, Vicináról, vagyis azokról a városokról, amelyekről már Bíborban született Konstantin is megemlékezik és amelyekből később a besenyők nagy erősségeket építettek ki megkezdve egy besenyő állam megalapítását, de a Komnenos dinasztia elfoglalta tőlük és utódaik a tatárdúlás után a Paleológusok még nagyobbá tették, mint nagyon fontos kereskedő és kikötő városokat. A genovaiak kezébe került, 1318-ban, akik hatalmas kolonizáló terveikkel egészen újjáélesztették a Fekete tenger parti városok életét, megtömve őket az olasz kikötővárosok rakodómunkásaival, száműzöttjeivel, rovott múltú egyéneivel, akik itt új életet kezdhettek.
Bratianu tanulmánya szerint Genovában talált 38 eredeti okmányt, amelyek erről a nagy ,,zsinoviz” államról beszélnek és nagyobbnak állítják be, mint a bizánci francia császárságot, annak idején. Az olasz és később a dalmata tengerészek és kereskedő segédnépek, raktárosok, hajcsárok és árufelhajtók, sőt hajógyárak munkásai, már 1358-ban, saját metropolitájukkal és latin püspökségükkel rendelkeznek, így érthető, hogy a kunokkal is voltak állandó kapcsolataik, akiknek a nyelvemlékeit javarészt ők írták össze. Nagy összekötő városuk, a Konstantinápoly elővárosaként szereplő Péra volt, ahol szintén püspökségek és kezdődő egyetem áll rendelkezésére a balkáni olasz és latin elemeknek. Mindezeket Bratianu tárta fel egy tudós elfogulatlan komolyságával, arra azonban már nem volt ideje, vagy szándéka, hogy a 14. századi nagy olasz települések, a ,,zsinoviz” kolóniáknak jelentőségét felmérje, mint az oláh nyelv mai alakjának „latin”szülőanyját és egyedül elfogadható magyarázatát, hanem inkább hagyta, hogy a dákóromán elmélet fantasztái, Trajánus császár „benősült” légionáriusainak adják azt a dicsőséget, hogy ők voltak a mai románság szülői. Pedig a „zsinovizek” számban többszörösen felülmúlták a romladozó Római Birodalom szedett-vedett légionáriusait és időben és térben is sokkal közelebb álltak és állnak a románság eredetéhez, mint az elsők. Bratianu egyébként egész sor tanulmányával járult hozzá ezekhez az eredményekhez: „Recherches sur Vicina et Cetatea Alba”. Bucarest, 1935. Priviléges et franchises municipales dans 1’empire byzantin”. Paris, 1936. és a „Dacia” folyóirat sok számában megjelent tanulmányaival
Show less
1
Kérem, olvassák el világhírű édesapám, az orientalista nyelvész-történész Dr. Rásonyi László Hidak a Dunán című könyvének a 236 oldalán kezdődő fejezetét: A blakok-ról…A könyv második, javított kiadása 2004-ben jelent meg a Helicon-kiadónál, közös kötetben László Gyula Kettős honfoglalás című könyvével. Édesapám könyve 1981-ben jelent meg először, a Magvető kiadónál. Jellemző, hogy anno az erdélyiek Budapestről kötetszámra „lopták át” Romániába és otthon boldogan csemegéztek rajta.Amikor apám, mint tudós, rájött a románok óriási történelmi tévedésére, a dák-eredetmonda tudományos tarthatatlanságára, és ezt tanulmányaiban kifejtette, a világháború befejezésével Romániában kivégzés várt volna rá. Ennyit a témáról…testore1715@gmail.com