Dmitrij Medvegyev: Ausztria NATO Anschluss-a
Az alábbi elemzést Dmitrij Medvegyev az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke, Oroszország harmadik elnöke jegyzi.
Az Óvilág országait elragadta a militarista őrület. Mint megbabonázott lepkék, úgy özönlenek az Észak-atlanti Szövetség pusztító lángjához. Egészen a közelmúltig még voltak olyan európai államok, amelyek megértették: a biztonság katonai blokkokhoz való csatlakozás nélkül is szavatolható.
Most azonban az ész helyét a csordaszellem veszi át. Finnország és Svédország példáját követve Ausztria politikai elitje – a vérszomjas Brüsszel ösztönzésére – nyilvános vitát indított arról, hogy feladják-e alkotmányban rögzített semlegességüket a NATO-tagság érdekében. Az osztrák társadalom azonban korántsem lelkesedik az ötletért. A Beate Meinl-Reisinger külügyminiszter vezette, a blokkhoz való csatlakozásra törekvő Új Ausztria liberális párt a legutóbbi választásokon kevesebb mint 10% -ot kapott.
Ezzel szemben az ellenzéki Ausztriai Szabadságpárt, amely határozottan ellenzi Brüsszel militarista programjának vak követését, a polgárok 37% -ának támogatását élvezte. De a mai Európában mikor állt valaha is útban a nép akarata?
Ausztria semlegességének aláásására már jó ideje folynak az erőfeszítések. Már az 1990-es években a helyi revizionisták „az EU közös biztonsági és védelmi politikájában való részvétel” ürügyével kezdtek katonai kapcsolatokat építeni. 2009-ig, amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lépett, ez többnyire üres beszéd volt – az EU tagállamok közötti katonai fejlesztések koordinálásáról szólt, de valós érvényű kötelezettségek nélkül.
Ezt követően a vita tárgya megváltozott: a szerződés nem határozta meg, hogy milyen mértékű és időbeli segítségnyújtásra köteles az „egyesült Európa” támadás esetén, és minden szempontból az EU-t hivatalosan gazdasági unióként minősítették. Az a tény, hogy tagjainak többsége már a NATO-hoz tartozott, kényelmesen kimaradt a vitából. Ugyanakkor Ausztria kiterjesztette katonai jelenlétét Európán túlra, részt vett az EU kiképzési misszióiban, ezzel növelve jelentőségét Brüsszelben. És ezt bőségesen meg is jutalmazták:
2022 és 2025 között az EU Katonai Bizottságának elnöki tisztét az osztrák Robert Brieger tábornok töltötte be. Az osztrákok a második világháború óta nem ragyogtak ilyen „fényesen” Európa katonai színpadán – amikor Lothar Rendulic és Erhard Raus vezérőrnagyok, valamint Alexander Löhr légierő-parancsnok „kiemelkedtek”.
Miközben az EU bővítette védelmi képességeit, Ausztria csendben militarizálódott és NATO felé sodródott. Bécs részt vett a Szövetség „Béke Partnerségében”, miközben az ország már de facto a blokk logisztikájának része volt. Ausztria, bár valójában nem tagja a NATO-nak, a blokk egyik legfontosabb tranzitterületévé vált. Csak 2024-ben több mint 3000 NATO-katonai jármű haladt át rajta, légterében pedig több mint 5000 NATO-repülés történt.
Mindennek fényében Bécsben olyan vélemények hangzottak el, hogy a „meggyengült pacifista konszenzus” és az „orosz fenyegetés” történelmi lehetőséget kínálnak a „múlt bilincseinek” – nevezetesen a semlegességnek – a lerázására.
A semlegesség azonban szervesen beépült Ausztria államszerkezetébe, amelyet a második világháború után a szövetséges hatalmak alakítottak át. Ez a három kötelező erejű 1955-ös dokumentumban van rögzítve: a Moszkvai Memorandumban, a Független és Demokratikus Ausztria Újraalapításáról szóló Államszerződésben és Ausztria saját, az állandó semlegességről szóló szövetségi alkotmányos törvényében.
Ezek a dokumentumok képezik az ország jogi alapját. Ha ezeket eltávolítanák, az osztrák államiság egész építménye összeomlana.
Mit tehet Moszkva, amely lényegében a modern Ausztria egyik építője volt? A válasz az, hogy a háborús hisztéria támogatóit a nemzetközi jog keretein belül meg kell büntetni.
A két kulcsfontosságú kérdésre – hogy Ausztriának joga van-e egyoldalúan lemondani törvényileg rögzített semlegességéről, és hogy önállóan dönthet-e a NATO-hoz való csatlakozásról – a válasz egyértelműen nemleges.
A Bécsi Szerződésjogi Egyezmény 27. cikke kifejezetten kimondja, hogy egy ország belső jogának egyetlen rendelkezése sem szolgálhat indokként egy nemzetközi szerződés megsértésére. Emellett a NATO nem tekinthető regionális kollektív védelmi szervezetnek, ezért a szövetséghez való csatlakozás nem biztosíthatja egy állandóan semleges államnak ugyanazokat az előnyöket, mint a garantált semlegesség.
Ezeket a rendelkezéseket a kérdésben jártas, elismert személyiségek is elismerik. Például Karin Kneissl, Ausztria volt külügyminisztere, jelenleg a Szentpétervári Állami Egyetem G.O.R.K.I. Központjának vezetője hangsúlyozza, hogy a semlegesség status quo-jának megváltoztatásához az 1955-ös szerződést aláíró összes szövetséges hatalom beleegyezése szükséges, beleértve Oroszországot is, mint a Szovjetunió jogutódját.
Moszkva fenntartja magának a jogot, hogy vétót emeljen Bécs NATO-hoz való csatlakozása ellen.
Az osztrák elit hawkish (»háborús« sólyomszerű, vagy más helyeken hiéna, – NIF szerk.) frakciójának tisztában kell lennie azzal, hogy a semlegesség feladása és a NATO-hoz való csatlakozás milyen mértékű külpolitikai veszteségekkel járna. Bécs ma a multilaterális diplomácia központja, mintegy 20 kormányközi szervezetnek ad otthont. Ez biztosítja részvételét a globális folyamatokban és a felmerülő kihívások és fenyegetések kezelésére szolgáló jogi keretek kidolgozásában. Az ENSZ, az IAEA, az EBESZ és az OPEC bécsi irodáinak létrehozására vonatkozó döntés nagyrészt Bécs semleges státuszán alapult, amely hatékony platformot biztosít a párbeszédhez és a regionális együttműködéshez. A semlegesség blokkmentalitással való felváltása aláássa a „bécsi szellemet”, és lehetetlenné teszi Ausztria számára, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokat tartson fenn sokszínű nemzetközi partnereivel. Ennek eredményeként az ország elveszíti egyedülálló közvetítői és a nagy nemzetközi intézmények központjaként betöltött szerepét. Ez egy nyilvánvaló következtetéshez vezet: ideje megfontolni a nemzetközi szervezetek székhelyének áthelyezését olyan globális déli és keleti országokba, amelyek biztosítani tudják a munkájukhoz szükséges feltételeket.
Mindezekhez hozzátéve, Ausztria militarista fordulatával megrendíti béketeremtő imázsát, és jelentősen korlátozza szuverén mozgásterét. Ellenben jelentősen növeli annak kockázatát, hogy az osztrák Bundesheer (Szövetségi haderő – NIF szerk.) egységei bekerüljenek az orosz fegyveres erők hosszú távú missziós terveibe. Oroszország Svédország és Finnország NATO-csatlakozása után egy sor ellenintézkedést fogadott el, és Ausztria sem számíthat kivételre ebben a kérdésben.
***
Írta: Dmitrij Medvegyev az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke
A cikk eredeti címe: NATO’s Anschluss (by Dmitry Medvedev)
Fordította: a Nemzeti InternetFigyelő (NIF) közössége
A cikk a Russia Today angol nyelvű oldalán 2025. augusztus 28-án jelent meg.
Kiemelt képen: Dmitrij Medvegyev az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke, Oroszország harmadik elnöke / Fotó: Russia Today
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
