NEEM, ez a mi jövőnk! Ez NEEM a mi jövőnk! – avagy a foglalkozás elérte a célját!
Az aláírásgyűjtés tapasztalatairól
Mottó: „Egy politikust bálványozni olyan, mintha azt hinnéd, hogy a sztriptíztáncosnő tényleg kedvel téged.”
Nagy érdeklődéssel néztem meg Prof. Dr. Szilák László és Juhász Zoltán beszélgetését, ahol a professzor úr – aki a Nemzetegyesítő Mozgalom színeiben indult csatába – az aláírásgyűjtési tapasztalatairól számolt be a Nexus TV „fő hallja kendjének”.
A beszélgetés itt megtekinthető:
Én magam Pécsett, a Baranya 01-es körzetben indultam, ugyancsak a Nemzetegyesítő Mozgalom képviseletében.
Nem tehetek róla, de a Fidesz kontra Tisza párharcról, a két mamutról nekem azonnal a Szilícium-völgy két emblematikus alakja, Steve Jobs (Apple) és Bill Gates (Microsoft) jutott az eszembe. Mindkét cég egy kis garázsból indult, lelkes amatőrök indították útnak őket a világhír felé. Volt azonban valami, amire mindketten nagyon ügyeltek: arra, hogy más még véletlenül se csinálhassa utánuk! Ha menet közben előállt valaki valamilyen zsenialitással, ami akár a legkisebb fenyegetést is jelenthette a piaci pozíciójukra nézve, azonnal felvásárolták, vagy lemásolták, és a saját nevük alatt bejegyeztették szabadalomként. A méretüknél fogva ezt játszi könnyedséggel megtehették.
Ez a tipikus élősködő (parazita) létberendezkedés, melyet mára talán „Junájted Sztyupidék” járattak csúcsra leginkább. Nincs hozzá kellő tehetségem, vagy egész egyszerűen nincs rá elegendő időm, hogy kitaláljam, feltaláljam vagy kidolgozzam, ezért megveszem – de ha szép szóval nem megy, akkor elveszem! Küldjük a repülőgép-hordozókkal megerősített csapásmérő egységeket, felkészül Kuba!
Ez a sohasem a sajátból, mindig csak a máséból – tehát az áruk, a pénz és a gondolatok közvetítéséből, a mások tudásán, teljesítményén való élősködésből – történő létezés, a más munkájának lefölözése nem új keletű dolog, több ezer éves múltra tekint vissza. Elegendő itt az Ótestamentumra, Mózes könyveire utalnunk, melyeket figyelmesen olvasva gyakran támad olyan érzése az embernek, mintha nem is a Szentírást, hanem egy mai banki szabályzat ókori megfelelőjét lapozgatná. Van is a Könyv Népének egy idevonatkozó, igencsak találó, egyúttal zseniális mondása: „Csak egészség legyen, a többit megvesszük!” (És ezt elmondják a fiaiknak meg a lányaiknak is!)
(A rendkívüli helyzetre való tekintettel immáron kb. tíz esztendeje bevezetett ún. rendeleti kormányzáshoz, valamint a háborús időszakra való tekintettel az idevonatkozó passzus ugyancsak a Könyv Népétől: „Utoljára menj háborúba, hogy elsőként térhess vissza!” Megvan a magukhoz való eszük, ez kétségtelen!)
Sajnos mára ez az élősködő lét- és viselkedésmintázat általánossá vált. Az állandó növekedéskényszer mellett talán ez a másik, a kapitalizmus működésére – de talán még inkább a működtetésére – leginkább jellemző alapvető metódus. Kiemelten igaz ez a politikai osztály köreiben.
De vissza az aláírásgyűjtés tapasztalataihoz!
Miért hoztam szóba, hogy kerül ide az Apple és a Microsoft? Úgy, hogy autentikus forrásból jutott tudomásomra: az állampártnak kevesebb mint háromnegyed óra, azaz 45 perc alatt megvolt mind a 106 körzetben az összes szükséges 500 aláírás! Jó, tudom, a Kubatov-lista. De nem sokkal maradt le a Tisza sem, még aznap bejelentették, hogy gond egy szál sem, ők is ott lesznek a startvonalnál.
Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy még utána is gyűjtötték az aláírásokat! Miért is? Hiszen teljesen felesleges!
Ami engem illet, én három típusválasszal találkoztam az aláírásgyűjtés során:
„Életemben nem hallottam róla, nem írom alá.” (Ebből volt a legtöbb!)
„Ez biztosan kamupárt, nem írom alá!”
„Már aláírtam másnak, nem írom alá!”
Mind közül talán az utolsó válasz a legfontosabb. A jelenlegi szabályozás szerint ugyanis akár az összes indulni szándékozónak aláírhat a választópolgár, hiszen ez még nem a választás: itt csak arról születik döntés, ki állhat majd oda a startvonalhoz április 12-én. Ami igazán figyelemre méltó, egyúttal jelzésértékű és megdöbbentő volt: nem azért nem írtak alá, mert nem tudták, hogy több jelöltet is támogathatnak szignójukkal. Azért nem írtak alá, hogy még véletlenül se csökkentsék a Tisza esélyét azzal, hogy esetleg más is odaállhasson a rajthoz, és töredékszavazatokat vihessen el!
Na, erre varrjál gombot, öcsém!
Mindig is nagyra becsültem az oktatás fontosságát, és íme, bebizonyosodott, hogy érdemes figyelni Széchenyi azon gondolataira, ahol a nemzetépítés szempontjából elengedhetetlenül fontos kiművelt emberfők sokaságát ajánlja figyelmünkbe. Azt hiszem, abban egyetérthetünk – ha jól emlékszem, a Magyar Néphadseregben volt elterjedt szófordulat –, hogy „a foglalkozás elérte célját”, de legalábbis jól kiképezték az önkénteseiket.
És meg is érkeztünk a Szilícium-völgyhöz! Akárcsak a két techguru, hozzájuk hasonlóan az egykori kollégiumi szobatársak által dirigált politikai érdek- és hatalomközösség, valamint az ezt elhagyó, sokak által csak „messiásként” emlegetett, gondosan felépített bábfigura is elsajátította a leckét: senki másnak nem engedik meg, hogy utánuk csinálja, hogy felnőhessenek mellettük.
Talán a Mi Hazánk Mozgalom az egyetlen kivétel, amely az elmúlt közel négy esztendőben nagyon okosan fel tudta építeni magát annyira, hogy a médiamellőzöttség ellenére is önállóan képes megállni a lábán. Remélem, tanulnak és okulnak a Jobbik hibájából, és sikerül túljutniuk a kb. 20%-os, a radikális pártok számára fenntartott „üvegplafonon”.
A szépségtapasz szerepét ezúttal az elnökasszony monogramjával fémjelzett, a „hasznos idióta” kategóriában induló, s egyúttal önmagát rögtön megalázóba leküldő DK-nak szánták. Abszolút hiteltelenek, de még engedik nekik, hogy elbábozzák: ők lennének az ún. baloldal Magyarországon. A színpadkép szükséges velejárói ők – legalábbis április 12-éig.
A könyveimben, előadásaimban többek között a tömegek viselkedésével, lélektanával, a manipulációval és a tudatipar zászlóshajójával, Hollywooddal is foglalkozom, így nem voltak túlzott elvárásaim. De mégis teljesen más a közvetlen megtapasztalás, amikor a terepen szembesül az ember azzal, mennyire nincsenek saját észlelései a „munkaerő-haszonállatnak” (népiesen: jószágnak). Sajnos ma már nemcsak a kereskedelem, de a politika területén is konzumidiótákká változtattak bennünket!
Már a terep előkészítése is példaszerűen zseniális volt! A funkcionálisan egészen biztosan analfabéta választópolgár – aki tud ugyan írni-olvasni, csak éppen nem érti, mit olvas, ezért nem is tud róla véleményt formálni – csak két dolog közül választhat. Mármint, ha jót akar magának!
Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Most bizonyára nem érted, miért nem az szerepel az előző bekezdés végén, hogy „jót akar a Hazájának”. Nos, azért, mert a magyar társadalom túlnyomó részének a „Haza” és „Nemzet” fogalmak már semmit sem jelentenek, vagy elvesztették eredeti jelentéstartalmukat. Erről az aláírásgyűjtés során sajnos személyesen is meggyőződhettem.
Sajnos az emberek nem tudnak, nem mernek, de az is lehet, hogy már nem is akarnak – még elképzelni sem – egy pártok nélküli országot. Talán ez a legnagyobb baj! Minden párt árt! A párt még akkor is megoszt, ha csak egy van belőle. (Vannak a párttagok és mindenki más.) A párt mindig csak részérdeket képvisel; maga a szó eredetileg is annyit jelent: RÉSZ.
A Nemzetegyesítő Mozgalom volt az egyetlen, amely minden aláíró számára igazolólapot adott, mellyel a képviselő visszahívható lett volna, ha nem megfelelően látja el a feladatát.
Természetesen tudom, hogy az ún. „gombnyomásos” megoldás sohasem működik. Azonban addig is, amíg a lakosság képtelen szakítani a pártokkal, érdemes lenne újra felállítani az Országgyűlés Felsőházát! Ez ugyanis egyfajta ellenőrzést gyakorolt a politikai osztály pártjai felett. Minden adva van hozzá: az idő nagy részében ott kong üresen az a másik, gyönyörű ülésterem. Azért építették!
A Felsőház szerepét talán Herczeg Ferenc fogalmazta meg a legjobban 1927-ben: „Kétféle előnye van: nemigen tud pártélet fejlődni, a felsőházi tag tehát nem a pártot, hanem a nemzetet érzi maga fölött; azonkívül a tagok szinte kivétel nélkül beérkezett emberek, a politikájukat tehát nem irányítják a személyes érvényesülés szempontjai.”
A választópolgárok jelentős része (mintegy harmada) még a várt rekordnagyságú részvétel mellett sem fog elmenni szavazni. A jelenlegi pártok nem tudják megszólítani őket. Én magam is támogattam a Nexus TV kezdeményezését, mely szerint a szavazólapra kerüljön fel egy plusz rubrika: „Egyiket sem támogatom!”
A cikket IDE KATTINTVA tudod elolvasni!
Úgy gondolom, a Hazánkért és a Nemzetünkért sohasem késő cselekedni! Aki tenni akar, tanuljon az egykori Jobbiktól vagy a mostani Mi Hazánktól. A Diákhitel Központ egykori vezérigazgatója ezt megtette, és bejött neki.
Ha ma valami nincs fent az interneten, vagy nem látható a TV-ben, az a közfelfogás szerint nem létezik. A médiamellőzöttség rákényszerít bennünket, hogy nyakunkba vegyük az országot, és elmondjuk: VAN MÁSIK!
Van olyan megoldás, amit az őseink hagytak ránk: a Szent Korona-jogrend! Az elszámoltathatatlan képviselők helyett visszahívható követek, a párturalom helyett a vármegyei önigazgatás. A hibás tudás helyett válasszuk azt, ami a miénk!
Az angoloknak parlamentjük, nekünk Országgyűlésünk van! Ennek helye az Országház, a Törvényhozás Háza. Semmi közünk ahhoz, hogy a latin parlament szó eredeti jelentése a hazug beszéd. Akinek nem inge, ne vegye magára!
Én így búcsúzom: Munkára fel! Isten áldja Magyarországot!
Szabó László – egy öntudatos pécsi polgár
Kiemelt képen: balra Magyar (Poloska) Péter, jobboldalon Orbán Viktor miniszterelnök / illusztráció
#választás2026 #aláírásgyűjtés #NemzetegyesítőMozgalom #SzentKoronaJogrend #politika #Magyarország #NIF
