Magyar karácsonyi keresztényellenesség – állami támogatással

Lassan ténnyé érik az a veszély, amelyről mintegy harminc esztendeje írtam először és írok azóta is. A rendszerváltásnak nevezett népátverés korában megjelentek az önjelölt magyarságkutatók, az ősmagyarvallás sámándobos hirdetői, akiket sokan kezdtek el követni akkoriban, hiszen a szabadságnak hitt eszmék szellője simogatta a negyvenéves kommunizmus után a rendszerváltott ország lakosságát. A keresztény szellemiség nem érvényesülhetett akkoriban, mert a liberálisok, azaz, az SZDSZ aljas kérdést tett fel: Ki a magyar és miért kell nekünk a keresztény kurzus?

Azonban, a népmesék sajátos hangulatát idéző, ostoba kitalációkkal nem volt baja senkinek, hiszen egy tudománytalan, Krisztus nélküli világot akart és tudott megjeleníteni az ősvallást kitalálók botor hada. Még Csíksomlyóra is felengedték e fehérruhás, sámándobos „brigádot”, akik az Úrfelmutatás alatt, „ősi isteneiknek” adózva verték dobjaikat, amolyan jó pogány módra.

Ezt a szellemiséget támogatva, Göncz Árpád meglátogatta az Uralon túli testvérnépeket, ahol a tiszteletére sámánok ugráltak és hasonlóképpen verték a dobokat, mint a Somlyóra felengedett „pünkösdi boszorkányok”. A látogatásról hetekig ment a híradás. A koncepció tehát, világos és egyértelmű. A kereszténység helyett valamit ki kellett találni ahhoz, hogy a magyar nemzet teljesen elszakadjon keresztény gyökereitől, és mégis valamiféle transzcendenst találjon magának, hiszen az istenhit minden emberben ott rejtőzik, mélyen kódolva. A magyar katolikus egyház akkoriban igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy újra elvesse a hit magvait, mert a kommunizmus lánctalpai negyven év alatt kitaposták a korábbi vetést, bár ennek ellenére, akkoriban még megteltek a templomok és seregnyi gyermek tanult hittant, vállalt oltárszolgálatot.

Nagy nevek voltak a garanciái annak a reménynek, amelyet később sikerült teljesen megszüntetni. Szendi József érsek, dr. Szántó Konrád, Faddy Othmár, Tornyos Kálmán, Gyulay Endre, Oloffson Placid, Márk József, Bodó Imre, Tempfli József, Pacsay Fidél és sokan mások, idős koruk ellenére, fiatalos hévvel szervezték újjá a keresztény életet, a történelmi Magyarországon. E törekvéseiket a mindenkori politikai vezetés minden eszközzel akadályozta… A pápalátogatások is erősítették ezt az elhatározást, bár volt olyan látogatás, amely mély sebet hagyott az erdélyi katolikusságban, hiszen kérések ellenére – politikai meggondolásból – Gyulafehérvár kimaradt a pápai programból.

Az újpogányság azonban minden erőfeszítéssel szemben gyökeret eresztett – mert az a kezdetektől fogva, minden eszközzel támogatták –, s ez megfertőzte áltudományosságával a Kárpát-medencét. Budapesti hazudozók járták a megszállt területeket és hirdették a saját fejükben talán parancsra megfogant őstörténetet, ősvallást, s odáig merészkedtek, hogy magát Jézus Krisztust is belekeverték ebbe a mesesorozatba.

Az idő nem nyomta el ezt a keresztény-, és magyarellenes, előre tervezett folyamatot, hanem államilag is támogatták. Ma is támogatják a már szervezetté vált és ki tudja miért elfogadott ősmagyar, szkíta, hun, „ősi”, igazolatlan és tudománytalan irányzatot. Akiknek hivatalosan ezzel kellene foglalkozniuk, azok pedig, hatalmas összegeket emésztenek föl úgy, hogy semmilyen idevágó tudományos eredményt nem tudnak felmutatni.

Harminc esztendeje az volt a meglátásom, hogy a keresztény magyar államot kell megerősíteni, majd pedig szigorúan tudományos alapon el lehet kezdeni a magyarságunk ősiségének kutatását. Nem így lett.

Ma már milliárdos állami támogatással megy a keresztényellenes programok szervezése, és amíg a keresztény imahelyek lassan kiürülnek, addig az újpogányság erőre kapott, hiszen az Kulturális és Innovációs Minisztérium, Lezsák Sándor, az egykori vidéki tanító úr, és ki tudja, hogy mely állami apparátusok bőkezűen szórják a pénzt Mária országában, a kereszténység előtti időkre hajazó és emberek tömegeit, tudománytalanul félrevezető szervezetek számára.

Nem az a baj, hogy létezik egy hagyományokat kereső szervezet, hanem az a baj, hogy gazdasági alapon, üzleti szellemben és kapitalista, piacszerző tervek mentén ölik ki a keresztény eszmét és szellemiséget ahelyett, hogy az ősiséget emlegetve vezetnék vissza a magyar nemzetet Krisztushoz. Aki pedig ezt a keresztényellenes folyamatot milliárdokkal támogatja, az vagy nem érti, nem tudja, mit támogat, vagy ami még rosszabb – tudja! A kommunizmusból rájuk maradt megnevezéssel, idén, karácsony előtt, „központi ünnepséget” tartottak Szabolcs község Földvárában…

Ott, ahol Szent László 1092-ben a magyar kereszténységet megzabolázta és megerősítette, tudatva a pápával is szigorú, kereszténységet védő intézkedéseit…

Számomra, a helyszín megválasztása is előre megfontolt megszentségtelenítésnek tűnik, amit a résztvevők bizonyára fel sem fogtak, nem tudhatták, és nem is érdekelte őket. Szemben az állami támogatókkal és a jól fizetett, precíz szervezőkkel…

Stoffán György

Nemzeti Napló – Nemzeti InternetFigyelő (NIF)