Zétényi Zsolt: Vármegye és állami függetlenség
Hazánk egész Európában az egyetlen, történeti alkotmányt is éltető ország
A magyar Országgyűlés a legújabb alkotmánymódosítás szövege szerint Magyarország megyéinek elnevezését a történetiségben nagy múltú, a több évszázados közjogi gyakorlatban elfogadott „vármegye” megjelölésre változtatta vissza.
Ugyanakkor egy törvénymódosítás a helyi közigazgatás állami felügyeletét vármegyei és fővárosi szinten ellátó tisztségviselő megnevezését a történeti jognak megfelelően „főispán” megnevezésre változtatta vissza. A vármegye és a főispán fogalom- és szóhasználatokkal erősödött a történeti alkotmány jelenbeli továbbélése, erőt adó történeti gyökereink.
A hagyományokhoz hű, a történelemben és irodalomban, régi magyar szellemiségben járatosabb polgár bizonyára örömmel értesült ezekről a maradandó értékeket idéző és megtartó változásokról. Babits Mihály írja: „A magyar ebben a változó világban »posztulál« valami állandóságot. Elsősorban már országának állandóságát […]. Az ezeréves jogállapot az ő szemében nagyobb és igazabb valóság, mint a politika véletlenjei által teremtett változó helyzetek. Ugyanily eszményi állandóság az alkotmány, a magyarságnak mintegy erkölcsi területe és birtokállománya.
Ez ismét szilárd pont a világegyetemben. Az alkotmányt ezerszer megsérthetik, kormányozhatnak nélküle vagy ellene. Ha századokig tart is így, az igazi magyar az alkotmányt akkor is élőnek és érvényesnek fogja tekinteni” (Babits Mihály: A magyar jellemről).
A jelenkori magyar állam vállalta azt a szerepet, amit a klasszikus dráma nyomán a „kizökkent idő helyrehozásaként” fogadhatunk el. A kizökkent történelmi időt, az 1944. évi nagyhatalmi katonai megszállásokkal felfüggesztett történeti alkotmány elemeit állította vissza már a 2011. évi alaptörvény is.
Intézményi szinten leglátványosabb ez a folyamat, gondoljunk az Állami Számvevőszék korábbi visszaállítására, a Kúria elnevezés, az ítélőtáblák és törvényszékek szervezetének és elnevezésének visszaállítására, honvédelmi és más szervezetek elnevezésének és rangjának történelmi alapokra helyezésére!
Mindezek a polgárt a biztonság és állandóság érzetével tölthetik el, azzal a jóleső tudattal, hogy egy csaknem évezredes éltető politikai, társadalmi folyamatnak része és részese. A jelen nemzedék egy állandóan változó és bizonytalanságokkal terhes világban, baljóslatú változások, háborúk és járványok közepette a változatlanság és biztonság érzésének elemeit keresheti a maradandóság döntéseiben.
Magyarország történeti alkotmánya a magyar történelem törvényeinek és szokásainak, intézményeinek és elveinek a jelenben megfelelő, jelentős módosulásokkal – a lényeges tartalmak megtartásával – érvényesíthető együttese. A dekrétumok, törvények és szokások sok évszázados folyama jelentette a történeti, az „ezeréves” alkotmányt, egységes alkotmánylevélbe foglalás nélkül, amint ez így van Nagy-Britanniában a mai napig. A „vármegye” és a „főispán” csakis a történeti alkotmány múltat jelennel összekötő összefüggés rendjében értékelhető és méltányolható.
Nagy fordulatot jelentett a magyar alkotmányosságban, amikor a 2011. évi alaptörvény határozottan hitet tett a történeti alkotmány vívmányainak nemcsak tisztelete, hanem alkotmányértelmező tartalomként való kötelező figyelembevétele mellett. Magyarország az Európai Unióban, s mi több, egész Európában az egyetlen történeti alkotmányt is éltető ország.
A Nemzeti hitvallás szerint: „Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”
Számos kétkedő hangot lehetett hallani nemcsak a publicisztikában, hanem a tudomány egyes képviselői részéről is. A történeti alkotmány beléptetését az alkotmányos gondolkodásba és gyakorlatba fölösleges cifra díszítménynek gondolják, hivalkodó nemzeti színű pántlikázásnak.
E nézetek szerint a dolgok lényegén nem változtat a történeti jogra való hivatkozás, nem dönt másképp az Alkotmánybíróság vagy más bíróság, jogértelmező jogalkalmazó személy akkor sem, ha vannak ismeretei a történeti alkotmányról. A történelem rácáfolt ezekre a nézetekre.
A nemzeti és állami függetlenség (kevésbé használt szóval szuverenitás) mint a történeti alkotmánynak egyik szilárd pillére, az Alkotmánybíróság gyakorlatában vált újra súlyos jelentőségűvé, kelt legújabb életre 2012-től napjainkig.
Különösen 2016-ban, majd 2019-ben ígéretes áttörés történt a történeti alkotmányra hivatkozással, s annak segítségül hívásával Magyarország nemzetközi kapcsolatainak, legfőképpen az Európai Unióhoz való viszonyának alkotmányos megítélése tekintetében, mert az állami önállóság, nemzeti függetlenség jól értékelhető vívmányait a jelenkori alkotmányos identitás és nemzeti önállóság megvédése eszközének ismerték fel, hangsúlyozva, hogy ez az alkotmányértelmezés sajátosan Magyarországhoz mint történeti alkotmánnyal bíró országhoz kapcsolódik.
Tudjuk, hogy az EU országai egyikének sincsen történeti alkotmánya, így történeti közjogi vívmányaira – ha vannak is ilyenek – nem hivatkozhat alkotmányos erővel. Így a 2011. évi alaptörvény történelmi hozadéka az, hogy a történeti alkotmány Magyarország állami függetlenségének jelen idejű szilárd biztosítéka az Alkotmánybíróság értelmezésére is tekintettel.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatát és érveléseit tekintve megállapítható: Magyarország nagy eszmei fegyvere, biztosítéka szuverenitásának megóvásához a történeti alkotmány és sarkköve a nemzeti és állami függetlenség követelménye, valósága és eszméje.
Ez az európai uniós magyar tagállami szuverenitás mibenlétével, az EU jogának és a magyar jognak, kiemelten magyar alkotmánynak viszonyával foglalkozó határozatokban, e viszonyokra figyelemmel elbírált ügyekben és jogállapotokban és ezek alkotmánybírósági megítélésében vált nyilvánvalóvá.
Az Európai Unióról szóló szerződés 4. §.(2) bekezdése, amely a tagállamok alkotmányos önazonosságának tiszteletben tartását mint alapvető követelményt rögzíti, különleges jelentőségűvé emelte Magyarország történeti alkotmányát. A magyar alkotmányos önazonosság elidegeníthetetlen része az állami és nemzeti függetlenség, amely a történeti alkotmánynak, s így a hozzá szervesen kapcsolódó 2011. évi alaptörvénynek megváltoztathatatlan és kötelező alaptétele, értelmezési alap princípiuma.
A hivatkozott alkotmányos princípiumot tartalma és az Alkotmánybíróság értelmezése alapján tekintjük örökkévalósági klauzulának, szemben a példaképpen említhető németországi örökkévalósági klauzulával, amelynek megváltoztathatatlanságát maga a német alaptörvény mondja ki. A jelen alkotmányosságához szervesen kapcsolódó múltbéli döntések, közjogi küzdelmek, alkotmányos történelmi célok tényeinek és értékeinek megváltoztatása lehetetlen, tiszteletben tartása kötelező.
A dolgok természete szerint a magyar történelmen vörös fonalként végig húzódó évezredes függetlenségi hagyomány ezért erős fegyver az állami szuverenitás képviselőinek és védelmezőinek kezében és érvelési tartományában.
A vármegye újkori fénykorában hatékony eszköz volt az ország alkotmányának, nyelvének, függetlenségének megóvására, tehát nem csupán a nemesség rendi jogainak védelmére. Minden egyes vármegye egy kis alkotmánybíróságnak volt tekinthető, amely alkotmányos vizsgálat alá vetette a központi intézkedéseket, szükség esetén megakadályozta azok életbeléptetését.
A vármegye által védelmezett alkotmányos önállóság egész történelmünkben meghatározó cél és sarkalatos elv volt, napjainkban is védelemre szorul a különböző irányú fenyegetettségekkel szemben, így az Európai Unió intézményei irányában főképpen.
A vármegye mint a történeti alkotmány egyik alapintézménye hatékonyan védelmezte az ország alkotmányos önállóságát és függetlenségét, s jelen korunkban éppen a történetileg létezett és védelmezett állami és nemzeti függetlenségi elv az, amely a maga megingathatatlan mivoltában egyik legfontosabb meghatározója, s ezáltal védelmezője a mai magyar állam alkotmányos önazonosságának.
A magyar alkotmány megváltoztathatatlan, örökkévalósági klauzulája az állami és nemzeti függetlenség. Magyarország történeti alkotmánya ennek bizonyítéka és értékhordozója, s ezáltal is a jelenkori alkotmányos azonosság és nemzeti önállóság megvédésének hiteles, sajátosan magyar eszköze.
A szerző jogász, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumi elnöke
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
