Egy abortusztúlélő édesapa nyílt levele Várhelyi Olivér EU-biztosnak
„Békét az anyaméhben!” – ezzel a megrázó felhívással fordult dr. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke Várhelyi Olivér EU-biztoshoz. A nyílt levél apropóját az Európai Parlament azon döbbenetes törekvése adta, amely uniós forrásokból finanszírozná a határokon átnyúló „abortuszturizmust”, durván beavatkozva a nemzeti hatáskörökbe és lábbal tiporva az élet szentségét. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a 12 gyermekes édesapa és abortusztúlélő drámai sorait, melyben egy magyar család tragédiáján keresztül mutat rá a brüsszeli „halál civilizációjának” könyörtelenségére.
NIF
Tisztelt Várhelyi Olivér Biztos Úr!
Tavaly december 17-én az Európai Parlament elfogadott egy határozatot, mely felszólította az Európai Bizottságot egy uniós költségvetésű pénzügyi intézmény létrehozására. Ez az európai polgárok testi és lelki termékenysége ellen és magzatgyermekeink ellen is újabb háborús frontot nyitó intézmény azokat az uniós országokban élő terheseket célozza, akik a saját országuknál megengedőbb abortusztörvényeket működtető tagállamokba utaznának magzatgyermekeik elpusztítására.
De mielőbb ismertetném a halál civilizációjának az európai szülők és gyermekeik ellen megfogalmazott, véres hadüzenetét, engedje meg, hogy ne lélektelen számokkal, hanem egy magyar család valós tragédiájával érzékeltessem, milyen kárt okozott már eddig is a hazai és külföldi hatalomgyakorlók élet- és termékenységellenes, vagyis heródesi zsarnoksága!
Nekik többnyire sajnos csak annyit tudok mondani, hogy a férfitől elidegenedett és ezért abortuszra készülő partner esetében szinte
teljesen kilátástalan próbálkozás a válságba került kapcsolatban fogant gyermekek megmentése.
Egy ilyen változás csakis az anyaságuk elvetése felé sodródó anyák érzelmeinek tapintatos és szeretetteljes áthangolásával történhet meg,
mert jogorvoslati út nincs arra, hogy az apáknak esélyük legyen vér nélkül megoldani az általuk is nemzett gyermek elveszejtésével fenyegető, tragikus helyzetet.
Amikor Krisztián fölhívott, lényegében ugyanezt a reménytelen helyzetet körvonalazta az általa elmondott történet. Aztán valahogy mégis úgy éreztem, hogy szövetségesként tartok vele abban a küzdelemben, amit a szerelméért és a magzatkorú gyermekéért vállal.
Krisztián vidéki fiúként rajongott a futballért és magas szinten művelte is ezt a sportot. A focinál jobban csak Jankáért, a 17 éves gimnazistáért volt oda, aki viszonozta is a gyengéd érzéseket. Aztán, amikor néhány hónap együttjárás után kiderült, hogy Janka terhes, szembe kellett nézniük a lány szüleinek haragos ellenkezésével. A lány szülei afféle helyi hatalmasságoknak számítottak, akik a fiú családjához képest jóval kedvezőbb anyagi körülmények között éltek és persze sokkal jelentősebb társadalmi kapcsolatokat is ápoltak. Amikor a szülők megtudták, hogy a lányuk terhes és már túl volt a 20. terhességi héten, ez azt jelentette, hogy minden igyekezetük ellenére sem abortáltathatják már a magzatot, mert azt a 12. héten túl tiltja a magyar törvény. A szülők azonban a lányuk vonakodása ellenére sem adták fel azt a tervüket, hogy megszabaduljanak a nemkívánatos gyermektől és vele együtt a nemkívánatos apától is. A Budapesttől többszáz kilométerre lakó apa akkor hívott először telefonon, majd keresett föl személyesen is, hogy segítséget kérjen gyermeke és szerelme megmentéséhez.
Fölkerestük a Budapesti Rendőrkapitányságot, ahol az apa beszámolt arról, hogy bár gyermeke már túl van életének a 20. hetén, az ifjú anya szülei mégis mindent el akarnak követni, hogy az unoka baba ne szülessen meg. Előadta azt a félelmét is, hogy mivel Magyarországon már nem lehet törvényesen abortusz keretében elpusztítani a gyermeket, Janka szülei esetleg külföldre akarják majd vinni a lányt, hogy majd ott végeztessék el az arrafelé még „törvényes” határidőn belüli műtétet.
Jankát a szülei repülőre ültették és egészen Londonig röpítették. Én közben tájékoztattam ottani barátomat, John Smeatont, a Society for Protection of Unborn Children elnökét a kialakult helyzetről és tanácsot, segítséget kértem. Ő megadta a telefonszámát és jelezte, hogy angol ügyvéd közreműködésével kész segítséget nyújtani a kényszerűen Londonba hurcolt Jankának, ha az ifjú hölgy komoly szándékkal, akár a szülei ellenkezése dacára is nyilatkozik neki, hogy szeretné megtartani a babát. A londoni Magyar Nagykövetség munkatársai is készenlétben álltak arra az esetre, ha Janka tőlük kért volna segítséget anyasága megvédéséhez.
A gyereklányt azonban mindvégig szoros felügyelet alatt tartották a kisbaba elveszejtését elhatározó szülők, így aztán a megtört anyától végül is elrabolták magzatgyermekét. A Budapestről Londonba tartó repülőgépjáraton még négy személy utazott az Egyesült Királyságba, visszafelé már csak három jött.
Krisztiánt szinte megőrjítette a tehetetlen harag. Mivel a szülők már kiutazásuk előtt elvették Jankától a mobiltelefonját, még beszélni sem tudott vele. Bár rendületlenül hitt szerelme kitartó és bátran védelmezett anyaságában, kétségek közt hánykolódva állt meg a család háza előtt. Legalább a kaputelefonban szerette volna hallani Janka hangját és megtudni, hogy mi történt velük. Amikor az egyik szülő ingerülten beleszólt a készülékbe és azonnali távozásra szólította föl, Krisztián már nem tudott uralkodni kétségbeesésből táplálkozó indulatán: öklével belecsapott a kaputelefonba…
A megsérült kaputelefon miatt néhány nap múlva garázdaság vádjával tartóztatták le Krisztiánt. A nyilvánosság előtt elkövetett, másokban megbotránkozást keltő cselekményért két év börtönnel fenyegették.
Segítettem neki a jogi védekezésben egy olyan ügyvéddel, aki kész volt őt ingyenes alapon képviselni az eljárásban. Így aztán „a fájdalmas apa” – ha már kénytelen-kelletlen el kellett szenvednie gyermekének erőszakos halálát – legalább ő maga megúszta a börtönnel fenyegető büntetőeljárást… Magyarországra visszatérve Janka előbb azt állította, hogy a baba még él, ő pedig még mindig várandós. Rövid időn belül azonban be kellett ismernie a magyar hatóságok előtt, hogy szüleinek késztetésére külföldön (illegális) abortuszon esett át.
Az ifjú hölgyet a magyar hatóságok mindössze megrovásban részesítették. Ezzel pedig azt üzenték,
hogy a külföldön végeztetett abortusz bűncselekménye az elbíráláskor már nem volt veszélyes, vagy csak oly csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy akár más intézkedés alkalmazása is teljesen szükségtelen.
A megrovással a hatóság rosszallását fejezte ki, és felhívta az elkövető figyelmét, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől.
Bennem azonban azóta is megválaszolatlan az a kérdés, hogy
Feltételezzük, hogy Janka soha többé nem utazott az Egyesült Királyságba abortuszt végeztetni. Krisztián mindenesetre szakított vele. Én pedig a legutolsó beszélgetésünk alkalmával elmondtam a fiúnak, mily nagyra becsülöm az ő igazi, harcos apaságát, amellyel meg akarta védeni szerelmének anyaságát és a közös gyermeküket. Krisztián nem tudhatta, hogy a neki bemutatott tisztelgéssel a saját édesapám előtt is fejet hajtottam. Én magam ugyanis nem a velem megédesülni nem tudó anyának, hanem az édesapámnak köszönhetem, hogy megszülethettem, hogy gyermekeket nemzettem és mások gyermekeit is védeni igyekszem a szülői szerepüket csak fogyatékosan megélni képes felnőttek világában…
És most térjünk vissza az egész földrészünk jövőjét is érintő alapkérdéshez! Az általam indított 15 napos kampány olyan rendkívüli polgári kezdeményezés, amely mind a 27 uniós tagállam állampolgárait megszólítja. További tájékoztatás és csatlakozási lehetőség ezen a linken: https://noabortiontourism.eu/hu/act-now/
15 napon át buzdítunk minden európai polgárt, hogy írjon személyes levelet országa európai biztosának, fejezze ki így életvédő aggályait az „abortuszturizmus” ördögi kísértetével szemben és a nemzeti önrendelkezés aláásásával kapcsolatban.
Minden ilyen levelet közvetlenül az illetékes biztosnak küldünk el, így kapja meg Ön is e sorokat, de másolatot kap róla az Európai Bizottság elnöke, továbbá kézhez kapják az egészségügyért, az egyenlőségért és a szociális jogokért felelős biztosok is. Ez biztosítja, hogy az Ön véleménye, az én véleményem, és lehetőleg minden európai polgár és magyar honfitársunk véleménye is eljusson az EU politikáját alakító döntéshozókhoz. Ön is az EU kiemelkedő hatalomgyakorlója, ezért lett címzettje levelünknek.
Számítunk az Ön együttműködésére. Mutassuk meg együtt, hogy gondolattal, szóval és cselekedetekkel is támogatjuk az Élet európai kultúráját, s ezzel együtt azokat az uniós országokban élő terheseket, akiket azzal az álságos „szabadság”-gal akarnak becsapni, hogy a saját országuknál megengedőbb abortusztörvényeket működtető tagállamokba utaztatják őket magzatgyermekeik elpusztítására.
Számítunk az Ön felelősségteljes és a kezdődő emberi életet közjóként elismerő, ezt cselekvéssel is hitelesítő együttműködésére. Mutassuk meg együtt, hogy Önnel és velem együtt még további európaiak milliói állnak ki az élet és a nemzeti önrendelkezés alapértéke mellett! Kérjük, aláírásával csatlakozzon Ön is életvédő mozgalmunkhoz!
Tisztelt Várhelyi Biztos Úr!
Magyarországon élő és Magyarországért aggódó magyar polgárként írok Önnek az Európai Parlament 2025 decemberében elfogadott állásfoglalásával kapcsolatban.
Ez ugyanis támogatja „Az én szavam, az én döntésem” (My Voice, My Choice) európai polgári kezdeményezés által fölvetett javaslatokat, többek között egy olyan, az EU által létrehozott pénzügyi intézményrendszer felállítását, amely megkönnyítené a nemzeti határokon átnyúló abortusz-szolgáltatások igénybevételét.
A jelenlegi uniós szerződések értelmében az abortuszra vonatkozó politikát kizárólag a tagállamok alakíthatják, ezért ez nem tartozik az Európai Unió jogalkotási hatásköréhez. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4. cikke (2) bekezdésének k) pontja és 168. cikke értelmében a közegészségügy elsősorban nemzeti hatáskör marad, és az egészségügyi szolgáltatások szervezésébe és működtetésébe tervezett uniós beavatkozásnak szigorú korlátai vannak. A szerződések kifejezetten tiltják a nemzeti jogszabályok efféle „harmonizálását” ezen a téren.
Alkotmányos és demokratikus szempontból az abortusz szabályozása szorosan kapcsolódik a nemzeti alkotmányos önazonossághoz, az erkölcsi hagyományokhoz és a szabad önrendelkezéshez. Ezért a tagállamok megtartják a teljes joghatóságot az abortusz jogi státuszának, a megengedett feltételeknek és az állami fenntartás mértékének meghatározása terén. Ez a hatáskör-megosztás tükrözi az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvét, amely különösen fontos az olyan, erkölcsileg érzékeny területeken, ahol nincs európai közmegegyezés.
Bár „Az én szavam, az én döntésem” kezdeményezés teljesíti az európai polgári kezdeményezésként való elbírálás formális követelményeit, fontos megjegyezni, hogy az ECI nem hoz létre új uniós hatásköröket, nem kötelezi a Bizottságot jogszabályok előterjesztésére, csupán azt írja elő a Bizottságnak, hogy vizsgálja meg a kezdeményezést és indokolt választ adjon rá. Más polgári kezdeményezések, mint például a „Közülünk való ember” (One of Us), amely több hitelesített aláírást gyűjtött, szintén azt mutatják, hogy az EU polgárai között biztosan nincs egyetértő közmegegyezés ebben a kérdésben.
Az Európai Parlament 2025 decemberében elfogadott állásfoglalása politikai nyilatkozat, amelynek nincs jogilag kötelező ereje.
Mindazonáltal az abortuszhoz való hozzáférés uniós szintű jogként való meghatározása, illetve az uniós költségvetésű, határokon átnyúló abortuszokat elősegítő mechanizmusok javaslata azzal a kockázattal jár, hogy elmosódnak az uniós hatáskörök határai, és közvetetten aláássák a demokratikus folyamatok során elfogadott nemzeti törvényeket.
Egy ilyen megközelítés azzal a kockázattal is jár, hogy veszélybe sodorja az EU intézményi semlegességét olyan kérdésekben, amelyek mély erkölcsi meghasonlást idéznek elő.
Ezért sürgetem az Európai Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben a Szerződéseket, tartsa be a szubszidiaritás alapelvét, és tartózkodjon minden olyan javaslat előterjesztésétől, amely kibővítené az EU szerepvállalását az egészségügy, az abortusz és az orvosi etika olyan területeire, amelyek jogszerűen és szigorúan továbbra is kizárólag csak a tagállamok hatáskörébe tartozhatnak.
Ausztriában, a Bécsben praktizáló Christian Fiala abortuszklinikáján doktorkodó ítéletvégrehajtók immár sok éve pusztítják a magyar terhesek magzatgyermekeit, akiknek anyját ráadásul súlyos, életveszélynek is kiszolgáltatják. A magzatgyermekek halálán túl már eddig is több tucat anya halálát is okozta a szintetikus és ezért vízrendszerünkből sem kivonható hormontabletta-vegyület.
Ha a magát családbarátnak hirdető magyar kormány, illetve e hatalomgyakorlók egyikeként Ön nem lép fel hatékonyan ez ellen az új, lopakodó, de halotti bűzt árasztó EU-s zsarnokság ellen, akkor jövőre még több magyarországi abortuszturista keresi majd fel „doktor” Fiala bécsi vesztőhelyét. A tétlen, szótlan és süket mulasztás cinkossága miatt anyák ezrei sodródnak majd tovább más európai országok magzatgyermekeket mészárló vágóhídjaira is.
Lelkiismeretemet bántó tudat, hogy ezeket a külföldi halálosztó intézményeket ezentúl az én adófizetői pénzem felhasználásával is hizlalják majd. Nem tudok megbékélni azzal a gondolattal sem, hogy a politikusaink árulása miatt már ma is ítéletvégrehajtókká váló „szakemberek” rekkentik el az európai és magyar jövőt jelentő mai és holnapi magzatgyermekeket. Pedig a következetes gyermekvédelemnek az anyaméhben kell(ene) kezdődnie! Jó lenne, ha egyetértenénk abban, hogy ezek a magányos, tényleges és hathatós segítségre váró, életút hiányában ön- és közveszélyes utakra sodródó terhesek többet érdemelnek, mint a testi és lelki termékenység megrontását előidéző, nemi egészségük megrablását eredményező abortusz.
Intézményes pusztítás (kimondom: heródesi népirtás!) helyett inkább szociálisan érzékeny, sokrétűen összetett szociális és egészségügyi ellátást kell számukra választhatóvá tenni. Ennek az új, életvédő (és nem a mai, heródesi) rendszernek a gyakorlásával másállapotukat gondozó, őket szolgáló menedékrendszert kell nekik kiépítenünk. Igenis szolgálnunk kell a szülőket, hogy terhes állapotukat mássá, lehetőleg várandóssá, végül pedig diadalmasan győztes állapottá gondozzuk! Egy ilyen, közjóközpontú életvédelem első lépése lehetne, hogy a terhesek legalább elviselhetőnek érezzék a tőlünk kapott, szolgáló szeretettel gondozott anyaságot. Ha pedig erre nem kerülhet sor, akkor újszülötteik legalább ne hányódjanak hosszú hetekig, hónapokig vagy akár évekig a sivár szeretetlenség és a botor bürokrácia senkiföldjén, zsúfolt kórházi gyermekágyak rácsos börtöneiben, hanem idejekorán kerülhessenek őket nyíltan szerető és mindhalálig elfogadó örökbefogadókhoz! A Teremtés múlékony és törékeny ideje parancsolja, hogy a szülőket már terhességérzetük első jelétől intézményes védelemben, gyógyító gondoskodásban kell részesítenünk, hogy állapotukat ne csak mi, hanem ők maguk is áldottnak érezhessék.
Legyünk hát áldottak mindannyian! Életre fel! Békét az anyaméhben!
Tisztelettel:
dr. Téglásy Imre abortusztúlélő, az Alfa Szövetség elnöke, az Anya-Ország Alapítvány alapítója, a Human Life International – Magyarország igazgatója, 12 gyermek édesapja
#NIF #Életvédelem #TéglásyImre #AlfaSzövetség #EU #VárhelyiOlivér #BékétAzAnyaméhben #2026
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
