Az EU, mint az újkori gyarmatosító
Az unió vezetése nem is csinált titkot abból, hogy a kevésbé fejlett államokat nem tekinti a „nagyokkal” egyenrangú partnernek
G. Fehér Péter írása a Magyar Hírlapból
„Ázsia a Bécsből keletre vezető úton kezdődik”. Az idézet állítólag Klemens von Metternichtől, a Habsburg Birodalom kancellárjától származik. A kijelentés jól jellemzi a 19. századnak azt a gondolkodásmódját, ahogy az akkori monarchiák politikusai a kelet-közép-európai térségről vélekedtek.
A helyzet azóta mit sem változott. Az Európai Uniónak most került előtérbe az az összefoglalója, amely a közösség adminisztrációjában idén megüresedő vezetői állások betöltésére kinevezett személyek listáját tartalmazza. Ha valaki azt gondolná, hogy ez amolyan száraz olvasmány, akkor nagyon téved. Igaz, hogy nem egy kalandregény, de nagyon is tanulságos.
A névsorban ugyanis egyetlen kelet-közép-európai tisztségviselő sem szerepel. Az összes fontos pozíciót nyugat-európai pályázók tölthették be. Tavaly ugyanez történt. Korábban sem volt sokkal jobb a helyzet, mert 2022-ben és az azt megelőző évben is térségünkből a pályázóknak csak két, illetve négy százaléka kapott lehetőséget, hogy az EU valamelyik fontos pozícióját elfoglalja.
Tulajdonképpen Európának ezt a részét már a közösséghez való csatlakozása óta hátrányosan megkülönböztetik. Emlékezzünk csak vissza, hogy mi történt 2009 januárjában. A Moszkva és Kijev közötti elszámolási vita miatt kitört „gázháború”. A Gazprom orosz állami vállat ezért elzárta az Ukrajnába irányuló gázvezetéket. Ez azonban azt is jelentette, hogy Magyarország és a környező államok nem jutottak hozzá az orosz gázhoz. A magyar gáztározók tele voltak, de Szlovákiában krízishelyzet alakult ki. Hazánk hajlandó volt segíteni északi szomszédján, de volt egy probléma. A két ország között nem volt gázvezeték.
A hasonló esetek elkerülésének megelőzésére, az EU tervet dolgozott ki, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő. Pénzt adott a tagállamoknak az egymás közötti gázvezetékek kiépítésére. Hollandia és Belgium között már volt hat ilyen vezeték, de biztos, ami biztos alapon azért a két Benelux állam kapott pénzt a hetedik kapcsolat kiépítésére is. Magyarország és Szlovákia között egy szál vezeték sem volt, a két ország is kapott pénzt 1, azaz egy vezeték finanszírozására.
Most akkor senki se csodálkozzon, hogy a kelet-közép-európai országok lakói másodosztályú uniós állampolgároknak érzik magukat. Az EU vezetése nem is csinált titkot abból, hogy a kevésbé fejlett államokat nem tekinti a „nagyokkal” egyenrangú partnernek. A „fű alatt”, már ahogy ezt láttuk a fent említett példán is, kialakult az első- és másodosztályú államok csoportja. Ezt azonban így nem lehetett intézményesíteni, be kellett a történetet „csomagolni”. Ezért elkezdtek a többsebességes Európáról beszélni.
Tették ezt pont a nyugati országok, amelyek a 2008-as globális pénzügyi válság után hallani sem akartak a kelet-közép-európai államok felzárkóztatását segítő pénzek további folyósításáról. Mindez persze azt is jelentené, hogy mivel nyilvánvalóan térségünk országai kerülnének az uniós szerelvény „fapados” vagonjába, a Kelet és a Nyugat közötti különbség konzerválódna.
Szerencsére a „sebességváltásra” eddig nem került sor, de ez nem jelenti azt, hogy a koncepció a gyakorlatból is eltűnt volna.
A szerző a Magyar Hírlap főmunkatársa
Kiemelt kép forrása: paymentsjournal.com