KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

A Magyar Holokauszt, amiről keveset hallani

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Ez az, amiről kommunista és cionista utódok nem szeretnek beszélni, mert mi magyarok kizárólag csak bűnösök lehetünk minden más nemzet szemében. De tesznek is azért, hogy így jelenítsék meg nemzetünket mind a mai napig…

A délvidéki népirtás, 1944-45

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=Acy8viOS8zI]

A bevonuló jugoszláv partizánalakulatokból létesült új katonai hatóság, a Bánáti, Bácskai és Baranyai Katonai Igazgatás és az OZNA (Odelenje za Zastitu Naroda, vagyis Népvédelmi Osztály) állambiztonsági szerve ellenőrzése alatt katonai közigazgatást vezettek be Vajdaságban 1944. október 17-én. Ezt követően a kommunista pártvezetés (Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács) utasítására etnikai alapú, per nélküli kollektív büntető eljárásokat kezdtek. 1944-45 telén lakóhelyükön vagy gyűjtőtáborokban – korra és nemre való tekintet nélkül – tömegesen kínozták meg és végezték ki a magyar és német nemzetiségű polgári lakosságot, a II. világháborúban való kollektív bűnösséggel vádolva őket. A gyilkosságokat számos esetben szadista kegyetlenséggel követték el.

„Voltak akiket kettéfűrészeltek vagy karóba húztak, másokat elevenen elégettek vagy eltemettek. Egyeseknek leszaggatták a körmüket, felhasogatták a bőrüket, majd besózták. Láttam egy csecsemőfejet a falhoz vágva, az agyveleje szét volt loccsanva. Az egyik asszony terhes volt, mikor kitaposták belőle a gyereket. Sok esetben meggyfabotra kötött tízkilós ólommal verték agyon az áldozatokat; volt, akinek az orra is leszakadt az ütéstől. Legtöbbjüknek azonban egyszerűen csak fejszével levágták a fejét. Az asszonyok sírva keresték fiaikat, férjüket a holttestek között. Mindenütt vértócsában feküdtek az emberek. Szörnyű látvány volt.”

A kivégzések több helységben tömeges lincseléssé fajultak, a helyi szerb lakosság egy részének aktív részvételével. Óbecsén ezek mellett az egész magyar lakosságot megkülönböztető jelzés – fehér karszalag – viselésére kötelezték, és kényszermunkára lehetett hajtani.

Az áldozatok számát még mindig csak becsülni tudjuk. Újvidéken az akkori lóversenypályánál közel 2000 magyart végeztek ki. Szinte minden magyarlakta településen voltak kivégzések. A vérengzések során harmincöt katolikus papot, majdnem valamennyi helyben maradt plébánost is megkínozták és megölték. A polgári lakosságon kívül tömegesen végeztek ki hadifogoly magyar honvédeket is. Becslések szerint az 1944-1945 telén meggyilkolt magyarok száma 20 000 és 45 000 között van, a témában járatos írónő, Teleki Júlia szerint azonban ez a szám az 50 000-et is eléri.

Ez is érdekelheti:  Ukrajna zuhanása: Beszakadtak a lakásárak Harkovban, szabadulnak az ingatlanoktól a helyiek

Az áldozatoknak még holtukban sem adták meg a végtisztességet: a holttesteket tömegsírokba dobálták. Nem egy esetben el sem temették a holttesteket: csak csatornákba, dögkútba dobálták, sintértelepen gyűjtötték őket. Előfordult, hogy egy tömegsírt exhumáltak, és a holttesteket enyvgyárban iparilag feldolgozták. A megmaradt sírokat – kevés kivételtől eltekintve – nyomtalanul beépítették: tetejükre épületeket, sportpályákat emeltek.

Nemzeti InternetFigyelő – Wikipédia

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

2 thoughts on “A Magyar Holokauszt, amiről keveset hallani

  1. Újvidéki vagyok, de ma már Budapesten élek családommal. Nagymamám mesélt nekem gimista koromban ezekről a borzalmakról. Nem ilyen részletesen, viszont azzal kezdte, hogy ezt tudnom kell, de azért gondoljam meg, kinek beszélek erről – természetesen féltett. Őt is kivitték a hajógyárhoz kivégzésre, csak azért maradt életben, mert a parancsok kiállította a sorból, mivel az építőmérnök lánya, akit ő jól ismer, és a házát is ő építette. Nagyapám pedig akkor volt magyar katonaként hadifogoly az oroszoknál, és mindkettőt sikerült túlélnie. Az iskolában kellene erről minél többet beszélni, mert teljesen normális szerintem, hogy ELSŐSORBAN a saját utódait gyászolja egy nemzet, és megemlékezik a halottakról. Más országokban ez természetes, Magyarországon elég nehezen szánják rá magukat erre az illetékesek.

  2. Barcs Anikó Trianon Társaság Békéscsabai Szervezet elnöke szerint:

    És a felvidéki, 1945-ös fegyveres, erőszakkal történt bevagonírozások…, a magyarok kiüldözése ősi szülőhazájukból…, Benes dekrétumok…, a csehországi rabszolgakereskedelem.. amikor a magyar férfiakat a csehek begyűjtötték és piacaikon mint valami rabszolgákat árultak, kínáltak…, Csehországban kényszermunkára szállították Őket!!!….
    A felvidéki magyaroktól a mai napig senki sem kért bocsánatot a jelen kor illetékesei közül (szlovák kormány)…., senki nem kárpótolta Őket…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük