Vass István: Cigányvilág Magyarországon

Mára az egész ország, – köszönhetően a hatalmat bitorlóknak, – egyre hasonlatosabbá kezd válni egy rakás koszos, elhanyagolt, igénytelen putriból álló cigánytelephez. Eltekintve persze á nágy urák luxuszvilláitól, és á vájdák, no meg á romáírtelmisíg, vágy á romáizletemberek codálátosz kácálábonforgó, szép, élénkpiros kastéláitól, a hátálmás krisztálycillárrokkál. Egy-két életkép, pár mondat elég ahhoz, hogy mindezt érzékeltessük.

Lerobbant faluvégi korcsmából hallatszik az üvöltés: hááá… mi ván itt? Fasizsmus? Ordít a részeg cigány, mert a pultos rászólt, hogy menjen már haza, eleget ivott. Kint 10-15 feketeember ácsorog, dülöngél, vagy éppen ül a földön, az árok szélén, sörösüvegekkel a kezükben. Ócska biciklik hevernek szanaszét az úttesten, s nagy a hangzavar. Isten őrizz, hogy arra vetődj (én arra jártam, Tiszalucon, de lehetne ez bárhol az országban). Talán harminc fős is lehet a népes cigánycsalád, mély gyászban szomorkodva, mert hát az ember véletlenül megölte az asszonyt. Megölte szegínyt, nincs mit tenni. Az apa a kóterban, az anya a koporsóban. A purgyékat már az állam gondozza. Semmi nem segít a rokonság fájdalmán, csak az ital, no meg az, ha az éppen arra vetődő járókelőket agyba-főbe verik. A minap láthattunk Verőcén ilyen kétségbeesett romákokat.

Lopnak uborkát a kiskertekből, bármit-bárhonnan. „Lopunk mi, de cak a tisztessíg hátáráin bélű…” mondják, és megílhetísi bűnözőnek nevezik magukat. Így hallották a nagy uraktól. Igaz, könnyen villan a kés, és a borotva is, ha úgy adja a szükség. Ezerszámra lehet sorolni az erőszakos cigánybűntetteket. A börtönök falai már-már szétfeszülnek, hiszen több mint tizenkétezer cigánybűnöző ugrándozik a zárkákban. Huppa-huppáznak az aluminium vizeskannát verve, csattogtatva a térdükön a kanalakat, vagy éppen a stokit verik szét egymás fején. S gyúrnak, izomra. Intim perceikben diszkréten köcsögölnek. TV, mozi, Istentisztelet… egész jó a kaja. Igázi úriémbérék odabent.

Rászisták, fásisták ismételgetik a draskovicsoktól bajnaiktól, kalampároktól hallott érdekes, furcsa szavakat, és közben, titokzatos módon, hol itt, hol ott hullik el belőlük egy-két szerencsétlen, gyanútlan purgyé, csóró cigánynapszámos, segílyen élő bodzaszedő, valamiféle rejtélyes gyilkosok vadászpuskájának dörrenése nyomán.

Ilyenkor vészjósló hangon, újult erővel sipítanak a hatalom bitorlói, s szélsőjobboznak, gárdáznak, uszítják a sötét népséget a magyarok ellen. Robbanásig feszült a helyzet toldja meg a karvalyelnök. Polgárháborús veszéllyel riogat.

Pajeszos, fekete kaftános zsidók Simon Wiesenthal jegyében huhognak a Gárdára, a Jobbikra, ebben az őrületes kavargásban, miközben a vadászpuskás fantomoknak nyoma sincs. Nincsenek meg a cigányt gyilkolók. Hiába a százmilliós vérdíj, hiába az FBI. Mégis az összes ántirászistá, ántifásisztá tudja, hogy csákis a rászísták, mindenképpen a fásiszták lehetnek a gyilkolók.

Ezt sugallják fentről, ezt suttogják lent. És valahol a háttérben egy hatalmi érdekcsoport, köztük a vadászpuskások, elégedetten figyelnek. Azt hiszik, hogy….pedig dehogy.

Hiába minden sunyiság. Hiába a nyüszítés, a kínos igyekezet. Már mindenki tudja, hogy nemcsak „hazudtok nappal, éjjel, meg este”, nemcsak loptok, hanem gyilkoltok is kínotokban. Bármit, bárkit feláldoznátok, hogy megússzátok a temérdek aljasságot, amit elkövettetek. De hiába elvtársak.

Ez itt Magyarország.

Nem cigányország, és nem zsidóország. Csak kissé elvetettétek a sulykot. Ezért aztán hirtelen mindenkinek elege lett belőletek. Nagypofájú, gátlástalan, uszító zsidókból, emberi mivoltukból kivetkőzött cigánybűnözőkből egyaránt. (kinek nem inge, ne vegye magára) Nem akartok beilleszkedni, tiszteletet, hálát mutatni azért, mert befogadtunk benneteket. Így hát takarodnotok kell. Lakjatok akár fényes villában a Rózsadombon, vagy koszos putriban, ki lesztek ebrudalva Magyarországról.

Egy év sincs már hátra, és voksolunk. Minden magyar maga dönt. Egy tollvonással. Egyetlen perc alatt végetvetünk ennek a cigányvilágnak. Jöjjön a Jobbik. A csendőrség, a rend, a felelősségrevonás, a büntetés, a közös munka a szebb jövőért.

Magyarország a Magyaroké!

Vass István

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!