IV. A Húsvéti Ír Felkelés, Dublin, 1916

Ír nyelven: Éirí Amach na Cásca

Részlet Dr. Ing. Sebestyén-Teleki István készülő könyvéből: Szabadságharc és Államcsapás tervezése meg kivitelezése4. rész

A brit bosszúállás

A teljhatalommal felruházott tábornok, Sir John Maxwell kihirdette a háborús állapotot. Az összes felkelőt letartóztatták és a Rotunda kertbe terelték őket, ahol erősített őrizetben tartották a foglyokat. Összesen 3’000 felkelőt tartóztattak le, akiket végül Dublinban egyik börtönből a másikba, keresztül a városon, tereltek. A szegényebb negyedeken keresztül haladva a konvoj el kellett tűrje a városlakók szitkozódásait, köpdösését. Ez a felkelők elleni megvetés pontosan a britek véres bosszúhadjárata miatt később megváltozott. Clarke-ot elkülönítették és egy angol tisztre bízták, aki folyamatosan a megalázásával volt elfoglalva:

• levetkőztette meztelenre
• ütlegelte
• hideg esőben meztelenül állva hagyta
• újra ütlegelte.

Clarke hamarosan beteg lett. Ettől függetlenül a 15 év börtön megtanította, hogy mindezt szótlanul, szinte békésen tűrje. Ezt az egész megaláztatási folyamatot egy fiatal ír századparancsnok kénytelenül végignézte. Michael Collins volt a neve, aki később, 1920-ban az Ír Republikánus Hadsereg vezetőjeként 2 –erre a célra megfelelő- katonáját elküldte Gorey-be és az angol kínzótisztet agyonlövette. Így cselekszik egy igazi szabadságharcos!

Connolly-t a betegágyán elvitték egy katonai betegápolóba, a Dubline Castle-be, ahol gondosan ápolták, hogy később kivégezhessék. Az összes többi vezetőt a Kilmainham börtönbe vitték. A 3’000 felkelő nagy részét átszállították Wales-be.

Mindeközben Írországot ellepték a rendőr- és katonai járőrök. Százával tartoztatták le a nemzeti érzelmű civileket, férfiakat és asszonyokat. Mindenkit a Kilmainham börtönbe zárták be. Hamarosan roskadozott az öreg börtön az ír hazafiaktól. Összesen 3’500 foglyot tartottak nyílván. Mint ismerjük a felkelő harcosok száma 1’100 körül volt. Ez a nagyszámú letartóztatás nem volt egyéb, mint állami terror!

A mérsékeltnek bizonyult MacNeill professzor sem kapott külön elbánást. Markiewicz grófnővel és de Valera-val együtt életfogytiglani börtönre ítélték.

A párosával összebilincselt foglyokat, akiket Angliába deportáltak, a Dublin-i kikötőbe terelték. Átvonulásukat a városon nagy tömegek kísérték. A városlakok szellemi hozzáállása kísérteties átalakuláson ment át: senki sem szidalmazta többet őket, nem köpdösték és nem dobálták a foglyokat. Együtt érző hallgatás, sajnálkozás, éljen Írország kiáltások és köszönetféleségek hangzottak el. A felkelők vére lemosta az írekről a gyalázatot! A gyarmatosításba belefásult népekre jellemző gyalázatot. Minél kegyetlenebb a brit bosszú, annál inkább billen át az ír nép közhangulata haragba!

1916 május 3.-án elkezdődtek a kivégzések.

• Katonai törvényszéket állítottak fel és Tom Clarke-ot, Padraic Pearse-t meg Thomas MacDonagh-t golyó általi halálra ítélték és kivégezték.
• Május 4.-én golyó általi halálra ítélték és kivégezték Joseph Plunkett-et, William Pearse-t, Michael O’Harahan-t.
• Május 5.-én golyó általi halálra ítélték és kivégezték John MacBride őrnagyot.
• Május 8.-án golyó általi halálra ítélték és kivégezték Cornelius Colbert-t, Eamonn Kent-et, Michael Mallin-t, Sean Heuston-t.
• Május 9.-én golyó általi halálra ítélték és kivégezték Thomas Kent-et.
• Május 12.-én golyó általi halálra ítélték és kivégezték Sean MacDermott-ot, és a súlyosan sebesült James Connolly-t. Connolly-t hordágyon vitték a kivégző osztag elé, és ott egy karosszékbe ültetve és lekötözve várt a halálos golyókra.

Habár a kivégzések csak a kivitelezésük után váltak ismertté ezeken a napokon nagy tömeg gyűlt össze a Kilmainham börtön előtt. Olvasóikat morzsolgatva, elfehéredett, merev arccal hangosan imádkoztak. Egész Írországban nőtt a harag, annyira, hogy a növekvő feszültség egészen Londonig, a Westminster palotáig jutott. Itt Asquith, aki eddig védte a véres bosszúhadjáratot kénytelen volt beismerni tévedését és Sir John Maxwell-t elbocsátotta.

Eamonn de Valera-t a szerencse mentette meg a kivégzéstől: Amerikai ír volt. Később mégis halálra ítélték. Aztán a kivégzés napját elhalasztották az Európa-szerte elharapózott felháborodás miatt. Még a szövetséges országokban is megrökönyödéssel tekintettek az angolokra. De Valera várt a sorára, a kivégzésére. Közben további foglyokat is elítéltek, többek között Michael Collins-t is, de végül is a kivégzéseket abbahagyták.

George Bernard Shaw író, Dr. Edward O’Dwyer a Limerick-i katolikus püspök protestáltak a kivégzések ellen. Szerintük háborús időszakban amennyiben valakik megtámadják Nagybritanniát, és végül cselekedeteik közepette foglyul esnek, akkor ezeket a Háborús Konvenciókban szabályozott eljárások szerint fogolytáborokba, munkatáborokba kellett volna internálni, hadifoglyokként kezelni és nem kivégezni. (A Genfi egyezmények az 1899-ben és 1907-ben elfogadott Hágai Egyezményekkel együtt képezik a nemzetközi humanitárius jogi (vagy nemzetközi hadijogi) rendszer alapjait. A jelenleg is hatályban lévő négy 1949-es genfi egyezmény:

• Egyezmény a hadra kelt fegyveres erők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról
• Egyezmény a tengeri haderők sebesültjeinek és betegeinek helyzetének javításáról
• Egyezmény a hadifoglyokkal való bánásmódról
• Egyezmény a polgári lakosság háború idején való védelméről

Ezeket később három kiegészítő jegyzőkönyv módosította:

• 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről
• 1977 – Jegyzőkönyv az 1949-es genfi egyezmények kiegészítéséről és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelméről
• 2005 – Jegyzőkönyv egy további megkülönböztető jelvény elfogadásáról

Jó ma is tudni: A genfi egyezmények előírásai betartásának kikényszerítése

Az I., II., III. és IV. egyezmény sorban 49., 50., 129. és 146. cikke az összes részes államot arra kötelezi, hogy azok törvényi erővel minősítsék bűncselekménynek az egyezmények súlyos megsértésének eseteit. Ezzel válik lehetővé, hogy a részes államok saját büntetőjogi eszközeikkel lépjenek fel a jogsértő személyekkel szemben.[1]

Megismételjük az ír hazafiak névsorát, akik életüket áldozták az ír, és a világ, szabadság oltárán. ABC-sorendben:

1. Sir Roger Casement
2. Thomas James Clarke
3. Éamonn Ceannt
4. Cornelius Colbert
5. James Connolly
6. Edward Daly
7. Seán Heuston
8. Thomas Kent
9. John MacBride
10. Seán Mac Diarmada
11. Thomas MacDonagh
12. Michael Mallin
13. Michael O’Hanrahan
14. Patrick Pearse
15. William Pearse
16. Joseph Mary Plunkett

Amerikában bejegyeztek egy Ír Segélyező Alap-ot, melynek célja a kivégzettek és az elítéltek, a hősi halottak családjainak megsegítése volt. A brit nagykövet riadót fújó hangvételű leveleket küldött Londonba az amerikai népet átható ír szimpátia miatt és kétségbeesését nyilvánította ki az alapba befolyt összegek nagyságrendje miatt. Az ír származású katonák, akik a brit hadseregben a brit érdekekért veszélyeztették az életüket, az első világháborús nyugati Fronton, hangosan morogtak, elégedetlenségüknek adtak hangot. Angol tisztjeik meg riadtan figyelték a lázadás felé közeledő hangulatot. Végül is a 97 halálraítéltből már 15-öt kivégeztek, mikor a kivégzéseket felfüggesztették.

Sir Roger Casement, akinek kitűnő diplomáciai elgondolásai voltak, és tevékenységével komoly veszélybe sodorhatta volna Angliát, meg a Brit Birodalmat, hazaárulásért kötél általi halálra ítélték. A Pentonville-i börtönben végezték ki. Halálát a németek galádságának köszönhette. A szabad ír hazáért áldozta életét!

Az összesen 97 halálraítéltből végül 15-öt kivégeztek, 73-an életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, 6-on kényszermunkával egybekötött börtönbüntetést és 1706-ot deportáltak. Sir Roger Casement nincs sem a 15 kivégzett sem a 73 életfogytiglanra ítélt között.

A Húsvéti Felkelés az ír művészetben

Az ír zenében, művészetben számos darab emlékezik meg a Húsvéti Felkelésről. Álljon itt példának a The Wolf Tones együttes -James Connolly-nak dedikált darabja, rendkivűl szép, ballada stilusban énekelve és az eredeti eseményeket felelevenítő filmbevágásokkal maradandó élménnyé téve.

https://www.youtube.com/watch?v=_F2ov_KCmEc

Ugyancsak a „The Wolf Tones” együttestől érdemes megnézni ezt a videoklippet is “You’ll Never Beat the Irish“ (Sose fogjátok legyőzni az ír népet):

https://www.youtube.com/watch?v=lYnrjhrkt-0&feature=youtu.be

A BBC is készített a Húsvéti Ír Felkelésről egy 10 részből álló sorozatot, amelyet -az angolul jól értőknek- itt lehet megnézni (az unionisták vad kritikáját váltotta ki a sorozat!):

https://www.youtube.com/watch?v=UA2eSj3w3aU&list=PLU1cLSAI7OzU9CNHufUyZYTa67UbObxDk

Megnézésre érdemes film, az ír szabadságharc folytatásáról: Michael Collins, brit film Liam Neeson és Julia Roberts-szel a főszerepben.

Az ír nép közhangulatának gyökeres megváltozása

Az 1918-as decemberi választások tükrözik a legjobban az ír nép szabadság iránti elkötelezettségének megváltozását. A Sinn Fein pártra adta szavazatát az írek 70%-a. A brit Alsóház 106, az íreknek fenntartott helyéből 73 lett az önrendelkezést nyíltan felvállaló Sinn Fein-é. Mondhatjuk, hogy az írek Tom Clarke-ra és a Húsvéti Felkelésre szavaztak, a szabadságot választották.

1919 januárjában összegyűltek Dublin-ban a megválasztott „brit”-ír képviselők és megalakították az ír parlamentet, a Dáil Éireann-t és kinyilvánították a függetlenséget, kormányt választottak, amit természetesen a brit kormány nem ismert el. Ez az 1919-1921 között vívott Függetlenségi Háborúhoz vezetett.

1919 márciusában szabadon bocsátották az ír felkelők nagy részét. A brit parlament továbbra sem vezette be, léptette törvény erőre a Home Rule-t, ami több helyi lázadáshoz vezetett. Ősszel pedig újra felkeltek az írek, de ezúttal a fiatal százados, Michael Collins nem a frontális ütközést választotta a britek ellen, hanem a gerilla taktikát. Az ír szabadságharc folyamatos bukásaiért Collins az ultra-pacifistákat, ultra-mérsékelteket, egyszóval a közöttük élő gyávákat, akik mindig kitermelik az árulókat, tette felelőssé. Collins és társai beazonosították az árulókat és ezeket nyilvános helyeken, pl. a piacon, az „Ír nép nevében, hazaárulásért, halálra ítéltünk!” –hangos felkiáltással ott helyben, azonnal főbe lőtték. Ettől a perctől fogva számíthatjuk az ír szabadságharc sikereinek kezdetét. Attól a perctől, amikortól a hazaárulás nemcsak jövedelmezővé, hanem életveszélyessé vált!

Habár az idő tájt még nem ismerték sem Mao Katonai Írásait (Militaerische Schriften) , sem Che Guevara Vidéki Gerilla könyvét, s abból a gerilla tangóját, sem Carlos Marighella brazil keményvonalas kommunista Városi Gerillaharc könyvét, Collins mégis a városi és a vidéki gerillaharc jó érzékkel kitalált taktikai eszköztárát alkalmazta. Kiválasztott egy kisebb helyőrséget, akárcsak később Fidel Castroék, és azt sikeresen megtámadta. A beosztottjait pedig példamutató bátorsággal, személyesen vitte a harcba. A helyőrség tetejére, ajtajára meggyújtott olajos rongyokat, fáklyákat dobáltak, majd a beijedt katonáknak beordibáltak, hogy feltartott kézzel egyenként jöjjenek ki. Így jutottak Collins és emberei fegyverhez. Különösen vidéken a magukat már következetesen Ír republikánus hadseregnek nevező hazafiak teljes parancsuralomra tettek szert. Mivel az árulókat, besúgókat kíméletlenül kivégezték, így az ír nép megtanulta befogni a száját, s hallgatásba burkolózott. Még egymás között is: vége lett a lepcses vénasszonyok féle szabadnyelvű pletykálásnak. Az ír nép fegyelmet tanult! Azt a hallgatási fegyelmet, amely minden szabadságharcra jellemző: az eltökéltség fegyelmét! Ezeket az akciókat addig folytatták, kisebb vagy nagyobb intenzitással, amíg a britek kiküldték a Black and Tens nevű rendőri különítményeket, akik kegyetlen megtorlásokba kezdtek. 1921 július 11.-én a de Valera által vezetett tárgyalások fegyverszünethez vezettek Ebben az évben december 6.-án végül megszületett az ír-brit békeszerződés, melyben Észak-Írországot brit Dominiumként határozták meg. A Dáil Éireann 1922 Január 7.-én elfogadta a békeszerződést és 1922 december 6.-án elfogadták és életbe léptették a szabad Ír állam alkotmányát. A 6 unionista többségű, betelepítettektől hemzsegő, északi grófság kinyilvánította a brit Birodalomhoz tartozási szándékát. Írország teljes függetlensége Nagybritanniától csak 1949 április 18.-án lépett életbe.

Azoknak az olvasóknak, akiket a téma bővebben érdekel ajánlani tudom az ír nemzeti archívumot, amit ebben a témában, angol nyelven, itt lehet elérni:

http://www.nli.ie/1916/pdfs.html

1922-ben és 1923-ban az aláírt szerződés miatt hatalmas viták támadtak az ír hazafiak között. Csak alig 1937-ben de Valera –az egyedüli magas rangú vezetője a Húsvéti Felkelésnek, aki megszabadult a kivégzéstől, mint az Ír Szabad Állam miniszterelnöke, egy olyan alkotmányt fogadtat el, mely tulajdonképpen Írország teljes függetlenségét garantálta.

Vége a IV. résznek[1]

http://hu.wikipedia.org/wiki/Genfi_egyezm%C3%A9nyek
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)