Diktátornak nevezték Von der Leyent, az EU kezd szétesni

Most aztán valóban padlót fogott az Európai Unió, földre kerülésnek több oka is van. Elsősorban most már szász százalékban bebizonyosodott, hogy a szervezet nem tényező a nemzetközi politikában.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ugyanis kategorikusan kizárta annak lehetőségét, hogy Ukrajna ügyében szóba álljanak Kaja Kallassal, az Európai Bizottság külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével.

Kallast Brüsszelben is a „falu bolondjának” tartják, a külügyekhez való dilettantizmusa miatt. Ő volt az a politikus, aki korábban, mint észt miniszterelnök egy televíziós interjúban kikotyogta, hogy valójában Oroszország feldarabolása lenne Európa érdeke.

A kérdés persze az, hogy akkor miért nevezték ki erre a fontos posztra. Ez politikai döntés volt, mert a balti államok több más jelentős pozíciót is kaptak az EU külpolitikai struktúrájában, mivel ők a leginkább oroszellenesek.

Kallasnak az Oroszország feldarabolásáról vallott nyilvános nézetei után ne csodálkozzunk azon, hogy Peszkov az orosz állami televízióban nyilatkozva azt mondta, hogy Oroszország és az Egyesült Államok „soha semmiről sem fog tárgyalni” Kallasszal. A Kreml külügyi szóvivője azt állította, hogy Brüsszel tele van

„félig írástudatlan, alkalmatlan bürokratákkal, akik nem képesek a jövőbe látni, vagy megérteni a ma létező geostratégiai koordinátarendszert”.

Peszkov „a hatalmon lévő politikusok degenerációjáról” beszélt Európában, és kitartott álláspontja mellett, miszerint: nincs miről beszélni, amíg ezek a személyek le nem mondanak, vagy nem váltják le őket.

Ha az EU semmilyen formában nem ülhet le a leendő tárgyalóasztalhoz, akkor gyakorlatilag teljesen jelentéktelen tényezővé válik.

A helyzet ugyanis úgy áll, hogy Oroszország nélkül nem lehet az ukrajnai békéről tárgyalni, viszont az EU jelenléte egy ilyen diskurzuson nagyon is nélkülözhető. Ráadásul az EU vezető országainak az a döntése, hogy nem vesznek részt a Donald Trump által szervezett Béketanácsban – a konfliktusoknak az erőszak ellenében a tárgyalásos úton való megoldását célozza meg –, még inkább Brüsszel elszigetelődése felé hajtja a vizet.

Vagyis az EU saját magát hozta rossz helyzetbe. Ettől a lépésétől az EU azt remélte, hogy csökkentheti az ukrajnai béketárgyalásokra gyakorolt amerikai hatást. Csakhogy az USA esete pont olyan, mint Oroszország pozíciója, vagyis nélküle sem lehet fegyvernyugvás Ukrajnában, míg az EU szerepe nélkülözhető.

Ezek döntő kérdések, mert a világban dúlt helyi háborúk – Izrael és a Hamász, Izrael és Irán, Egyiptom és Etiópia, India és Pakisztán, Szerbia és Koszovó, Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság, Örményország és Azerbajdzsán, Kambodzsa és Thaiföld –mindegyikének nyugvópontra juttatásában az amerikai elnöknek döntő szerepe volt.

Nem ez az első alkalom, hogy Oroszország kritizálja az EU vezetését. Tavaly nyáron Dmitrij Medvegyev, az orosz biztonsági tanács alelnöke „idiótának” nevezte az uniós elitet, amikor Brüsszel jóváhagyta az Oroszország elleni 18. szankciós csomagot, mondván, hogy az ugyanúgy fog elsülni, mint az előző 17 szankciós döntés.

Az EU belső bomlási folyamatának részét képezi, hogy a Politico egyik beszámolója szerint Kallas magánbeszélgetésben „diktátornak” nevezte Ursula von der Leyent, hangot adva csalódottságának, hogy az Európai Bizottság elnökének külpolitikai dominanciája miatt az EU diplomáciájában betöltött hivatalos szerepe ellenére is mellőzik.

Valójában arról van szó, hogy az Európai Unió elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor már nem egy porszem, hanem porszemek sokasága akadályozza a korábban olajozottan üzemelő gépezet működését.

Például változatlanul terítéken van a a Mercosur – EU szerződés ügye, amely, ha hatályba lép, akkor, mint azt láttuk az európai nagyvárosokban történt tüntetések során, a közösségben robbanásveszélyes helyzet állhat elő.

A többi problémáról már nem is beszélve.

G. Fehér Péter – Magyar Hírlap

Kiemelt képen: Kaja Kallas / fotó: Stenbock House