Végtelen aggodalom egy jó barátért, harcostársért!

Nincs egy pillanatnyi megnyugvás sem, mert azok közé tartozom, akik hisznek és bíznak az emberekben, mert azt gondolom, hogy telve vannak jósággal.

Minden ember vágyik egészséges lélekkel a szeretetre, az elismerésre. Igazán csakis az kaphatja meg ezt a szeretetet, aki megelőlegezte már. Az imént kiáltottam világgá fájdalmam egy váratlanul elvesztett jó barátért Solymáron, máris jött a hír, hogy egy másik szeretett harcostárs került villámcsapása következtében életveszélybe, érte aggódom, és még nagyon sokan velem együtt.

Őt nem régen ismerem, mégis akaratlanul tíz társával sorsfordítója lett életemnek, amikor 2007 nyarán megismertem. A Gárdát megálmodó tízek egyikéért dr. Szilárd Istvánért szorítom ökölbe a kezem, mert hírek szerint, tegnap reggeltől szüksége van rá.  A „hivatalos”, a Gárdával kapcsolatos kemény közösen megélt élmények tömegén, és az általa is alapított és vezetett Konzervatív 56-os Antibolsevista Szövetségen keresztül rengeteg közös élménnyel, többek között szétszaggatott nemzetrészeinken tett közös látogatások emlékével is telítve, rágom véresre érte körmeim.

Ma meglátogatom, hogy beszélgessek vele, akkor is ha ez egészen biztos, egyoldalú lesz, mert talán hallani fogja hangom Elmondom neki, hogy mennyien hívtak föl engem is miatta, elmondom, hogy tudja, hogy mindig is bíztam benne, mert stabil pontja volt a Gárdának alapítás óta, amelyre olyannyira joggal szinte gyermekeként büszke volt megalapításától kezdve.

Nem lehet tisztem annak megállapítása, hogy mennyire volt igazuk azoknak, akik bizalmatlanságukkal végtelen fájdalmat, és sok szomorúságot okoztak, megalapozatlan, sokszor ki nem mondott vádjaikkal, bizonyára akaratlanul is, de hozzájárultak az önönmagát folyamatosan emiatt emésztő állapotának kialakulásához. Most a csend ideje van az imádságé, hogy ez az értékes, Nemzetünkért folyamatos felelősséget érző, és harcát megvívó ember sikeresen, igazi férfihoz méltón vívja meg talán élete legfontosabb harcát, hogy megmaradjon közösségünk aktív tagjának, és továbbra is teljes értékű emberként élhesse életét. Én azt is elmondom ma neki betegágyánál, hogy adjon erőt neki az a tudat, hogy mérhetetlen sokan gondolnak rá, szorítanak most érte, és imádkoznak Istenhez, segítse őt hatalmas küzdelmében.

Kedves István, ameddig Isten engedi, mi is vigyázunk Rád, ott állunk melletted, igazi férfiként, légy ennek tudatában.

Végtelen szeretettel és tisztelettel:

Adjon az Isten szebb Jövőt!

Reiner Péter 2010. aug.4.

Szerk. megj.:

Mint azóta megtudtuk, a beszélgetés valóban egyoldalú volt, s István, akit én is személyesen ismerek, barátomnak tekinthetek, csak szempillái rezdülésével jelzett, hogy talán hallotta a hozzá intézett szavakat, bátorításokat.

Valóban szívügyének tekintette a Gárdát, s emésztette magát amiatt, hogy méltatlanul megbántották a hamis vádakkal, meg sem hallgatva védekezését.

Sokszor úgy tűnik, nem elég nekünk a magunk baja, még egymás marcangolásával is károkat okozunk azoknak is, akikkel együtt kellene inkább küzdenünk, s magunknak is, hiszen a rossz szándékú indulat azt is mérgezi, aki így érez!

Adjon az Isten békességet szívünkbe, bölcsességet elménkbe, s Szebb Jövőt életünkbe!

NIF szerkesztő

Nemzeti InternetFigyelő