Vass István: Vukics szerint, majd a Jó Isten….

A Szent Korona TV tényfeltáró riportja lehetőséget teremtett Vukics számára, hogy elmondja mindazt, amit egy valamikori szdsz-es képviselő kérdéseire nem volt hajlandó megválaszolni. Konkrét, egyenes válaszai most sem voltak az őrnagy úrnak, de amit elmondott, az önmagáért beszél.

Ő, mint mondja nem foglalkozik senki múltjával, csak azzal, hogy az illető most mit tesz. Ezért lehetnek környezetében bolsevik, akár ügynök múlttal rendelkező személyek, s valóban, esetemben sem foglalkozott valódi múltammal. Hiszen elfelejtette megemlíteni, hogy ’56-os kölyök-szabadságharcos, a kádárrendszerben többszörös politikai elítélt is voltam, aki töretlenül antikommunista, mind a mai napig. Ami szemet szúr neki az az szdsz-es képviselőség. Na de Vukics úr. Talán azért nem világos önnek a „rendszerváltás” körüli időszak, mert akkor porbafingó, tizenéves kölyök lehetett, azóta pedig igencsak szelektív módon tájékozódik a mai magyar valóságról. Máskülönben az én akkori tevékenységem sem zavarná különösebben, ha már Papp Gábort, Andrásfalvy Bertalant, Szalai Károlyt, Kondor Katalint szívébe fogadta, akik ellentétben velem, a kádárszocializmus éveiben minimum simulékonyan segget nyaltak, „beilleszkedtek”, élvezték a rendszer kegyeit, akár ügynöki tevékenységgel is megszolgálva azt. Velük együttműködik, nekem nem válaszolt. Válaszai viszont álságos tevékenységében rejlenek.

Vukics úr mint valami kotlóstyúk, mindenkit begyűjtene a maga körüli nagy nemzeti egységbe. Elfér ott az is, aki „baloldali”, és szerinte az is aki szemben áll az országot tönkretevő „baloldallal.” Az is aki lop, és az is akitől lopnak.

Mégis sunyin, hallgatólagosan, elutasítja a nemzeti ellenállás valódi szervezeteit, az országrombolók hatalmának megdöntésére egyedüli esélyes nemzeti pártot, a Jobbikot.

Vukics szerint nem a mi feladatunk, hogy harcoljunk az aljas hatalom ellen. Az országrontókat majd a Jó Isten győzi le, az isteni erők semmisítik meg mind, hamarosan (NIF megjegyzés: Ezek szerint Vukics úr nem ismeri a régi magyar  mondást: Segíts magadon, s az Isten is megsegít!). Elég az, ha csak úgy vagyunk. Vásározgatunk, gyűlésezgetünk, nagyokat mondunk, akár hülyeségeket is.

Mert bizony Vukics úr agyában zavarossá vált a kép az általa szajkózott Szent Korona Tan és a népszuverenitást illetően. A kettő kizárja egymást kedves Vukics. A Szent Korona Országa nem egy köztársaság, ahol a népfelség elve határozza meg a létet, hanem ott a Szent Korona értékrendje dominál. Minden erre épül, mindent ez határoz meg a Szent Korona Alkotmány útján.

Mert a „tanulékony” Vukics hallott erről a Szent Korona Alkotmányról, és arról is, hogy 1944 óta itt nincs alkotmányos rend. Ezért ő bizony visszaállítaná azt.

Ő, aki katonaként felesküdött ennek a nem alkotmányos rendnek a védelmére, maga akar véget vetni nekije. No persze a harcot a Jó Istenre bízná, de mégis….. gyűlésezik, szónokol, vásározik, és hazudozik. Mondom: HAZUDOZIK. Ezért aztán a hazug hatalom, akinek az őrnagy úr a szolgálatában áll, el is tűri ezt a böszmepusztán folyó színjátékot. Még komoly pénzeket is csurrantanak innen-onnan haveri kutyák a népámító vásári komédiához.

A most napvilágot látott riport folyamán Vukics úr csúnya hazugságokba keveredett. Szinte minden nemzeti radikális szervezet megszólaltatott képviselője rácáfolt álságos, képmutató „barátságára”. A legaljasabb hazugság talán pont az Új Magyar Gárda Mozgalom eskütétele kapcsán hangzott el Vukics és díszes társasága részéről. Sunyi aljassággal próbálták meg nem történté tenni a segítség kérését, amit egyszerűen megtagadtak.

A „több százezres tömeg” bájos meséjén már csak mosolyog az ember, mert amikor a legfeljebb ötvenezres, szórakozó, vásározó közönség lassan elszállingózott, a nagy záróhordószonoklatokat már csak párezer ámuló-bámuló szövetséges hallgatta.

Hát, ennyit a vukicsjelenségről.

Panem et circenses. A cirkuszt Vukics adja, a kenyeret a hatalom, – aminek védelmére ő fölesküdött, – elveszi.

Október 23-án jön a következő felvonás. A nagy ellenállás. No, nem ám az utcán. Csakis a jelen törvények szerint, a hatályos csúnyaalkotmánynak megfelelő módon, de e törvények és alkotmány ellen. Bizonyám. Várva a Jó Istentől azt a bizonyos végzetes csapást.

Vass István

(egy valamikori….)