Zsidó kritikusomhoz – -Utoljára az elmaradt Horthy-mise kapcsán-
Mottó:
„Vékony jégen járok, de mindhalálig az elveimért megyek. Néha már kínomban nevetek. Szeressétek egymást magyarok! Így is lehet…
A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapján magam is meghajtom a fejem az áldozatok emlékezete előtt, és majd így fogok tenni április 16-an, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján is. Önmegtagadó lennék, ha nem így tennék.
Látod, így is lehet…
Nem árulok el nagy titkot, ha leírom két legnagyobb példaképem nevét: gróf Széchenyi István és Horthy Miklós.
…de talán ez most nem is fontos…
Tudod, én azt tartom, hogy minden ember annyit ér, amennyit a családjáért, közösségéért, hitéért és hazájáért megcselekszik. Amennyit élete során saját erejéből, tudása, szorgalma és kitartása révén elért, és a közjavát sem felejtette soha el. Senkit hite, hovatartozása, származása, világnézete miatt nem ítélek el, még ha nem is értek vele mindenben egyet. A magyarság, sok minden egyéb más mellett; életvitel, stílus és erkölcsi magasság. Egyébiránt a nemzetünkhöz való tartozás nem származás, hanem vállalás és megvallás kérdése.
Látod, így is lehet…
Mielőtt még a kitalált vádakat megkapnám:
Nem voltam és vagyok tagja egyetlen pártnak sem, nem akarok politikus lenni, nem kívánok semminek az élére állni, és nem vágyok tisztségekre sem. Nem vallásokban, hanem magában a hitben hiszek, és minden egyes nap imádkozom…
„Taníts meg, én Uram, milyennek kell lennem,
Hogy, igazabb, hívebb, jobb magyar legyek.”
Látod, így is lehet…
…és azt vágyom, hogy a mában élő magyar zsidóság is úgy vallaná magáénak a lentieket, mint vallották őseik azt 1848. március 17-i kiáltványukban:
„Magyarok vagyunk és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallás-felekezet, midőn imaházainkban köszönetünket és legbensőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és ránk is árasztott kegyelemért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.”
Csodálatos hitvallás, gyönyörű gondolatok…
…majd eltellett néhány évtized és ezalatt minden megváltozott?
„Az utóbbi huszonöt év alatt a zsidókérdés tabuvá lett Magyarországon. A zsidóságot nem volt szabad sem bírálni, sem figyelmeztetni. Aki például megállapította a zsidóság számbeli túltengését a szellemi élet vezetői pozícióiban, amely éppen nem felelt meg sem országos átlagszámnak, sem szellemi-erkölcsi fajsúlyának; aki megjegyezte, hogy a zsidóság túlzott érvényesülése gyakran nem magasabb intelligenciát, csak tekintetnélkülibb könyököt és vastagabb arcbőrt jelent; aki analizálni merte azokat a káros tulajdonságokat, amelyeket az évszázados gettó fejlesztett ki a zsidóságban; aki utálni bátorkodott arra, hogy idegen uzsorásoknak beözönlő csapatai mily veszedelmesek az egyszerű falusi kultúrára nézve; aki kritizálni merészelte a budapesti metropolis zsidó intellektuel szellemi életének számos ízléstelenségét és ripők amoralizmusát, stb, stb: az ilyen ember rögtön közveszélyes, durva, műveletlen, antiszemitaként lett beállítva, akit az egész sajtó lehurrogott, sőt lehetetlenné tett.” (Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás c. 1920-as könyvéből).
Menjünk el az utolsó igazságig! Érdekes lenne megítélni, hogy mára melyik időszak erkölcsiségéhez jutottunk közelebb, de én nem hibásokat keresek. Bizonyosan van több is, mind a két oldalon. Ami volt elmúlt, nem ítélkezem.
Látod, így is lehet…
Egyetlen dolgot, azonban tudnod kell!
Mi maiak, nem felelhetünk az időben előttünk járók valós vagy vélt hibáiért. Az elmúlott időből tanuljunk, értékeljük ki és haladjunk a jövő felé a jelenen át.Tartsuk tiszteletben egymást, és tartsuk tiszteletben egymás történelmi múltját!
Talán te csodálkoznál a legjobban, amikor Kenderes városában a Horthy-kripta előtt egyik oldalamon roma, a másikon zsidó ember karol belém, amikor évente lerovom a közösségem tiszteletét az egykori kormányzó felé.
Egyszer gyere el, és te karolj belém…
Nem löklek el, velem leszel.
így is lehet…
Mert őszintén bízom abban, hogy így lesz és józan mértéktartással mielőbb békesség lesz…
Így legyen!
Zetényi-Csukás Ferenc
Horthy Miklós Társaság
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Mély és megható gondolatok és tiszteletreméltó bátorság. Csak így lehet!
Tetszett az írás, hisz én is e szellemben írok és terjesztem a valóságot – de hiányoltam belőle az ARADI VÉRTANÚK TÖRTÉNETÉT… amikor megtudták, hogy van köztük zsidó kiakarták menekíteni kegyelmet adni vagy ehhez hasonló – de ő elutasította, és büszkén magyar módra vállalta az igazi hazaszeretet mártíromságát! Bizony bizony mai zsidók példát vehettek róla – a KÁRPÁT-HAZA ahol születettek védelmében és nem hódításában! id. Kiss László
Óh Istenem, milyen jó is volna, ha mindenki ilyen mértéktartóan tudna gondolkodni.Maga volna a „világbéke”, de nem az elcsépelt, hanem a valódi értékében!.
De jó lenne ,ha azok is így gondolkoznának,éreznének akik az országot,politikát,vallást(?) „terelgetik!
Mennyivel élhetőbb lenne a földi élet. De az „itt létet a dualitás jellemzi. Ahol fény van ott árnyék is,de sötétség ,mint olyan nem létezik,az csak a fény hiánya. Mindig lesznek „fejletlen lelkek,akinek ugyanúgy végig kell menniük a fejlődésen megtapasztalva az élet mindkét oldalát,hogy választhasson. Kit akar Szolgálni. Ahogy Buddha mondta,nincs jó és rossz, helyes és helytelen van. Ami a létezéssel összhangban van az helyes,ami nincs az helytelen. Vannak és mindig lesznek,akik a könnyebbik utat válasszák a boldoguláshoz, irányt tévesztve a bűn útján. Ebben lenne a szülők, rokonok,Tanítók, a hatalom(?) felelőssége, hogy még akkor neveljen, amikor még arra fogékony a fiatal Egyén. De ‘ne szavakkal,saját példával’ !
A mai magyar(?) politikai elitből(?) kevesen vannak, akik esetleg felérnek a Kormányzó Úr cipője talpáig. Széchenyi Gróf Úr előtt Magyar Ember csak tiszteleghet. Én mindenképp.
Nyugodjanak békében !