Zetényi-Csukás Ferenc: NEKÜNK MOHÁCS KELL? – Ady Endre születésének évfordulóján
Ady versének címét több esetben szokták idézni, amikor a magyarság összetartásának hiányát emlegetik. Főként arra utalva, hogy a nemzetünknek mindig egy súlyos vereség kellett ahhoz, hogy a nagy bajban össze tudjon fogni.
Az igazat megvallva maga a vers példamondata is sántít, mert nekünk magyaroknak a mohácsi vereség is kevés volt, hogy egységes erőként szálljunk szembe az oszmán hódítóval. Pedig nem csupán a vereséget, de a török megszállást is elkerülhettük volna talán, ha akkor egyként áll ki a hazánk.
Ady tévedett.
Jött a tatár, a török, a Habsburg-iga, Trianon, a német megszállás és a Magyarországot gyarmatként kezelő szovjet, de a magyar mégis megmaradt!
Van bennünk egy kiirthatatlan tulajdonság, hogy képesek vagyunk a falig hátrálni – ám mikor mindenki azt gondolná, hogy ott is maradunk – onnan veszünk lendületet és visszatámadunk.
Egyenes jellemmel, erős szándékkal.
Azt hiszem, hogy mostanában is így vagyunk, s ehhez nem kell Mohács vagy Trianon!
Sokszor leírtam már, hogy összefogni nem mindenkivel lehet, mert van, akiknek a bajban is fontosabb az egyéni és pártambíció, mint ami a nemzetnek jó. Velük nincs mit tennünk, el kell őket engednünk és nélkülük kell cselekednünk!
Ez az egyetlen járható utunk, legalábbis én így gondolom…
Ady Endre, amiben viszont igazad volt:
„Az élet szent okból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit
Annak százszorta kell akarni.”
Minden ellenszélben, ezért teszünk, ezért munkálkodunk!
Zetényi-Csukás Ferenc