Homo stultus (proletarius) – Stoffán György írása a mai kor emberéről
„A mai kor emberére sem az értelem, sem az alkotó, sem a játékos jelző nem illik” – írja Stoffán György. A szerkesztőségünk munkatársának legújabb írása a „homo stultus proletariusról” szól: arról az elfajzott élőlényről, akivé a kapzsiság, a liberalizmus és a vallásellenesség alacsonyította az embert. Az írást teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük.
***
Számos tudományos jelzővel bélyegezték meg az embert az évszázadok során, minden esetben kiemelve a legjellemzőbb, vagy akkor éppen a legfeltűnőbb vonását. Így terjedt el a homo sapiens, a homo faber vagy a homo ludens kifejezés is. A mai kor emberére azonban sem az értelem, sem az alkotó, sem a játékos jelző nem illik. És persze, sok más jelző sem, mert egy olyan elfajzott élőlénnyé alacsonyították az embert, amelyet nem lehet beazonosítani a latin és az egykori európai kultúra szerint… Persze, nem vehetjük egy kalap alá a világ népességét, de a (vissza)fejlődés iránya mindenképpen egy drámai jövőre enged következtetni.
A hazai viszonyokat tekintve sem látunk különb helyzetet. A parlamenti stílusok inkább hasonlítanak egy olyan kocsmához, amelyet a bolondház mellett nyitottak, hogy a kimenőkor legyen hol kávézniuk a hülyéknek, semmit egy kultúrnép választott képviselőinek stílusához. A gyűlölködés és az emberi primitívség minden oldalról kimutatja a foga fehérjét, súlyosan fertőzve ezzel a társadalmi rétegeket. Ma már mindenki-mindenkit utál. Kisebb-nagyobb jobb-, és baloldali szekértáborok szerveződnek, és
Mindenki, mindenkit provokál, és meggondolatlan kijelentésekkel, tettekkel fűszerezik az amúgy is zilált hétköznapokat. És mindent az a politika idézi elő, amelybe csak azoknak nincs beleszólásuk, akik elhiszik a politikusok hazudozásait, jobbról és balról egyaránt.
Joga és kötelessége a keresztény embernek imádkoznia az elesettekért, a rabságban lévőkért, a betegekért… bárkiért, akiért úgy érezzük, hogy imádkozni kell. Azonban Jézus világos útmutatást ad az egyéni imádsághoz a Máté Evangéliuma 6;6 versében. Nem kell tehát nagydobra verni a mai politikai helyzetben, a keresztényellenes hangulatban, ha a politikusért imádkozik egy közösség, mert az már politikai provokációnak számít az egyik oldalról, amely gyűlölködést generál a másik oldal részéről.
Gyűlöletet érezni lehetett a templomban és a templom körül ólálkodó média-segédmunkások jelenléte által, akik nem biztos, hogy hasonlóképpen pofátlankodnának oda a zsinagóga vagy a muszlim imaház elé, amikor ott emberek fohászkodnak a saját istenükhöz, sajátjaikért…
Közeledik október 23-a. A világpolitika által kiprovokált, majd vérbefojtott magyar forradalom 70. évfordulója. És ma ugyanott állunk, mint akkor. Elégedetlenség, provokációk mindenfelől, hazudozás, ellenségkeresés, jog és biztonság nélküliség, kiszolgáltatott ország.
Így várjuk azt a hetvenedik évfordulót, pedig várhatnánk másképpen is. Ünnepi emlékezéssel, büszkén, kart karba öltve, szeretettel. Együtt a templomban, együtt a koszorúzásokon, ahogy egy kultúrnéphez illenék. Ám sajnos nem lesz efféle ünneplés, mert sem egymásnak, sem az egykori hősöknek nem tud örülni a társadalom. A jobb-, és baloldali ünnepi szónokok nem tudnak méltót mondani, hiszen ők generálják az ellenségeskedést, de a forradalom utáni leszámoláshoz hasonlít a mai magyar belpolitika is.
Nagy ára lesz még ennek! Sok szenvedés és megpróbáltatás vár a kapzsi, buta és hiszékeny magyar társadalomra a Kárpátok gyűrűjében. Mert más és más a pártok és párttagok demokrácia-felfogása, más és más a nemzettudata vagy tudatlansága, hite és hiszékenysége, kultúrája vagy kulturálatlansága.
Ha pedig a pártok és a pártvezetők tovább élezik a társadalmi gyűlölködést, az rájuk is súlyos hatással lesz. Meggyőző példákat láthattunk a napokban Európából, ahol akárcsak szerte a világban, a homo stultus proletarius irányít, rombol és ássa maga alatt azt a bizonyos gödröt, ahová sajnos az egész nemzetét belerántja.
Kell a még nagyobb pofon. Kell a háború, a természeti katasztrófa, hogy az embereknek kinyíljon a szemük, megszűnjön a mindent felülíró kapzsiság, gyűlölködés, az úrhatnámság, a hatalommánia, a pénzimádat… és visszatérhessen a józan gondolkodás, a hit, a nemzettudat, a szeretet, a rend és a hiteles igazságszolgáltatás. A homo stultus pedig, kerüljön oda, ahol a helye van, ahová való…
#StoffánGyörgy #HomoStultus #Társadalom #Politika #Nemzettudat #NIF #NemzetiInternetFigyelő
