Hirdetés

Válasz a Kúriának, 1. rész – Fkgp

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

devizahitel

A Kúria múlt héten közzétette azokat a kérdéseket, amelyekre a jogegységi határozat meghozatala érdekében választ vár. A civilek nevében készül egy független vélemény is: az elkészült írást pontokba szedve közzétesszük.

Naponta egy pont. Naponta egy gondolat. 

A Kúria 1. kérdése: Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)? 

A pénzügyi szolgáltatásokra a Hpt. 3. § (1) bekezdése az alábbiakat írja elő: „_Pénzügyi szolgáltatás a következő tevékenységek üzletszerű végzése forintban, illetőleg devizában, valutában:”_ A törvény szerint nincs „deviza alapú” pénzügyi szolgáltatás!…

A Hpt. 200/A § (1) 2010. október 27-től új definíciót vezetett be „_Ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban: deviza alapú) lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést kötött_” A törvényi megfogalmazás nem tartalmazza, hogy mit jelent a „nyilvántartott”, milyen elszámolási kötelezettsége van, valamint a fizetés a nyilvántartás alapján történik-e? A törvény csak a lakáscélú kölcsönszerződésekre vonatkozik. Változatlanul nincs meghatározva a szabadfelhasználású, gépkocsi, és személyi kölcsönszerződések esetén a „_deviza alapú_” szerződés fogalma. A Ptk. 201. § (1) szerint a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár. Sőt a magyarázat szerint az „_egyenértékűség elvének védelme_” kell érvényesüljön. Nem tisztázott, hogy a kölcsönfelvevő a deviza árfolyam kockázatának vállalásáért mit kap cserébe, és milyen mértékű változás esetén nem szenved csorbát az egyenértékűség elve. A „_deviza alapú_” kifejezés tartalma jogilag és közgazdaságilag nem tisztázott.

A pénzintézetek a deviza alapú kölcsönt úgy folyósították, mintha a háttérben a fedezetet deviza révén biztosították volna, és ezért volt kedvezőbb a kamat. A folyósítás és a visszafizetés forintban teljesül. Időközben a Svájci Tőzsde honlapja alapján bebizonyosodott, hogy egyetlen pénzintézet sem vett fel Svájcban kölcsönt, nem is adtak volna. A deviza piacon 7.000 milliárd forintnak megfelelő mennyiségű deviza nem állt rendelkezésre. A más bankok által megjelölt forrás a swap ügylet volt, ami a magyar bankok svájci frank forrásaként nem jöhetett szóba. Egyrészt ehhez is szabad devizaforrás kellett volna, ami ekkora összegben nincs. Másrészt a swap egy csereügylet, amelynél pl. a svájci frank ellenértékét azonnal át kell utalni a partnernek. Miután a swap fedezete csak a betétesek forintja lehet, a swap ügyletet két kamat terheli, a devizakamat és a betétesek forintkamata. Így a swap alkalmazásával a kamatszint magasabb lett volna, mint a forint kölcsön kamata. Végül a devizafedezetre kitalálták a „szintetikus” fedezetet, ami nem jelent valós pénzt, tehát abból nem lehet kölcsönt folyósítani. A deviza alapú kölcsönök mögött tehát deviza nem volt.

A deviza (pl. svájci frank) alkalmazása értékállandósági kikötésként is értelmezhető lehetne. Miután sem a bankoknak sem a kölcsönfelvevőknek, de még az országnak sincs markáns svájci kapcsolata, így a gazdaság változását, a kölcsönök értékének módosulását nem tükrözi a svájci frank, azaz a fogyasztási kölcsön értékállandósága nincs összefüggésben a svájci frankkal, így alkalmazása közgazdaságilag teljesen indokolatlan.

A pénzintézetek maguk sem kezelték úgy a deviza alapú kölcsönszerződéseket, mintha a kölcsön mögött svájci frank lenne. Az alacsony svájci kamatlábbal vették rá az embereket a kölcsön felvételére. Az elszámolásnál éppen az alacsony, idővel nulla szintű kamatot hagyták ki az elszámolásból, helyette szubjektív alapon emelték a kamatot. Ezt bizonyítja a továbbiakban, hogy a svájci frank kölcsönszerződés alkalmazása esetén közzé kellett volna tenni a Svájci Nemzeti Bank referencia kamatláb változását, amit a 2009. évi CL törvény 62. § 1. sz. melléklete alapján törvény is előír. Miután a referenciakamat feltárhatta volna a kamatemelés visszaélését, a törvényt egyetlen bank sem tartotta be, így a kamat számítását, ellenőrzését lehetetlenné tette. Jellemző, hogy nem volt kormányzati erő a törvény betartására.

A pénzintézetek maguk bizonyították, hogy a szerződésükben maguk által megfogalmazott „_nyilvántartás_” feltételét sem tartották be, azaz maguk annullálták a „_deviza alap_” fogalmát.

A pénzintézet deviza alapú szerződések esetében nem az adott deviza jellemzőit alkalmazta, ezzel a szerződések ellentmondóvá váltak és így a szerződések a Ptk. 228. § (3) alapján semmisek.

Makkos Albert, közgazdász

Forrás: Fkgp

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás