Juliánus barát: Rákosi Péter, az MDP főtitkára felszólította a Mindszenty Zoltán Budapest-Belvárosi plébánost, hogy vonja vissza az állításait, és kérjen bocsánatot!
Juliánus barát írása nyomán érdemes felidézni a magyar egyháztörténelem legsötétebb óráit. Amikor Rákosi Mátyás, az MDP főtitkára egykor felszólította Mindszenty József Budapest-Belvárosi plébánost, hogy vonja vissza az állításait és kérjen bocsánatot, a jelszó pontosan ugyanaz volt, mint a mai liberális össztűz idején: „A papok ne politizáljanak!”, avagy az elfogadók szerint bárki lehet keresztény, amíg azt otthon, a négy fal közt csinálja. Az alábbiakban közöljük Juliánus barát teljes háttérelemzését az Osztie Zoltán atya meghurcolása körül kialakult botrányról.
***
Juliánus barát: Rákosi Péter, az MDP főtitkára felszólította a Mindszenty Zoltán Budapest-Belvárosi plébánost, hogy vonja vissza az állításait, és kérjen bocsánatot!
A papok ne politizáljanak! Avagy az elfogadók szerint bárki lehet keresztény – „amíg azt otthon a négy fal közt csinálja”…
Lékai Péter bíboros a békepapi mozgalom nevében facebook közleményben határolódott el, és támogatásáról biztosította a fiatal demokráciát. Mint mondotta, az Egyház nem akar többé a fejlődés gátja lenni a multinacionalizmus építésének útján.
Egyúttal ígéretet tett arra, hogy 2027. január 1-ig a templomokat az NVVH-hoz bekötött online kamerarendszerrel fogják felszerelni, különös tekintettel a gyóntatószékekre is. Természetesen ez irónia volt (legalábbis ma még csak irónia) (még ez az idő is eljöhet, ha így haladunk – szerk. megjegyezése), az viszont nem vicc, hogy Magyar Péter ezúttal a facebook-on számon kérte, hogy mit merészelt prédikálni a pap a templomban.
Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia – templom plébánosa szeptember 26-án Feldebrőn egy mise során ugyanis a prédikációban kimondta azt az egyébként nyilvánvaló igazságot, miszerint
Ezt a videót a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia –templom youtube csatornáján is megosztották. A válaszra nem is kellett sokáig várni, ugyanis Magyar Péter is megosztotta a videót a facebook-on, és odaírta, hogy bocsánatkérést, illetve elhatárolódást vár az Egyháztól.
A Főegyházmegye már másnap (október 2-án) délelőtt közzétette a facebook-on az elhatárolódó közleményét, amelyben kijelentik, hogy ez nem az Egyház álláspontja, és hogy Osztie atyát megrovásban részesítették.
Azóta egyébként a videó lekerült a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom youtube csatornájáról, de Magyar Péter facebook oldalán, vagy az azt szemléző cikkekben jelen pillanatban is még megtekinthető, valamint az összes híroldal is foglalkozott a témával. Az erről született cikkeket is rengetegen osztották meg a közösségi médiában, illetve a katolikus körökben többen is írtak önálló véleménycikket az ügyről. Így hiába tűnt el az eredeti videó, attól még a nyilvános facebook-kivégzés és kommentháború továbbra is folytatódik, olyan érdeklődés mellett, hogy rövid időre még Hankó Balázsék koncepciós perét is le kellett venni a műsorról.
A kommentekből azonban látható, hogy a magyar(országi) proletár éttermiségi néplélek mélyen rezonál arra a Rákosi-féle gondolatra, miszerint a „papok ne politizáljanak”. Mai kifejezéssel ezt úgy lehetne fogalmazni, hogy őket nem zavarja, hogy valaki keresztény, addig, amíg azt otthon a négy fal között csinálja.
Arról, hogy a papoknak miért szabad, sőt kötelességük a politikával foglalkozni, már korábban is írtunk, így nem ismételjük meg újra.
Lényeg, hogy a Magyar Katolikus Egyház papjai és hívei egyaránt magyar állampolgárok, és
Mi több, az Egyháznak kötelessége (lenne) a híveket eligazítani közéleti kérdésekben is, legyen szó akár oltásról, akár digitális állampolgárságról, akár a közösségi média használatáról, vagy akár a parlamenti választásokról.
Számunkra ez azért szokatlan, mert mi egy legyengített, ivartalanított, jótékonysági szervezetté degradált Egyházhoz vagyunk szokva, és már a szüleink is az Állami Egyházügyi Hivatal által gondosan előnevelt békepapi generáció Egyházát ismerhették meg. De ha valaki elég öreg, vagy ha tanult történelmet, akkor tudja, hogy régen ez egyáltalán nem így volt.
1945-50 között a kommunista hatalomátvételnek Magyarországon első számú akadálya a Magyar Katolikus Egyház volt. (Ezt maga Rákosi Mátyás pártfőtitkár jelentette ki.)
A karizmatikus Mindszenty József bíboros vezette Egyház 1945 után egyedüliként emelte fel a szavát az orosz katonák rémtettei ellen, majd később a Kommunista Párt túlkapásai, rágalomhadjáratai, és választási csalásai ellen, és laikus katolikusok vezette civil szervezeteket hozott létre, külföldi katolikus segélyszervezetek révén segélyszállítmányokat juttatott a rászorulóknak, részt vett a társadalom újjászervezésében, iskolákat újított fel, közéleti eseményeket szervezett, egyszóval egyértelműen a közélet résztvevője volt. A választások előtt (1945, 47, és 49) pedig a Püspöki Kar bizony körlevelet adott ki, amelyben eligazítást adott a híveknek, hogy mi az Egyház, valamint az ország érdekeinek megfelelő helyes döntés. Értelemszerűen ebben mindig utaltak arra, hogy az Egyház nem támogatja, és keresztény ember nem támogathatja a Kommunista Pártot, hívják azt éppen bárhogy (a történelem során gyakran változtattak nevet, hívták azt Kommunisták Magyarországi Pártjának, Magyar Kommunista Pártnak, Magyar Dolgozók Pártjának, Magyar Függetlenségi Népfrontnak), de a lényege attól még nem változott.
Az emberek pedig háború után soha nem látott számban íratták be a gyerekeiket a katolikus iskolákba. Amikor az állam először akarta elvenni az egyházi iskolákat (1948. június), akkor erre válaszul Mindszenty bíboros megtiltotta a papoknak és minden egyházi személynek (tehát szerzeteseknek és szerzetesnőknek is), hogy az államosított iskolákban tanítsanak, vagy bármiféle állást vállaljanak. Ezzel a kényszerállamosított oktatási rendszer összeomlását idézte elő. (Egyedül a hittanóra jelentett kivételt, annak a tartását engedélyezte.)
Egyébként a Katolikus Egyház sziklaszilárd ellenállása miatt az iskolák államosítását is sikerült valamelyest elodázni, végül az AVH csak Mindszenty bíboros letartóztatásával (1948. karácsony), az összes püspöknek a perbe fogásával és a szerzetesek tömeges elrablásával (1950) tudta megtörni az Egyház ellenállását.
De így is például a termelőszövetkezetek megszervezését, magyarul a parasztság földjeinek az elvételét is egy évtizeddel sikerült az Egyháznak késleltetnie. Később Mindszenty bíborosnak szerep jutott az 56-os forradalomban is, ugyanis amikor a honvédség kiszabadította felsőpetényi fogságából és Budapestre vitték, akkor útközben az emberek úgy fogadták, virágszőnyeggel, mint az 1919 őszén a bevonuló Horthy Miklóst…
Az akkori ellenzék ugyanis következetesen, 2010-től fogva mindig is elsősorban a kereszténységében támadta a magyar kormányt. A háttérhatalom zsoldjában álló uniós propagandasajtó, bár más és más pártok színeiben, de mindvégig következetesen támogatta a Biblia által elítélt szexuális devianciákat, támogatta a mohamedán inváziót, támogatta az abortuszhoz való jogot, ugyanakkor például folyamatosan a családok támogatása ellen hergelt.
A háttérhatalom nemzetközi álcivil szervezetei és az általuk irányított külföldi állami szereplők számolatlanul öntötték a pénzt az istentelenséget képviselő, kártékony magyarországi civil szervezetekbe, és nyíltan erkölcstelenkedő influenszerekbe, és az Egyház hallgatott, mint a sír.
A közösségi médiában önjelölt liber-álkeresztény celebpapok (és nyugalmazott segédpüspökök) álltak neki politizálni, liberális álteológusok, a katolikus egyetem tanárai, és egyéb egyházi személyek gátlástalanul terjesztették a tévtanításaikat, és az Egyház hallgatott, mint a sír.
A háttérhatalom az uralma alá hajtotta a magyarországi nyilvánosságot, és a közösségi média és szórakoztatóipar elrabolt egy komplett generációt – és az Egyház hallgatott, mint a sír.
A születésszám 1980 óta évről évre csökken, ami a Tiszás „szakértő” Bart István szerint direkt jó, közben pedig keresztény fiatalok tömegesen élnek a házasságkötés helyett véges ideig tartó, gyermektelen szexuális kapcsolatokban, és teljesen helyesnek képzelik a fogamzásgátlást – és az Egyház mégis hallgat, mint a sír.
2022 óta az Európai Unió nyíltan kényszeríti Magyarországot, hogy vegyen részt a háttérhatalom által kiprovokált, értelmetlen háborúban, amelyben a farkával zongorázó és tűsarkúban táncoló zsidó „humoristától” várjuk a keresztény Oroszország legyőzését.
2024-ben színre lépett Magyar Péter, aki azzal került be a köztudatba, hogy hangfelvételekkel zsarolta a feleségét, aztán pedig tinilányok lábai között csúszott-mászott az „Ötkert” nevű belvárosi diszkóban, aztán pedig kiderült róla, hogy az asztalon lévő, kábítószernek látszó fehér porból akkor éppen nem fogyasztott, ellenben Putnokon a teherautó platójáról hangosítással ordítva kérte számon a templomból kijövő embereken, hogy mit merészelt prédikálni a plébános. És az Egyház hallgatott.
Amikor a Ferenciek terén álló templom előtt Hadházi Ákosék rendszeres, kihangosított tüntetései akadályozták a misézést, majd végül a csőcselék a templom ajtajában kis híján meglincselte a papot, amiért az harangozni merészelt, akkor az Egyház hallgatott mint a sír.
Ennek a hallgatásnak meg is lett az eredménye: április 12-én elvesztettük a választást, és vele az országunkat is.
Nem állítom, hogy az Egyház részéről egy körlevél elegendő lett volna, de azért ha ebben a kritikus időszakban történetesen nem Erdő Péternek, hanem mondjuk Mindszenty Józsefnek hívták volna az esztergomi érseket, akkor valószínűleg sok minden másképp történt volna.
Bár tény, hogy ma már a magyar nép nagy része nem vallásos, és nem jár templomba, de azért még mindig van jelentősége, hogy az Egyház mit képvisel. És ha csak annyit el tudott volna érni, hogy legalább ne legyen meg a parlamenti kétharmada a nemzet- és istenellenes erőknek, az is életmentő lehetett volna.
Az Egyház által cserben hagyott, a közösségi média által megtévesztett hívek tömegesen szavaztak arra a pártra, amely az erkölcstelenséget, a szolgaságot, és a keresztény népek fokozatos kiirtását képviseli, és amely Magyarország felszámolását, és az Európai Egyesült Államokba való beléptetését hivatott végrehajtani.
A választások óta pedig félelmetes sebességgel pörögnek a döbbenetesnél döbbenetesebb események, akárcsak valami rémálomban. Az ember nem győzi a fejét kapkodni.
Mindennap gyűlöletkétpercet tartanak a parlamentben, a köztársasági elnököt félreállították, korlátozták a politikusok mandátumát, egy LMBTQ-párti gyogyós bácsinénit megtettek oktatási miniszternek, és kijelentették, hogy mindenki azzal szeretkezik, akivel akar.
Korábban sokan reménykedtünk benne, hogy ezek csak kampányfogások voltak, vagy éppen orosz propaganda, de most már látjuk, hogy bizony semmi nem vicc volt abból, amiket Magyar Péter mondott (kivéve a 480 forintos benzint), és semmi nem orosz propaganda volt abból, amivel a Fidesz „riogatott”.
Ez bizony nem vicc, ne keverjük össze a Tiszát a Kétfarkú kutya párttal, mert amiket dr. Mogács humorista iróniaként mondott a Kálmán Olgával készített interjúban, és az Erzsébetvárosi Nagyonnagygyűlésen, azt a Tisza párt pontról pontra megvalósítja.
Nem kell nagy fantázia, mert ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mik a terveik, akkor elég megnézni, hogy mi történik Ukrajnában, vagy éppen mi történik Franciaországban. Ilyesmi sorsra számíthatunk mi is az Európai Egyesült Államokban, amely a Sátán földi helytartósága lesz.
És végül, hogy teljes legyen a káosz a hívek fejében, XIX. Leó, akarom mondani IVX. Leó „őszentsége” pedig ünnepélyes keretek között fogadja ezt a magát második Jézusnak képzelő őrültet, aki búcsúzáskor szalutál neki, mintha csak ivócimborák lennének…
Legfeljebb azzal lehet őt vádolni, hogy egyrészt miért várt ezzel a „coming out-tal” mostanáig, másrészt pedig miért nem fogalmazott keményebben. Például nem említette meg konkrétan a meleglobbit, csupán általánosságban beszélt erkölcstelenségről, valamint például azt sem jelentette ki, hogy az Európai Unió már évek óta sátánisták irányítása alá került, de például azt sem említette meg, hogy ilyen előzmények után a pápának egész egyszerűen nem lett volna szabad fogadnia Magyar Pétert.
A Főegyházmegye képviselői pedig súlyos árulást, halálos bűnt követnek el azáltal, hogy elhatárolódnak, és hogy Osztie atyát megrovásban részesítik.
Felhívjuk a híveket, és minden jó érzésű és a szólás szabadságát fontosnak tartó embert, hogy támogassák és bátorítsák Osztie atyát, és mindenütt bátran emeljék fel a hangjukat, amikor az új bolsevikok és más megtévedt felebarátaink azt kérik számon rajtunk, hogy hogy merészelnek a papok politizálni. Úgy, hogy többek között ez is a dolguk.
Tény, hogy egy demokratikus és keresztény jogállamban egy papnak alapvetően semmi dolga nem lenne a parlamenti választásokkal kapcsolatosan, de jelen helyzetben sajnos, nem erről van szó.
Ha ma nem merünk kiállni Osztie atya mellett, akkor mellettünk sem fog kiállni senki, amikor majd átoperálják vagy éppen a frontra vezénylik a gyerekeinket és az unokáinkat. (Feltéve persze, hogy lesznek egyáltalán gyerekeink és unokáink, mert ha a Tisza párton és Bart Istvánon múlik, akkor egy tacskóval kell beérnünk helyette.)
Juliánus barát – Forrás: Eucharisztikus Kongresszus
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
#Julianisbarat #OsztieZoltán #MindszentyJózsef #MagyarPéter #Egyház #Békepapok #Történelem #NIF #NemzetiInternetFigyelő
