Szentmise vagy politikai demonstráció? – Egyre többen teszik fel a kérdést a templomi megemlékezések kapcsán

A keresztény ember számára a szentmise az Istennel való legbensőségesebb kapcsolat helye. Mostanában azonban egyre gyakrabban merül fel a kérdés: helye van-e a politikának a templom falai között, és nem válik-e a szentmiseáldozat politikai demonstráció eszközévé?

A keresztény ember az imádságban egy állandó kapcsolatot tart fenn Istennel. Ez a hit és az imádság általi kapcsolattartás minden ember legbensőbb kapcsolattartása, hiszen ezerszer és ezerszer fordulunk Istenhez segítségért némán, önmagunkban kizárva a világot, mert vannak olyan helyzetek, érzések, problémák, kísértések, amelyekről tudjuk, hogy csak az isteni kegyelem által oldhatók meg. Mi magunk, saját elképzeléseink szerint nem vagyunk képesek bizonyos élethelyzetek megoldására.

Amikor tehetetlenek vagyunk mások szenvedésein, fájdalmán segíteni, akkor is keressük az isteni támogatást, segítséget, és imával fordulunk Istenhez. A keresztény ember igyekszik megtalálni a Krisztussal való személyes kapcsolatot, amely az Általa ígért állandó támogatásra ad lehetőséget, hiszen amit az Ő nevében kérünk Istentől, azt meg is kapjuk a hit által.

A hit és a parancsok feltételrendszere

A Szentírásban számos alkalommal olvashatjuk, hogy Jézus Krisztus a hit erejét hangsúlyozza, amikor a beteg vagy a bűnös kér Tőle támogatást, gyógyulást, segítséget, feloldozást. „Menj és többé ne vétkezzél” (János 8:11-12) vagy „hited meggyógyított téged” (Lk 17,11-19) – mondja.

A Krisztussal való személyes kapcsolat azonban feltételekhez kötött, hiszen magában hordozza azt a követelményrendszert, amely a krisztusi parancsok betartását kéri számon a hívő és Isten felé forduló embertől. Ezek a parancsok sokak számára betarthatatlannak tűnnek, ám még azok a hívő és hitük szerint élni igyekvő emberek is megbotlanak, akik egyházi hivatalokat látnak el, felszentelt papok, egyházi méltóságok, szerzetesek és szerzetesnők. Ugyanis mind emberek vagyunk, a magunk gyarlóságaival, bűneivel, bizonytalanságaival.

„Szeressétek az ellenségeiteket”

Vajon képesek vagyunk-e betartani Krisztus parancsait, tanítását? Gondolunk-e ezekre a krisztusi szavakra, amikor betérünk a templomba, hogy másokért „demonstráljunk”? Ér-e valamit is az imádság, ha e legfontosabbat, a szeretet parancsát megtagadjuk, nem érezzük át?

A „Vedd föl a keresztedet, és kövess engem” (Máté 16:24, Márk 8:34, Lukács 9:23), a „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Mk 10,23-25), a „Szeressétek az ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44), az „Ő kedves a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz is” (Lukács 6:35) – ezek a parancsok nem relativizálhatók.

Politika a templom falai között?

Nem elég tehát kifejeznünk egy szentmisére betérve, hogy valakik, akik nekünk kedvesek, most bajban vannak és értük imádkozunk. Mert az ellenségeskedés, rossz érzés, olykor visszafoghatatlan utálat szül a templom falai között is. Az sem célravezető, ha egy megosztó személyiség tart a politikai üldözötteknek nevezett letartóztatottakért bármilyen szertartást, de végképp negatív és kétséges értékű, ha a szentmiseáldozatot használjuk politikai ellenfeleink felé politikai válaszadásra.

A szentmiseáldozat bemutatása elhunyt szeretteinkért, bűneink bocsánatáért, gyógyulásért, szenvedélyeink legyőzéséért helyénvaló. Politikai ügyekben azonban, mégha (politikai) Fogolykiváltó Boldogasszonyt hívjuk is segítségül, az inkább árt az amúgy is gyűlölettel körülvett Egyházunknak, semmit pozitív hatása volna. Lovat adunk az ellenség alá.

Javaslom, hogy legközelebb azokért mutasson be szentmisét Böjte Csaba vagy bárki más, ördögűző imádságokkal, akik ma a hatalmat gyakorolják! Világosítsa meg őket a Szentlélek, és Isten irgalmazzon nekik az utolsó órán! A bűnösökért való ima és szentmise rajtuk is segít, még akkor is, ha nem ismerjük a segítség bekövetkeztének a napját és az óráját.

Az isteni kegyelem mindenkinek megadatik, csak kérni kell. Hittel, buzgósággal és Krisztus tanításait betartani igyekezvén. Mert Krisztus tanítása nem relativizálható, még akkor sem, ha a politika úgy kívánná is olykor…

Szerző: Stoffán György
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt képen: Szentmise / Böjte Csabával

#Szentmise #Politika #Kereszténység #BöjteCsaba #NIF

Legfrissebb anyagaink:

Ez már nem „csak” leszámolás, ez már hadjárat, pedig a hétnek még nincs is vége…

„Nem hiszek az egyezményekben” – ezt mondta Magyar Péter februárban, most mégis ratifikálná az Isztambuli Egyezményt

„Visszatértek a ’80-as évek” – kirakatakció Lakiteleken: a hatalom most bűnözőként akarja beállítani Lezsák Sándort, akit egy hete még besúgónak próbáltak bemutatni

„Nekem országgyűlési határozatba foglalt kötelességem volt” – Toroczkai László válaszolt a támadásokra

„A miniszterelnökről kiderült, hogy ő maga a bántalmazó” – a KDNP határozottan elutasítja az Isztambuli Egyezményt és az életellenes lépéseket

„A Tisza-kormány elmúlt fél éve alatt Magyarország nem előre ment, hanem hátra” – kemény mérleg a kormány első hat hónapjáról

Dublinból üzent, hogy vége a védelemnek – Magyar Péter a szívhang megszüntetésével egyenes úton viszi az országot az életellenes oldalra