A Nemzeti InternetFigyelő 2009 óta mondja ki azt, amit a mainstream elhallgat. Ezért 2022 óta a Google korlátozza a keresőben való láthatóságunkat, a Facebook pedig csökkenti az elérésünket. A bevételünk elapadt – de a NIF nem áll meg.
Ha hisztek abban, amit csinálunk, kérjük, támogassatok minket. Minden adomány – akármilyen kicsi – segít. Nem a Google-tól függünk. Hanem tőletek.
Most különösen nagy szükségünk van a támogatásotokra!
A tartalékos obsitosnak reggel 8-kor levelet hozott a posta. A hivatalos feladó sürgönyének végén a pecsét is hivatalos volt: HM-Honvéd Vezérkar. A családos obsitos azelőtt nyolc évet szolgált, két kiküldés áll mögötte. Tudja, mit jelent ez a fejléc, és hogyan írnak azok az emberek: nyersen, határozottan. A levél tulajdonképpen felszólítás arra, hogy azonnal ellenőrizze a tartalékosok otthon tárolható katonai felszerelését. Továbbá győződjön meg róla, hogy készen áll, ha menni kell. Rendezze személyes ügyeit.
Volt azonban egyetlen sor a sok között, amelyre többször visszaugrott tekintete:
Készítse fel a családját.
Amikor a behívó jön, a készenlét feltételezve lesz, nem kérdőjelezve. Vasalt nadrágos fogalmazásban ez annyit tesz, hogy nem kérdeznek, nem adnak időt semmire, menni kell a megadott célpontra. A 11 esztendeje tartalékos obsitos ilyen levelet eddig soha nem kapott. Mit mondjon most a családjának? Nyugodjatok meg! Kapcsoljátok ki a híreket! Éljétek az életet! Vagy mondja meg, baj van, készüljenek! Mert amikor a Honvéd Vezérkar azt üzeni minden tartalékos katonának az országban, hogy ellenőrizzék a szerelésüket és készítsék fel a családjukat, az azt is jelenti, minden, ami eddig volt, megváltozhat. Gyökeresen, gyökereket felszaggatva.
Miután ennek a számomra ismeretlen obsitosnak Facebookra feltett sorait elolvastam, magam ilyen sürgönyt nem láttam, először, mi tagadás, elfogott a félelem, de röviddel később, akár egy Andaxin pirulától, máris elöntött a megnyugvás. Mert szembejött velem a magyar valóság:
Ne riogassanak Orbánék háborús plakátokkal! Ne ijesztgessék a gyereket tankos poszterekkel, mert nem tud békésen aludni. Ne vezessék félre kitanult és kiművelt pedagógusainkat, liberális megmondóinkat, civil csapatainkat, pacifista, feminista meg szivárványos különítményeinket holmi militarista, félelmet keltő, de mindenképpen alaptalan háborús fenyegetésekkel.
Mert nálunk nincsen háború! Háború az tőlünk távol van és szokott lenni.
Estve nekünk nem jön a parancsolat, violaszín (uniós) pecsét alatt, mint Csokonai szegény Zsuzsikájának, a táborozáskor. Olyannyira nem, hogy a bátor és elszánt magyar tiszások mellüket verve bármikor, különösen, ha jellemtöpörtyű nagyvezírük kéri, téren és útfélen, torkuk szakadtából üvöltözik: Nincs háború! Nincs háború! Szlava Ukrajini! Szlava Ukrajini! Lohol is Zelenszkij Budapestre, találóan az 56-os forradalom előnapján, tán még letolt gatyában zongorázik is egy négykezest a Péterrel, amire Hegedűs csasztuskázik, amolyan tömegagitációs szándékkal, nemzetünk temploma előtt. Milyen felemelően megbotránkoztató és megalázó! Netán provokáció?
Tiszás! Készítsd fel a családodat! Elvtárs, ne totojázz! Légy résen! Mert sosem lehet tudni… A háború nem harckocsis plakáton, hanem lánctalpakon érkezik. Őrült uniós karvalyok már köröznek felettünk.
