Nincs keresztény kultúra, élő hit nélkül! – Gondolatok a tusványosi beszéd mentén

Minden évben élmény meghallgatni a tusnádfürdői Orbán-beszédet. Idén is csak a televízió képernyője előtt, egy, a beszéd okán nálam összegyűlt baráti körben hallgattam végig a nagy ívű politikai elemzést, a tiszta gondolatokat, a nemzet jelenlegi helyzetét elemző összefoglalót.

Miniszterelnökünk azonban a beszéd végére hagyta a legfontosabb témát, amely a nemzet megmaradását vagy bukását érinti, ám ez csupán egy igaz tényfeltárás volt, messze az útmutatástól, amelyre ma a legnagyobb szükség volna, amelyre a legnagyobb szükség lett volna.

Hiszen, nem egy mellékes témát érint, hanem a leglényegesebbet:

a magyar kereszténység és a keresztény kultúra összefüggését, annak fontosságát. Ebben a kérdésben nem értettem egyet Miniszterelnökünkkel, mert e kérdésben csak tényeket állapított meg. Nem adott irányt a soktízezres fiatal hallgatóságnak abban, hogy miként lehet feltámasztani az élő hitet annak érdekében, hogy a kereszténységnek és a magyarságnak az egysége ismét, mintegy a megmaradás legbiztosabb sarkköve, támasza, garanciája legyen, amint az volt ezer éven keresztül. Arról sem beszélt a Miniszterelnök úr, hogyan vált csupán hitnélküli koordinátarendszerré a keresztény életszemlélet, és erkölcs, s ennek a leépülési folyamatnak kik a felelősei, előidézői. S, ha már a kereszténység témáját felhozta, remek pillanat lehetett volna ekkora tömeg előtt elmondani, hogy mit jelent a példamutatás, a keresztény közösségek ereje, a keresztény életszemlélet magvainak az elvetése már óvodás kortól, a keresztény kultúra a zenében, a művészetekben etc.

Az élő hit és a keresztény koordinátarendszer különbsége nemzetünk jelenlegi helyzetében és lelki életében kézzelfogható, nem csak árnyalati, hanem sarkos különbség. Mert hiányzik a koordinátarendszerből a lélek.

Ugyanis, a magyar néplélek nem koordinátarendszer keretében működik, hanem élő istenhitből táplálkozva épül tökéletessé minden egyes személyben.

A keresztény erkölcs, a krisztusi tanítások nem képzelhetők el csupán egy rendszerként, amely meghatározza mindennapjainkat, az egymás iránti tiszteletet, az Isten iránti imádatot, a kellő alázatot, a hazaszeretetet, az önzetlenséget. Mert mindezt a lélek diktálja az élő hit által. Ha egy „okostelefonhoz” nincs töltő, vagy nincs térerő, akkor az csak egy mutogatható, fiókban tartható, hasznavehetetlen eszköz. Ilyen a keresztény kultúra is, ha nem az élő hitből fakad.

Ezt látjuk ma, amikor beszélünk valamiről, de nem fejtjük ki a mondanivalónkat és tényként közlünk megoldandó problémákat, mert a megoldást nem ismerjük…

Igaz, vallási téren még több hiányosságot érzékeltem a 2025-ös tusványosi összejövetelt illetően, mint amilyen hiányosnak véltem a kereszténységet említő Orbán Viktor-i gondolatokat.

Talán nem tűnik szőrszálhasogatásnak, ha megemlítem:

Márton Áron országában, Erdély országban, egy ilyen nagyhorderejű rendezvényre egyetlen római katolikus egyházi elöljáró sem kapott meghívót! (Ha kapott, de nem élt vele, az éppen olyan bűn és az ott megjelent híveik semmibe vétele, mintha nem kapott volna…)

Remélhetőleg 2026-ban, dr. Orbán Viktor, mint Magyarország miniszterelnöke, kicsit több időt szentel majd exc. Jakab Antal néhai erdélyi püspök megállapítására:

„A kereszténység és a magyarság egy. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a lélek elhagyja a testet. Az a halál!”

Stoffán György

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kiemelt kép: Tusványos, 2025, Németh Zsolt, Orbán Viktor, Tőkész László

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!