A férfiak ellehetetlenítése

Míg Ádám és Éva együtt lettek kiűzetve a Paradicsomból, ma már a férfiakat a Föld színéről is szeretnék eltüntetni. Az igaziakról beszélek, nem a nőies, nyamvadt, festett hajú, szedett szemöldökű, magukat sajnálgatókról. Hová lesz így az igazi család vagy párkapcsolat? Ami ugyebár – ha tetszik egyeseknek, ha nem – mégis csak különböző nemű emberpárból és gyerekekből kell, hogy álljon .

Nagy kérdés, amire a válasz eredete az 1940-es évek második felére vezethető vissza. Az akkori rendszer által kötelezően munkába állított, traktorra ültetett, esztergapad mellé állított nők bizony elveszítették eredeti hivatásukat.

Nem maradt idejük terített asztalon, frissen főtt étekkel várni a családfőt, aki egy személyben tudta biztosítani a család megélhetését, és arra sem, hogy nyugodt, kellemes légkörben beszéljék meg a napi történéseket, a gyerekek bevonásával.

Igaz, a későbbi panellakások konyháiban már le sem tudott volna ülni a család, idő is csak arra jutott, hogy a gyorsan felmelegített konzerveket a magyar hagyományoktól eltérően, maximum az otthon tartott négyféle fűszerrel feljavítva, állva vagy a tévé előtt ülve megegyék.

Az évtizedek során semmire sem maradt idejük. A családok tagjai lassan, de biztosan eltávolodtak, elhidegültek egymástól.

Nem véletlen, hogy a nagyszámú „Ratkó-gyerekek” gyerekei, az egykori „kulcsosok” a mai társadalom gerincét alkotva többségében magányosan élnek, s a 12-14 órás munkarend után, alkalmi bulikon humán használatú alkalmi kapcsolatokban telik sivár életük.

Ebben a nagy egyenjogúságosdiban úgy a nők, mint a férfiak igen súlyos károkat szenvedtek és szenvednek.

Az évszázadokig jól működött rend felbomlasztói elérték, hogy a kereső, immár nem kiszolgáltatott(?) nő verje férjét, barátját, vagy a bűnügyi statisztikákat szemlélve, meg is ölje.

Hosszú ideig erre nem volt szükség, mert a családjogi törvények túlságosan nőpártiak voltak, annak ellenére, hogy például váláskor a minden esetben nőknek ítélt gyermek nevelésére az apa alkalmasabb lett volna.

Ám a sok kisemmizett, földönfutóvá tett férjeknek szavuk sem lehetett, mert a gyerek láthatóságától is eltiltották őket, ha nem tudták miből fizetni a gyermektartást. Tőlük nemigen kérdezték meg, hogy van-e mit enniük, fejük felett lakás, tudnak-e dolgozni?

Sőt, föl lettek jelentve, azon volt feleségek által, akik a közösen megszerzett lakásban maradva, gyakran próbálkoztak új apuka jelölteket elfogadtatni az egyre befelé forduló gyermekeikkel. Ezekből a fiatalokból válogathattak aztán kedvükre a drogterjesztők, hiszen a könnyű mámor, a rövid ideig tartó boldogító érzés hamar rabjává tette őket. De a különböző szekták is ebből a körből szedték áldozataikat.

Azon anyák, akiknek mindezt a szemére vetik, hosszú, műkörmös ujjaikat összekulcsolva, ártatlanul néznek az ég felé és nem értik, miért történik meg mindez velük, hiszen ők mindent megtettek a gyerekért, sőt, még az egyre agresszívabb volt férjükért is…

Utóbbiak többsége viszont az elszenvedett sérelmek, a meg nem értés, a sok nélkülözés, megalázás miatt idő előtt a temetőbe került, míg a többi hajléktalanként tengetve életüket párkapcsolatra nem is gondolva, már nem akarnak változtatni életvitelükön.

Viszont azon családok, akik a hagyományos, nemekre ruházott megbízható értékrend szerint, egymást kiegészítve, megbecsülve élnek, egészségesek, hosszú életűek, mert az utódokért érzett felelősségérzetük nem engedi meg a könnyelműséget.

A most fiataloknak tehát érdemes elgondolkodni azon, hogy a sok csillogó-villogó, semmivesző mellékút helyett a göröngyös, de hosszan beláthatót érdemes választani.

V.A.

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!