MITTING – avagy A termékforgalmazó belecsap a lecsóba

Katalin, a „Munkaügyek” című magyar ireality show modern kapitalizmushoz idomulni próbáló kisfőnöke,– a humánerőforrás-menedzser – aki nincs teljes birtokában az angol nyelv helyes fonetikai eszköztárának, szokta volt így kiejteni a találkozó szó angol (meeting – míting) megfelelőjét.

Ez a botcsinálta, felkapaszkodott új-kapitalistákra jellemző falusias angol emlékezetünkbe idézi a csodálatos Montágh Imrét és azt a zseniálisan kivételes alkalmat, amikor a rádiókabaréban szerepelve némi betekintés nyújtott a hallgatók számára, milyen az, amikor hivatalosék a néphez szólnak. Milyen a jó szónok és miért van belőle rendkívül kevés. Katalin (Murányi Tünde briliáns alakítása) és Montágh Imre kabarébeli fellépése jutott eszembe, amikor tegnap véletlenül átkapcsolva az ATV-re (mi persze tudjuk, véletlenek már pedig nincsenek), szóval élő egyenes adásban végig nézhettem, ahogyan a termékforgalmazó belecsap a lecsóba.

Látszik rajta, hogy felépítették, látszik rajta, hogy próbál karizmatikusnak látszani, csak hát az olyasvalami, ami nem tanulható. Vagy van, vagy nincs, köztes állapot nem létezik. A kezdeti „próbálok olyan lenni, mint a nagyember” féle hosszú hatásszüneteket már elhagyta, hiszen minden ártalmas, ami hajdani főnökére Franciscóra akárcsak egy szikrányit is emlékezteti a szavazópolgárt.

A Magyarországon immáron több mint két évtizede regnáló, valakik által jó előre gondosan összeválogatott és kinevezett politikai osztályra oly jellemző kívánságlista felsorolását kaptuk meg most is. Ezúttal is a rossz emlékű, hálózatos termékforgalmazók felfutását visszaidéző, „fesztelenül sétálgatok körbe-körbe az arénában, mert én vagyok a menő” típusú, amerikai mintájú parasztvakítás közepette.

Itt szeretném felhívni a tisztelt Olvasó figyelmét, a majmolás senkinek sem áll jól! Azért nem, mert rögtön látszik rajta, hogy az nem ő, hanem valaki más bőrébe próbál belebújni, az pedig a saját tulajdonosára illik csak rá tökéletesen, minden más esetben szűk lesz, vagy valami ki fog lógni, mondjuk a lóláb.

Az Index „Mesterházy: Megváltoztunk, bizonyítunk” című írásából idézünk

Mindenkinek sokkal jobb lesz… bár a gazdagok többet fognak fizetni.

Szóval majdnem mindenkinek jobb lesz, ha az MSZP vezette kormányváltók szövetsége fog nyerni a 2014-es választáson. De igazából mégiscsak nyerni fog az egész ország az MSZP-vel, mert nem kell többé rettegnie senkinek… Illetve majdnem senkinek, mert azoknak mégiscsak, akik bármilyen módon részt vettek a Fidesz „koncepciós pereiben”. Ilyen egyértelmű üzenetei voltak az MSZP pénteki miskolci nagygyűlésének, ahol Gúr Nándor a vak komondorral szembenézés kínjait ecsetelte.

Hogyan? – kérdezné az egyszeri tévénéző a képernyő előtt ülve, csak éppen erre nem kap választ, illetve annyit, „meg van hozzá a programunk!”. Persze a néző sem rest, és azonmód vissza is kérdez:

– És ki hiszi el?

Megváltoztatok? Ti? Ugyan haggyad má’! Ti soha nem fogtok megváltozni, mert soha nem tudtok megváltozni! És persze nem is akartok! Hogy úgy mondjam: az önkényuralom a véretekben van! A KISZ-titkárok már csak ilyenek! Különleges anyagból vannak gyúrva! Tökéletesen mindegy, hogy a politikai lövészárok melyik oldaláról zúdítanak zárótüzet a kevésszámú megmaradt magyarságra, az egyéni haszonszerzés „a cél szentesíti az eszközt” metodikája minden esetben elsőbbséget élvez.

Ugyanakkor kétségkívül baromi nehéz dolog lehet ám megújítani olyasvalamit, ami felett nemhogy eljárt már az idő, de egyenesen léteznie sem lenne szabad! Megújultak? Dehogy! Semmi más nem történt, csak az első vonal elkopott, értsd: nyilvánosan, mindenki által látható módon korrumpálódott, az eredeti tőkefelhalmozás sajátos magyarországi kivitelezése közben és következtében hiteltelenné vált, így most a második vonal pártmunkásai léphettek eggyel előrébb, most jött el az ő idejük. Igaz, vártak is rá eleget, az öregek csak nem akartak eltakarodni. De most már azért, ha lassacskán is, elkezdtek hullani, mint ősszel a legyek. Ennyi történt csupán.

Ne felejtsük el, ők is ugyanannak a posztkommunista utódpártnak a tagjai, amiből a pufajkás távozott az élők világából. Nemrég még az országot szembeköpő ripacs vállát lapogatták nagy előszeretettel, miniszterelnök-jelöltjük pedig államtitkárként az irányítása alatt befolyásolta az ország sorsának alakulását. Változásról mindössze a tekintetben beszélhetünk, hogy tanulva nagynevű elődeik hibáiból, no és persze az Orbán-rezsim gátlástalanul pökhendi és pofátlan országlásából, rájöttek arra, hogy szerényebb mértékben, még ennél is sokkal kevésbé feltűnően kell le- és kirabolni bennünket. Vissza kell térni az alapokhoz, amit egy éppen mostanság Németországba elhúzó ismerősöm fogalmazott meg oly találóan (eddig nem, de most, két évtizeddel a rendszerváltás után igen!!!), amikor azt mondta: „A komcsik alatt mégis csak jobb volt, mert ott hagytak élni. Ezek nem hagynak!”

Ez lenne hát az új politikai nemzedék posztkommunistáméknál? Piros sarokban tehát a Mesterházy nevével fémjelzett új, önmagát ismét a szocialista címkével ellátó politikusi generáció, amely szintén jó termékforgalmazói szokáshoz híven a betanult koreográfia szerint a nagymonológ végén a „nagy” vezér köré sereglik a színpadon. Élükön Szanyi kapitánnyal, aki már a részeg Horn Gyufával is próbált szót érteni a tekintetben, hogy tulajdonképpen akkor kik is az ő szövetségeseik.

A Mesterházy nevével fémjelzett –hogy mennyire új, annak eldöntését a tisztelt Olvasóra bízom – politikai garnitúra „muszáj itten okosnak lenni most mán” betanult mentalitása késztette őket arra is, hogy rájöjjenek, itt az ideje nemzeti húrok erőteljes csapkodásába kezdeni, mert immáron az a kifizetődő. Ellenlábasukkal, a FIZESS-sel szemben a pártállami gyökerekkel bíró csapat ez idáig folyamatosan hátrányban volt ezen a területen.

És hogy kommunista kutyából miért nem lehet soha szociáldemokrata szalonna? Azért, mert akármilyen Armani öltönyt húznak is magukra, alóla mindig fel fog fesleni az önkényuralomra való törekvés kopottas ideológiai szövete, ha bátorkodhatom kifejezni magamat e csodás képzavarral. Ismét az Index tudósításából idézünk:

Módosítanák a Btk-t egy olyan kiegészítéssel, ami alapján egytől öt évig terjedő börtönbüntetést lehetne kiszabni bárkire, aki valamilyen módon részt vett az elmúlt évek „koncepciós pereiben”.

Az igazságszolgáltatás bármelyik szintjén dolgozókat kérte, hogy a törvényeket tartsák be: „Azoknak akkor sem lesz baja, ha az MSZP nyer. De ha valaki asszisztál ahhoz, hogy jogtalanul gyanúsítsanak meg bárkit ebben az országban, az kérem számoljon azzal, hogy a szocialisták igazságot fognak szolgáltatni… ha szocialista kormány jön, biztos lesz elszámoltatás”.

Nem tudom emlékszik-e a tisztelt Olvasó arra a hajdani miniszterelnöki posztot betöltő ripacsra, aki egy egész nemzetet alázott meg szemrebbenés nélkül azzal, hogy hazudott neki? Nos, ő merte magának először venni a bátorságot, hogy az egyik – elvileg független – hatalmi ág résztvevőjeként megfenyegessen egy másik hatalmi ágat – az elvileg szintén független bíróságot. Ifjú tanítványa most ugyanezt követi el, a – megint csak a pártállam idejére visszanyúló és mindenki számára jól ismert Káin és Ábel létezésmodellt kitűnően szemléltető – „aki nincs velünk, az ellenünk” című verdiktet ismét felelevenítve.

Mielőtt valaki túlzott egyoldalúsággal vádolna, a korrektség kedvéért tegyük rögtön hozzá, a másik oldal se különb. A jelenleg kormányfői posztot betöltő nagyságos vezénylő tábornoktól sem áll távol, hogy sajátos stílusában kifejezze nem tetszését egy-egy bírósági ítélettel kapcsolatban. Egyedisége abban áll, hogy ellenlábasaival ellentétben, ő nem rest cselekvésre ragadtatni magát (lásd: törvényhozás), és teszem azt – mondjuk úgy, hogy a hatás kedvéért – odavág egyet az adott testületnek, például alkotmánybíróság.

„Nem fogják elhinni: mindenkinek jobb lesz” szerepel többször is az Index tudósításában. És tényleg nem hisszük el. Ezeknek már nem tudunk, nem akarunk hinni, mert becsaptak bennünket. Többször is.

Igen, valóban, Orbánnak mennie kell! De nektek is! Fogjatok kezet és vezessétek el egymást! Jó messzire innen és vissza se gyertek!

Lejárt az időtök! A rendszerváltás rendszere megbukott!

Többet élősködtetek a nyakunkon, mint amennyi indokolt lett volna! Elég volt a Soros-uralom lélektelenül pénzhajhász mammonita kegyetlenkedéseiből.

Úgy tűnik, ha lassan is, de azért mégis csak változik valami. Egyesek már tudni vélik az új Csillagok háborúja film címét. Az eredeti 1977-es legelső film „New Hope” (Új remény) mintájára állítólag „New Dawn” – Új hajnal lesz a címe az új űr trilógia első darabjának. És tényleg, mintha új hajnalra ébrednénk. Ami darab idővel ezelőtt még simán elment, azt ma már nem hiszik el az emberek, lásd: Irak és Szíria esetét. Arról, hogy kételyeim vannak a történelem és a sors fura fintoraként a rendszerváltás jóval időn túl itt maradt politikusi generációival kapcsolatban, nem csak én töprengtem el, hanem a nemzetinek és konzervatívnak semmiképpen sem mondható Index is a tudósításában:

„Ezután felállította a párt elnökségét (Mesterházy – Szerző) és a helyi jelölteket, hogy „Nézzenek ránk, nézzék meg jól, ez a csapat bizonyítja, hogy a párt megváltozott és lecserélődött. Ez a fiatal generáció irányítja a pártot, adjanak egy esélyt”. Mi pedig ott álltunk a tapsviharban Szanyi Tiborral, Gúr Nándorral, Nyakó Istvánnal és Bárándy Gergellyel szemben, Veres Jánosnak pedig csak azért háttal, mert ő a közönségben ült.”

No, hát így valahogy zajlott le a 2014 (szegfű)mintájú mitting, amolyan termékforgalmazói módra posztkommunistáméknál. Csak ezúttal nem az „égvilágon semmi szükségem rá” méregdrága fogkrémet, vagy mosóport próbáltak meg rátukmálni a magyar népre, hanem egy élhetőbb, szebb és jobb, „mindenkinek jó lesz Magyarország” ígéretét.

Hogy is mondta Juszt László, a tévé ügyvédje?

„Ne hagyja magát becsapni, átverni, megkárosítani!”

– Ne is! – de ezt már csak én teszem hozzá.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő