Kaslik Péter: Mi marad meg? – A magyarellenes kampány, és az emigráció

Az új év a régi dolgokra való emlékezés ideje is. A magyarok esetében pedig az újról legtöbbször kiderül, hogy az valami régi. Negyvenhét éve élek Kanadában. 1967-től 2000-ig Torontóban laktunk, ahol erőnkhöz, és tudásunkhoz mérten igyekeztünk kivenni részünket az ottani magyar közösségek munkájában.  Emigrációs életünkről, itteni küzdelmeinkről nem mondhatok semmi olyat, amit mások itt közöttünk meg nem éltek. A következőkben a torontói emigrációs tapasztalataimat, és ismereteimet igyekszem összegzésszerűen értékelni, és azokat a jelenkori magyar eseményekkel kapcsolatba hozni.

„Ő mondja meg, ki voltál”

A torontói magyar emigrációs csoportosulások a magyar történelem fordulatainak a ciklusait tükrözik. A torontói magyar emigráció is aszerint rétegződik, hogy ki mikor jött Kanadába. („Mond meg mikor jöttél, és megmondom ki vagy, és azt is, hogy barát vagy e, vagy ellenség.

1967-ben Torontóban még szervezett formában jelen van a Horthy korszak, és a csendőrség elől elmenekült, magukat „magyarajkú” kommunistáknak nevező sztálinistáknak egy csoportja, amelynek hetilapja, a „Kanadai Magyar Munkás, s amely 1929-től 1967-ig jelent meg Torontóban. A kanadai Magyar Munkás főszerkesztője, Szőke István, a Kanadai Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja. 

A Horthy korszak kommunista üldözöttjeit a kommunista korszak horthysta menekültjei követték. A fenti két, szembenálló, de egyidejűleg létező csoportot, pedig az 1956-os magyar menekültek hulláma követte.
Két hét sem telt el, hogy Kádár János a rommá lövetett  Budapesten kibújt egy szovjet tankból, és átvette muszkavezetői szerepét, a „Kanadai Magyar Munkás” már a Kádár kormány hivatalos propagandáját hirdeti hétről hétre Kanadában. Ötven év távlatából is érthetetlen, és felháborító, hogy az ízig, vérig magukat antikommunistáknak valló „horthysták,” és a már itt levő 56-os magyarok jelenlétében a Kanadai Magyar Munkás például a következőket írhatta az 56-os magyarokról:

“A fasiszta Horthy és az álkommunista, hazaáruló Nagy Imre; mindkettő a magyar nép gyilkosa és szülőhazánk árulója volt. A tetteikhez ma már nem kell magyarázat. Ezeknek a labancoknak a szekértolóiból sok került ide Kanadába is Magyarország felszabadulása és az ellenforradalom után. Arról a 35 ezer Kanadába jött magyarról, akik 1956 után érkeztek, nem lehet csak úgy kerülgetve beszélni, mert vannak köztük jócskán közönséges fasiszta gyilkosok és mindenféle más gonosztevők, akikre sem nekünk, sem másnak semmi szüksége nincs Kanadában sem… Ne próbáljuk mi azt a szemetet itten összegereblyézni, amelyet szülőhazánk kisöpört, mert magyarán mondva, Kanadában is csak szemét a neve.” (“Szemétből Kanadában sem fog fakadni gyöngyvirág” Kanadai Magyar Munkás 1958 augusztus 21. http://multiculturalcanada.ca/node/574001

A Kanadai Magyar Munkás magyargyalázó cikkei Kanadában évtizedekig, Kádár: “Ott sincs kolbászból a kerítés” bölcseletét ismételgeti: „Létbizonytalanság, öngyilkossági járvány a Kanadába disszidáltak közt.” (Kanadai Magyar Munkás, 1957 09 02 2. o)

„Emlékezz rám. Mi nyoma lesz, hogy éltem?” – hangzik Illyés Gyula egyik öregkori versének címe, és kezdő sora.  Valóban mi nyoma lesz? Az 1929. és 1967. időszakban megjelent kanadai magyar újságok közül ma, csak a fenti, bevallottan sztálinista, és kommunista “Kanadai Magyar Munkás” érhető el az Interneten, (http://multiculturalcanada.ca/node/325768) mégpedig állami költségen.  „Ő mondja meg, ki voltál.” Meg is mondták, és mondják ma is. Ezáltal, ha jövőnk nem is, de múltunk alakul, mert alakítják. Mindez kinek a mulasztása?

Mai szemmel

 Egész múltunk eleven. Az „újról” a magyar emigrációban is mindig kiderül, hogy az valami régi. Ma, 2012-ben, a nemzeti emigrációt becsmérlő, és lefasisztázó Kanadai Magyar Munkás szerepét Kanadában, a Montrealban megjelenő internetes Kanadai Magyar Hírlap tölti be. A jelenleg zajló magyarellenes kampány kanadai kirendeltségeként működő Kanadai Magyar Hírlap, ma ugyanúgy fasisztáknak (Náciknak, Hungaristáknak, és söpredéknek minősíti azokat a kanadai magyarokat, akiket a sztálinista, és kádárista “Kanadai Magyar Munkás” is fasisztáknak, pantallósoknak, és söpredéknek nevezett.

A jelenlegi általános magyarellenes kampányt az váltotta ki, hogy a magyarok „nem jól szavaztak.” A magyarok a legutóbbi választásokon ismételten bebizonyították, hogy huzamosabb ideig nem tűrik az igazságtalanságot, és a szellemi elnyomást. Ezzel a „magyar ügy,” túllépi a nemzeti érdekek korlátait, és az általános, minden népet egyformán megillető emberi szabadságjogok kérdéskörébe kerül. Joguk van e a népeknek a saját sorsukról önállóan dönteni?  Ez a felismerés új erőt, érveket, és lehetőségeket is nyújthat a számunkra.

Babits Mihály, a “Mi a magyar?” c. tanulmányában megállapítja, hogy hibáink, és erényeink is ugyanarról a tőről fakadnak: “Minden nemzetnek megvannak a titkai, amik egyszerre teszik erejét és gyengeségét. A hibák rendesen azonosak az erényekkel. Csak a nézőpont más.” Aki, tehát ma, a magyarokat becsületes szándékkal bírálja, és azt a magyar nemzet tagjaként teszi, annak legalább ezt az általános igazságot el kell fogadnia. Ez azt jelenti, hogy hibáinkat, és erényeinket egységesen kell mérlegelni.

A jelenlegi magyarellenes kampány tűrhetetlenségét nem is a magyarokra zúduló hazugságok áradata, hanem ennek a felajzott kampánynak a törtető jellege, a gyűlölet, a gőg, az irónia, a hiúság, és a külső kapcsolatokra épülő erőfitogtatás váltja ki.   Amikor egy közösséget belülről támadnak, a nemzet tagjai csalhatatlanul tudják, hogy “érte haragszanak e, vagy ellene. Vagyis, a nemzet tagjai érzik, és jelét adják, hogy a bírálat jószándékú e vagy sem. Akik a nemzet tagjainak tekintik magukat, tudják, mit mikor kell abbahagyni. Tudják, hogy, ha egy bizonyos határt túllépnek, a szitkok, és árulkodások saját magukra is sértőnek bizonyulnak. Erre vonatkozik a „Good, or bad, it is my country” (Jó vagy rossz, de az én hazám.”), és erre vonatkozik az „Itt élned, halnod kell” kifejezés is.

A fentiekből az következik, hogy, aki nem tartja ezt a nemzetet méltónak arra, hogy egy levegőt szívjon annak demokratikusan megválasztott miniszterelnökével (Radnóti Sándor, „filozófus”??), vagy aki kijelenti, hogy az alkotmány megszegése árán is érvényt szerez a maga igazának, (Schiffer András, az LMP frakció vezetője) az nyilvánvalóan túllépte a nemzethez tartozás feltételeinek minimumát. Emlékezzünk, Magyarország előző miniszterelnökének kijelentésére, mely szerint „Innen el is lehet menni.” Jó lenne, ha most az egyszer legalább a saját hívei megfogadnák a szavát, és útra kelnének. Ahogy, azonban itt Kanadában mondjuk: But, not in my backyard. (Lazán fordítva: „Bárhova, csak ide ne.)

Megjelent a Gondolán, 2012. január 5.

Az itt megjelent írást a Szerző ajánlására publikáltuk.

Nemzeti InternetFigyelő

Kérjük írja alá a fenti  magyarellenes támadások elleni Tiltakozásunkat