Ukrajna Washington legdrágább kamikaze drónja
Az orosz-ukrán konfliktus geopolitikai értéke alapján a most zajló legfontosabb forrópont a világon. Nem néhány ezer négyzetkilométer hovatartozásáról szól, hanem megalapoz egy teljesen új, többpólusú világrendet.
A Nyugati világ a jó és a rossz harcának állítja be a küzdelmet: a hős, demokráciát védelmező Ukrajna és a gonosz, diktatórikus Oroszország a két fél. Az eseményeket követő, tájékozódó ember persze csak mosolyog ezen a faék egyszerűségű narratíván, amely a 2 bites gondolkozású, a hosszú évtizedek alatt lebutított társadalmi tömegek számára elég magyarázatot nyújt.
Mit reagál a „demokratikus” Nyugat az ukrán soviniszta állam cselekedeteire? A választ mind tudjuk… hallgat. Hallgat a kézivezérelt mainstream médiában, hallgat a konferenciákon, hallgat a sajtótájékoztatókon. Joggal tesszük fel a kérdést, hogy miért teszi ezt. Miért kell a magyarországi jogállamisági vizsgálattal zsarolni egy egyébként valóban demokratikusan megválasztott kormányt és miért kell figyelmen kívül hagyni, hogy orosz beszédért vernek meg Lembergben embereket a nyílt utcán, hogy papokat vernek félholtra Ivano-Frankivszki egyházmegyében, hogy egy odesszai családi bevásárlás után elrabolják sorozótisztek a férjedet, akit már csak a temetésen láthatsz?
A Nyugatnak számít Ukrajna, csak egy baj van vele; túl sok benne az ukrán! Az ukrán termőföldek, a bányák, a megannyi természeti erőforrás érték, az ukrán életek nem. Ezt a Nyugat ha szóban persze nem is, de cselekedeteiben deklarálta. Ezen kincsek megszerzése jó kiegészítő hozadék a fő cél mellé, ami Oroszország gyengítése vagy akár összeropantása.
A tökéletes washingtoni forgatókönyv szerint Ukrajna és Oroszország egyaránt felőrlődik a konfliktusban. Utána már nem csak Ukrajnát, de Oroszországot is fel lehet darabolni, népeit egymás ellen ugrasztani, gazdag vagyonát kirabolni. De a Nyugat már harmadjára számolja el magát… nem tanult Napóleon és Hitler hibájából és nem érti azt sem, hogy a 90-es évek Jelcini politikája már nem létezik, nincsenek jelcinek Moszkvában.
Ukrajna megsemmisülése, összeroppanása már csak idő kérdése. De mit számít egy kamikaze drón elvesztése? Még ha ez a legdrágább is…
A NIF számára írta: Tamás a KrímbőlKiemelt képen: ukrán katonák robbanóanyagot erősítenek egy kamikaze drónra / Fotó: SkyNewsNemzeti InternetFigyelő (NIF)
Mementó 2006 emlékmű
Régóta mondom: az „ukránok” valójában oroszok, akik a határvidéken (u krajna) élnek. Ugyanaz a vallás, és ugyanannak a nyelvnek egy akcentusa, olyasmi, mint nekünk a székelyek. Annyi, hogy a nyugati határszélen laknak, és abban az illúzióban élnek, mint mi a rendszerváltáskor: az EU-ba történő bekerülés olyan, mintha belépnénk a paradicsomba. Ez bőven elég ok, hogy szembe forduljanak a többi orosszal, nem véletlenül látja így Putyin is. Van ilyen: Észak és Dél-Korea, de volt NDK-NSZK is, sőt, Amerikában az Észak-Dél közötti, vagy a spanyol polgárháború. Vagy a szerb-horvát, de nálunk is volt kuruc-labanc: attól, hogy valakik ugyanahhoz a néphez tartoznak, egy nyelven beszélnek, még hatalmas gyűlölettel tudják ölni egymást. A Nyugat pedig óriási, és álszent cinizmussal („az ukránok a demokráciát védik”) szállítja a fegyvert, hogy „hadd öljék egymást az oroszok”. Erről szól ez a cikk. Ja, és mellesleg az USA SZÁNDÉKOSAN meggyengíti Európát, ami az orosz energiára támaszkodva már hatékonyabb ipart hozott létre, mint az övék. Ha már visszaszorul a hatalmuk a világban, legalább itt erősödjön meg!
Én is így látom.