Orbán Viktor és a poloskairtás

Csak kapkodtam a fejemet, amikor az Orbán-beszéd után – amely voltaképpen egy friss értékelés és egy célokat felmutató összegzés volt március 15-én –, elhangzott egy másik „ünnepi” beszéd, amely mindenről szólt csak nem az ünnepről, nem a nemzeti méltóságról, hanem az uniós elmebetegek és árulók kusza, sötét álmairól. Velejéig romlott, ostoba, hazug és gyűlöletet szító verbális moslék volt mindössze, amihez a csonka-ország alja őrjöngött, mint Szamuely vért inni kívánó 1919-es beszédéhez az akkori söpredék.

A történelem ismétlődni látszik, hiszen ugyanúgy megvannak az árulóink, az akasztani akaró pribékek, az irigy prolik, akik szemrebbenés nélkül hazudoznak bármit akár a bíróság előtt másokra, akár a nép előtt, magukat szentté avatva. A patkányozó, fenyegető, börtönnel és halállal vagdalózó primitívség a tetőpontjára hágott a nemzeti ünnep délutánján és azóta is egyfolytában, hiszen

most Orbán Viktor beszédéről képzelődnek és felháborodva hazudják, hogy a miniszterelnök ki akarja végezni az ellenzéket és poloskának nevezte mindazokat, akik nem értenek egyet vele.

A nyilvánvaló, igaztalan proli gyűlölködésből egyetlen gondolat sem igaz, és ezt ők maguk is tudják,

de genetikailag beléjük oltatott ez a mentalitás.

Egy másik „csapat” a kitüntetettek miatt háborog, egy költőt és egy irodalomtörténészt illetően, leantiszemitázva őket, noha ettől a két embertől az emberek iránti gyűlölet olyan távol áll, mint Apró Antaltól a nemzeti érzés, vagy mint Avram Jancutól a magyarság szeretete.

Ez a tömör gyűlölködés azonban súlyos és végzetes társadalmi bajokat szül, generálja az antiszemitizmust, hiszen azzal vádolni bárkit, amit nem követett el, pontosan az elkövetésre inspirál.

Mert miről is volt szó Orbán Viktor beszédében?

Arról hogy a népnyelven, a lehallgatásról hírhedt és emiatt poloskának nevezett uniós cseléd áttelelt. Pont! Ennyi volt a poloskázás, majd egy következő gondolattal folytatódott a beszéd, miszerint ki fogjuk söpörni azokat, akik a nemzet ellen tevékenykednek Magyarországon, és akik idegen érdekeket, idegen pénzen szolgálnak a magyar nemzet, a magyar érdekek ellenében, akik bármi áron, puccsal, hazudozással meg akarják dönteni az ország vezetésével – a népakarat által – megbízott kormányt. A belső árulóktól megszabadítani az országot, nem számíthat bűnnek. Ha ezt az USA-ban is megteszik, miért ne tehetnénk meg mi is, mentve, ami még menthető. Nem volt tehát szó a bírók, az ellenzék poloskának nevezéséről, csak egy – megkésett –, de talán még véghez vihető húsvéti nagytakarításról, amelyet Antall József óta minden nemzeti kormány belenget, de aztán az ígéret csak ígéret maradt. Nem akarok prejudikálni, de a magam részéről nem nagyon hiszek a nagytakarításokban. Ifjú korom óta, újságírói pályám 43 éve alatt ezerszer hallottam erről az eddig soha meg nem történt húsvéti, tavaszi etc… takarításról, ezért nekem csak annyit jelent, mint egy folyosó végén, a felmosó vödrön üldögélő és cigarettázó takarítónő ablakpucolást ígérő fogadkozása. Pedig, most versenyt futunk az idővel.

Hiába írtuk, mondtuk, sürgettük a rendcsinálást évek óta, semmi nem történt, csak a cinikus válasz jött: Demokrácia van, belefér”. Ám most, a finisben, a poloska áttelelése után végre észbe kaptunk. És emiatt zúdul a miniszterelnökre – és mindnyájunkra – a hazug rágalom, és a gyilkos indulatukban gyilkossággal vádolnak bennünket olyanok, akiknek a családja generációkon keresztül mást sem csinált, mint gyilkolt spicliskedett és mindent megtett a magyarság, a kereszténység ellen régen Moszkva, ma Brüsszel akaratának megfelelően.

Szögezzük le: Orbán Viktor nem akart kiirtani senkit, de joggal akarja megszüntetni a nemzet ellen idegen pénzből és idegen érdekek mentén működő, hazaáruló szervezeteket. És jól teszi, ha megteszi. Ám, saját sorainkban is hasonló nagytakarítást kellene végezni! Ki kell húzni a társadalmat mérgező zápfogat, az irigység és a kapzsiság fogát a mindennapok politikájából. Mert amíg a társadalomnak van kikre, és van miért irigynek lennie, addig az ellenzék ezt hangsúlyosan ki is játssza, erre a primitív, de olykor jogos emberi érzelemre épít, ez az ellenérve, cselekedeteinek oka és okozata. Tehát, a nagytakarítást haladék nélkül meg kell kezdeni, kívül-belül. Nehogy a kosz fogja meg a partvis nyelét…

 Stoffán György

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!