Szent István napja – Szent István városában, Székesfehérváron
Ma, minden nemzeti és állami ünnepet áthat a politika bűze, a pártok ócska, züllött, primitív versengése, amely versengésből csak a nemzet szolgálata hiányzik. Van azonban egy hely, ahol a keresztény nemzet, annak hite és Patrónusa jelenik meg, ahol a nemzeti érzés, a hazaszeretet és az összetartozás áll a középpontban. Ez a hely a templom. Az ünnepi szentmise, s benne a homília, amely tanít, erősít, és utat mutat.
Az elmúlt napok ünnepei és Szent István király napja – augusztus 14., augusztus 15., és augusztus 20. –, három olyan tanító szentbeszéddel ajándékozta meg Székesfehérvár hívő népét, amely szentbeszédek az ország egészéhez szóltak, bölcsen, megfontoltan és utat mutatva a Nagyboldogasszonyban való remény által, Szent István művének követésében.
Spányi Antal megyéspüspök egyszerre tartott hittanórát, történelemórát és ez által nagyon is megfogadandó útmutatást. Ebben kiemelte az ifjúsággal való törődés kötelezettségét, mint nemzetünk megmaradásának zálogát és a keresztény hitünkhöz való visszatérést, az ebben való megerősödést, amely nélkül nincs jövő, nincs megújulás. A megyéspüspök a példamutatás fontosságáról is beszélt, amely ma a legnagyobb feladata a hívő keresztény, magyar embernek.
A homíliákat hallgatva megelevenedett a hallgatóság előtt a két nagy püspökelőd, Prohászka Ottokár és Shvoy Lajos szellemisége, akik Spányi püspökhöz hasonlóan a nemzet és a magyar kereszténység védőbástyáiként harcoltak a legveszedelmesebb időkben is, a szeretet és a józan ítélőképesség pajzsát maguk előtt tartva.
Szent István örökségéről, feladatainkról és kötelességünkről ebben a három napban, és ebben a három homíliában minden megtudhattunk. Békével, lelki épüléssel, hitben és hazaszeretetben megerősödve távozhatott a hívő magyar keresztény a székesfehérvári Szent István székesegyházból a magyarság, Szent László által elrendelt legrégebbi és legnagyobb ünnepén.
Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
