Világosan, egyszerűen önszerveződő HER szükséges  – Hogyan váltsuk ki a politikusokat a közéletből és a mindennapi életünkből a Helyi Együttműködés Rendszerével? 

Az ma már még a kevésbé hozzáértők számára is világos, hogy átalakulásra, jó irányú változásra van szükség. De ez többnyire nem történik forradalmi úton – hiszen azokat legtöbbször a szabadkőművesség készítette elő – s a népi elégedetlenség felhasználásával a saját, vagyis a bankárkaszti uralom igényeit igyekeztek kielégíteni.

Persze voltak a történelemben spontán népfelkelések és tiszta forradalmak is, de nem ez volt a jellemző. Szerintem, ha lehetséges az evolúció, vagyis a szerves fejlődés megvalósítható, akkor nincs szükség forradalmi erőszakra.

A magyar történelem egyébként is azt bizonyítja, hogy az alkotmányos jogfolytonosság szerepe a fontos koreszmék – alaposan megszűrt – átvételében és a történeti alkotmányba való szerves beillesztésében megvalósulhat. Erről van most is szó, vagyis az évszázadok, évezredek alatt kicsiszolódott szokásjogi elveknek megfelelő jogalkotás hiánya az, ami a mai társadalmunk tagjainak problémát okoz. A magyar emberek ugyanis nem tudnak igazság nélkül élni, s így ha túl sok az igazságtalanság, akkor elhagyják a hazájukat, mert azt hiszik, hogy a haza nem törődik velük. Pedig ez sokkal inkább az idegenből átvett gondolkodásnak, államszervező módszernek köszönhető, ami idegen a magyar néplélektől. Szerintem tehát elkerülhetetlen a jó irányú változás, ami első körben a politikai hatalom kérdését veti fel.

Milyen ma hazánkban a politikai hatalom?

Álláspontom szerint a pártpolitika nem azonos a nemzetpolitikával! Ez utóbbi kifejezést szeretik a pártok az elszakított területek magyarságával való viszonyra szűkíteni, ami nagyon erősen félrevezető. Ma ugyanis hazánkban a politikusok pártpolitikát folytatnak és nem a magyar értékrend alapján működő nemzetpolitikát. Én politikus vagyok, csak nem pártpolitikus, hanem nemzetpolitikus, mert az az egyik jelmondatom is, hogy ne pártot építsünk, hanem az egységes értékrend alapján szerveződő Nemzetet! A teljes nemzet érdekében folytatott politika tehát nem lehetne pártos – vagyis részekre bontó – hanem annak közpolitikának kellene lennie! Ezért a politikai hatalom nem lehetne népellenes – hiszen a politika szó a polisz, vagyis egy közösség ügyeivel való foglalkozást jelenti – s így azt kell gondolnom a hétköznapi tapasztalatok alapján, hogy ma a közösségtől nem csak a közvagyont „privatizálták el”, de a közpolitikát is! Az az állítás, hogy a jelenlegi pártképviselők egyben népképviselők is, teljesen hamis és félrevezető! Így a képviselői szabad mandátum valójában azt jelenti, hogy a képviselő „megszabadult” a választóitól és ezzel egy másik függőségbe került, amit pártfegyelemnek hívnak. Ám a pártfegyelem nem a teljes nép érdekét, hanem csak az adott pártnak a pénzpóráztól való érdekeit tudja képviselni, ezért a pártképviselő csak kicsiny részben – a választókerületében való népszerűsége okán – fogja képviselni azt a közösséget, amely őt megválasztotta. Ez a rendszer nem magyar sajátosság, így nem is jó!

Nézzük, milyen lenne a jó képviselete a magyar közösségnek?

A történelmük során voltak korszakok, amikor a szkíta-hun mellérendelés rendje uralta a társadalomszervező gondolkodást. Az igaz ugyan hogy a mai kapitalista fejlődés igazi motorja éppen a kizsákmányoló pénzrendszer, ám el kell azon gondolkodni, hogy szükséges-e olyan „fejlődés” a számunkra, amely nemcsak a társadalmat, de a természetet is tönkreteszi?  Én a választ a fenntartható visszavonulásban látom, s ehhez alapvetően szükséges a pártok részéről „elprivatizált” politikai hatalom visszaszerzése a közösség, vagyis a magyar nemzet számára! Ezt pedig csakis a pártképviselők lecserélésével, s a helyben ismert és elismert, pártonkívüli népképviselőkkel lehet megvalósítani. A helyi népképviselők ugyanis a helyi közösség által jelöltek, s nem a pártközpontokban dől el a személyük. Ezáltal a helyi önszerveződő közösségek ellenőrzése és felügyelete alatt tudnak csak működni, ami a régebben bevált követi rendszer visszahozását is jelenti. Egyrészről tehát a választókerületben szükséges egy olyan önszerveződő csoport, amelyik képes a követválasztásra, illetve a követ folyamatos ellenőrzésére is! Ha ez megvan, akkor csak a „választási törvények okán” létrejött Nemzetegyesítő Mozgalomhoz (NEEM) tudnak majd fordulni, hogy adjon a követüknek megbízólevelet, aki azzal részt tud venni a választási küzdelemben úgy, hogy a személye nem elsősorban a NEEM-hez kötődik, hanem a helyi választóihoz! Ez megoldaná a mai problémákat. Valójában tehát csak az a kérdéses, hogy képesek vagyunk-e minden egyes választókerületben találni olyan becsületes áldozatvállalókat, akik megalakítják a KÖVETVÁLASZTÓ és ELLENŐRZŐ kisközösséget.

Nézzük, milyen szerves kapcsolatnak kell fennállni a NEEM és a helyi közösségek (HER) között?

Az eddig leírtak nem egy ismeretlen és nem beláthatatlan változást jelent tehát a XXI. századi magyarság valós igényeknek megfelelő követi-képviselet kapcsán, hanem a bevált régi és a mai választási törvények által előírtak egyszerű összehangolása ez! Csak az eddig beidegződött dogmákat kell végre leráznunk magunkról és tanulni az őseink által működtetett mellérendelésből. A régi vármegyei követ ugyanis csak első volt az egyenlők között, tehát neki az ún. követi utasításban lefektetett elveket kellett megtartania az Országgyűlésen, attól nem térhetett el sem a saját elképzelése alapján, sem más külső – mai nyelven lobbista – befolyás hatására sem. Ezért van az, hogy a követ-képviselő elsősorban a választóinak –akik jelölték és megválasztották – felelős, de másodsorban annak az elvrendszernek, amelyet Szent Korona Értékrendként határozunk meg, s amelyet a Nemzetegyesítő Mozgalom önkéntes tagjai őriznek, vagyis ők az értékrend alapján hozhatnak csak döntést arról, hogy az általuk egyéniként vagy listán bejuttatott követ-képviselő betartotta-e az abban lefektetett elveket! Vagyis közvetlen kapcsolat a helyi közösségek és a Nemzetegyesítők között nincs! nem alá- és fölérendelő viszonyban vannak, hanem mellérendelésben. A követ-képviselő pedig nem függ a NEEM párttól, hiszen nem tagja, viszont ha az értékrend elveit megszegi, akkor mind a helyi közösség döntésével, mind a NEEM döntésével vissza lehet őt hívni a követi minőségéből, ami olyan erkölcsi erő, amit nem tehet félre, hiába hivatkozik a mai törvényre.

Mi fog eredményezni a követ-képviselők megjelenése a pártos parlamentben?

Elsőként a megalakult pártonkívüliek frakciója lesz szokatlanul furcsa mindenki számára. Ami viszont azt fogja eredményezni, hogy a legegyszerűbb és a politikában teljesen járatlan emberek is felismerik, hogy VAN ÉLET a PÁRTOKON KÍVÜL IS, tehát nem a pártok határozzák meg a magyar jövőt, hanem a választópolgárok! Ha ez nem következik be, akkor a választók mindig a „legkisebb rosszra” fognak majd szavazni, mert nem találják meg a választási kínálatban a jót, vagyis a saját helyi jelöltjüket, akit értékrendi alapon ők és a NEEM is ellenőrizhet!

Mindez a valódi, népképviselettel rendelkező állammá való átalakulást fogja kialakítani, hiszen az a minta, amit a nemzeti értékrend elveivel felvértezett népképviselők fognak nyújtani az Országgyűlésben vissza fogják hozni azt a tenni akaró hangulatot, amit a reformkor országgyűlései mutattak fel az 1800-as évek első felében.  Nézzük tehát, hogy melyek azok a HER célok, amelyekre a mai pártos gondolkodásban nincs lehetőség!

–       Biztosítani kell, hogy az állam intézményei csak az értékrend alapú nemzetünk érdekeit védjék!

–       Ki kell tudni alakítani, hogy a nemzetért való legeredményesebb cselekvésre képesek legyenek!

–       Ezzel a nagyszámú szociális, gazdasági, egészségügyi, kulturális problémáink meg fognak oldódni!

–       Mindezt az egyszerűség, jóság és igazság keretein belül kell megoldani, az önszerveződő népnek. a követ-képviselőkön keresztül.

 

Miért nem értik meg sokan a NEEM megalakulásának okait és annak céljait?

Először is a „Nemzetegyesítés” szót sok pártpolitikus lejáratta és olyan értelemben használták, ami nem, vagy csak részben fedte le a szó valódi jelentését. Az sem tett jót magának a Nemzet kifejezésnek, hogy létrejöttek a nemzeti dohányboltok, a Nemzeti Adóhivatal és még sok más olyan helyen használják, ahol pártok hoznak döntéseket. Márpedig az ún. pártokrácia mocskában valóban Nemzeti Értékrendet, csak azok a személyek képviselhetnek, akik egy NEEM pártban vállalták visszaadni a magyarság számára a közhatalmat! Ezt kell megérteni azoknak akik pártoskodással vádolják azokat az önkéntes személyeket, akik annyira szerények, hogy neveiket sem szeretik a nyilvánosságra hozni, bár a honlapjukon bárki megtekintheti őket. Ez a 12 igaz magyar, nemcsak szerények (Szer és erény!) hanem a saját érdeküket, az egót háttérbe szorítva lemondtak minden pártos előnyről a helyi közösségek javára. Csak az a kérdés, mikor érti  meg a HER szükségességét a hazai többség

Dr. Bene Gábor

Nemzetegyesítő Mozgalom

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)