Levédia krónikása: Tényleg túl kemény volt-e Orbán Viktor?
Többen állították – többek között egy orosz közíró is -, hogy Orbán Viktor túl kemény volt Brüsszellel. Túl makacs. Hajlékonyabbnak engedékenyebbnek kellett volna lennie, nem kellett volna ennyire konfrontálódnia Brüsszellel. Én ezzel nem értek egyet. De mielőtt kifejteném, hogy miért gondolom így, elmondok egy példát. Történetesen egy oroszországi példát.
Egyszer egy amerikai újságírónő megkérdezte Putyint: szerinte a két államfő milyen hibája vezetett oda, hogy az orosz-amerikai viszony ennyire megromlott.
Az én hibám az volt, hogy túlságosan hittem maguknak – felelte önkritikusan Putyin.
A maguk hibája pedig az volt, hogy EZT A MI GYENGESÉGÜNK JELÉNEK TEKINTETTÉK.
Amiről nem volt szabad, nem szabad tudnunk most sem – és végképp nem lesz szabad tudnunk Brüsszel fiókdiktátorának uralma és oroszellenes kurzusa alatt –, Putyin a szívét-lelkét adta bele, hogy sikerüljön békésen rendezni a kelet-ukrajnai konfliktust. PUTYINNÁL SENKI SEM TETT TÖBBET AZÉRT, HOGY MEGŐRIZZE UKRAJNA TERÜLETI INTEGRITÁSÁT. Azon az áron is, hogy Oroszország, a Délkelet-Ukrajnában élő etnikai oroszok életbevágó érdekeit sem kímélte.
TÁMOGASD ADÓD 1%-ÁVAL A NEMZETI JOGVÉDŐ SZOLGÁLATOT!
ADÓSZÁM:
19334684-1-05
„A jogvédelem nemzeti ügyünk!”
Nekünk itt nem volt szabad tudnunk, hogy mennyire szoros pórázon tartotta a Donbassz vezetőit. Milyen drákói szigorral tartatta be velük a tűzszüneteket – nem engedve nekik még azt sem, hogy a tűzszünetet rendszeresen megsértő ukrán hadseregre – akár a saját védelmükben is – visszalőjenek.
És bár a Donbassz népe a 2014. május 11-i népszavazáson az Ukrajnából való kiválásról döntött, mivel puszta léte is veszélybe került, Putyin a minszki megállapodásokkal az Ukrajnában való maradásra kényszerítette őket– jóllehet menekülni akartak a gyilkos uralom alól. A béke reményében Putyin sorra tette olyan kezdeményezéseit, amelyek már-már a megalkuvás határát súrolták. Előfordult, hogy egy reggel MEGINT TETT EGY ILYEN ÚJABB KEZDEMÉNYEZÉST. Pár órával később az amerikai külügyminisztérium egy újabb oroszellenes szankciót fogadott el – azzal, hogy OROSZORSZÁG SEMMIT SEM TESZ A KONFLIKTUS BÉKÉS RENDEZÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN.
Így vezették az orránál fogva Oroszországot, nyolc hosszú éven keresztül. Ám mi mit is hallottunk ez alatt a nyolc év alatt? Azt, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. (Következésképpen, anélkül, hogy kivonult volna a megszállt ukrán területekről, 2022-ben MÁSODSZOR IS MEGTÁMADTA AZ ÁLTALA ELFOGLALT UKRAJNÁT. Legföljebb azt nem érti az ember gyereke, hogy
ha az orosz csapatok ott voltak Délkelet-Ukrajnában, hogyhogy tétlenül nézték az ottani települések rendszeres ágyúzását, az ukrán tüzérségi és rakétatámadásokat békés városok és falvak ellen. Hogy’ mészárolhattak le mintegy tizenötezer embert az orosz hadsereg jelenlétében?
Ilyenekkel szemben védekezett Orbán Viktor is, állítólag túlzott harciassággal. Miért? Mit kellett volna gondolnia, mit kellett volna tennie akkor, amikor teljesen nyilvánvalóan az ország szuverenitására törtek?
Amikor egy végvárat ostrom alá vesznek, ott a diplomáciai udvariaskodás, a nyájaskodás véget ér. Hogyan kellett volna viselkednie az emlékezetes strasbourgi csörte során ellene üvöltő kórussal? A némettel, aki a képébe vágta, hogy ő a múlt, Magyar Péter a jövő. Amikor Európa német császárnője pontról pontra sorolta, mi mindent kell tennie. Amikor nyilvánvaló az ellenséges közeg. Orbán Viktort olyanok támadják, akik szerint a Szovjetunió támadta meg az ártatlan, mit sem sejtő Németországot. A német nő, miután elintézte, hogy Brüsszel kegyence legyen Magyarország liberálfasiszta diktátora, immár őt sem kíméli: ugyanazt követeli Magyar Pétertől is, mint amit Orbán Viktortól is követelt.
Brüsszel kegyencének sincs kegyelem.
Ezzel a boszorkány nyilvánvalóvá tette: nem Orbán Viktor stílusával, hanem magával a magyar szuverenitással volt a baja. Amiből, mostantól kezdve, immár semmi sem marad.
