Tükör által homályosan – avagy Az első olyan választás, ahol…

Megint sikerült közröhej tárgyává válnunk. Nem tudta a jobb kéz, mit akar a bal. Úgy tűnik SZDSZ-t akart. Csak más néven, úgy híjják őket: LMP.

„Két év alatt épült fel a semmiből a Lehet Más a Politika, a pártrendszer szinte teljes átrendeződésének ez az alakulat az egyik nagy győztese.” – írja tudósításában az Index.

Butapesti médiapárt. Láttunk mán egyszer ilyet, úgy hítták őket: SZDSZ.

Butapesti, mert a buta fővárosiakat megint átverték.

De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szép sorjában, ahogy az meg vagyon írva!

Darab idővel ezelőtt még azt latolgatta mindenki, vajon meglesz-e a Fidesz kétharmados többsége, vagy, hogy helycserés támadást hajt-e végre a Jobbik és második politikai erőként vonul-e be a Törvényhozás Házába. De ma, a választásokat követően már nem ezek a legfontosabb kérdések, melynek feltevésére a tévé előtt ülő kíváncsi néző azonnali, szinte automatikus késztetést érez, hanem a botrányt látva az, vajon csaltak-e.

Mai tudásunk szerint a legkorrektebb válasz, ami erre a kérdésre adható, minden bizonnyal igen.

Amikor este hét órakor a Hír Tv közölte az exitpol eredményeket, mely – több más mellett – arról szólt, hogy az LMP bejutott a Törvényhozás Házába, s aztán következett a kutyakomédia rész, már tudtam, ezúttal is elcsalták a választásokat. Csak ezúttal máshová estek a hangsúlyok.

Emlékeznek még Schneider úrra, aki „tegnap este minden körülmények között az operában volt?” Hiába kellett új műsorhoz új férfi, a „magyar” országgyűlési választások első számú direktívája, mely szerint:”Az SZDSZ minden körülmények között bejut a parlamentbe”, most is csont nélkül érvényesült. Mindjárt az első exitpol felmérések azt mutatták, hogy mégsem maradunk SZDSZ nélkül. A rút hernyóból gyönyörű, szépséges pillangóvá avanzsáló átalakulást is megalázóba leküldő metamorfózis, melynek során a neoliberális SZDSZ néhány röpke hónap alatt simán lezongorázott (média)folyamatot maga mögött tudva az elvarázsolt kastély túloldalán, már, mint szalonképes EU-konform zöldpárt bukkant fel.

Jó Ha Figyelünk!

Ez volt az első olyan választás, ahol nem volt miniszterelnök-jelölti vita. Nyilván hosszú órákat lehetne polemizálni arról, hogy felesleges volt-e, avagy sem. Csak szögezzük le a tényt, egyszerűen nem volt. És senki nem is hiányolta.

Most persze óhajtanák asztat a cuclisták, az eddig állami csöcsökön csüngő pénzlenyúlók, ifjú titánjuk (ti tán tudjátok mire használni) Mesterházy már várja is vitára Orbán Viktort, mintha ennek még lenne bármilyen jelentősége is.

Aztán ez az első olyan választás, ahol nem tudtuk figyelemmel kísérni a szavazatok alakulását. Egyszer csak, hipp-hopp, íme, Hölgyeim és Uraim, itten vannak az eredmények.

Nem furcsa?

És nem zseniális?

De bizony az!

Gondolták volna, hogy ennyire előre eltervezték?

Én sem.

2007-ben, egy évvel az előző erőfelmérő után, három évvel a következő előtt, amikor a kutya sem foglalkozik a választásokkal, ejtenek egy apró változtatást a választási törvényen, mintegy magasabb szintre emelve a machináció lehetőségét. Az új szabályozásnak köszönhetően, még az élő fába is azonnal bele lehet kötni, törvényileg megteremtették a hivatkozási alapot hozzá, a televíziós csatornák 19 óra után azonnal közölni kezdték az exitpol eredményeket. Ja, kérem, e’ mán befolyásolásra alkalmas lehet! Érvénytelen!

Mán aszittük, hogy mindent láttunk! A kocsmalánc leszerepelt, a különböző szavazatvásárlások módszereit ismerjük, csak egy dologgal nem számoltunk! Virág eftárssal! Tudják? A nemzetközi helyzet fokozódik. Mi van akkor, ha az egész csalási metódust egy magasabb szintre helyezték? Immáron törvényhozási szintre!

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ez az első választás, ahol nem láttuk, hogyan alakul a szavazás folyamata, milyen szerepet játszik a voksolás folyamatában teszem azt a főváros. Nem láttuk, egyszer csak: „na, emberek, köszönjük a türelmüket, végre valahára möggyüttek az eredmények”!

Idézzünk még egy mondatot az Index összeállításából:

„Az, hogy a Jobbik nem előzte meg az MSZP-t országosan, a budapestieknek köszönhető: itt nemcsak a szocialisták előzték meg a radikális pártot, hanem a Lehet Más a Politika is.”

Még egyszer szeretném felhívni mindenki figyelmét, nem láttuk, hogyan alakultak az eredmények, egyszer csak meg voltak. Mégsem borult az eddig húsz év óta megszokott status quo, a rendszerváltásnak nevezett momentum lezongorázásában aktívan résztvevő két párt végzett az első két helyen.

Sokan sokszor elmélkedtek arról, vajon a most felálló kormány még a régi rendszer utolsó kormánya, vagy egy új első kabinetje lesz-e. Szerintem inkább előbbi, mint utóbbi, de persze, ahogyan a most győzelmet arató párt egyik régebbi választási szlogenje mondta: „A tett az első, a szó a második!” Talán mégsem olyan nagy a baj, úgy tűnik, Vidék-Magyarország sem akart annyira gyökeres, radikális változásokat, hisz lám, ők is a narancsos pártban látják a megoldást, tőlük várják hazánk sorsának jobbra fordítását. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok! – mondhatnánk stílusosan.

Pénz és média nélkül bizony nagyon nehéz, hallhattuk Dávid Ibolyától. A Jobbiknak sem volt elég, hogy nyakukba vették az országot, hiszen párnapos rövid médiakampánnyal el lehet erodálni azt a kicsike kis többletet, ami elégendő lett volna a második helyhez.

De nézzük, mit mondott Schiffer András a választások éjszakáján:

„Köszönjük szépen. Köszönjük Magyarország. Úgy tűnik, hogy a csoda bekövetkezett. Lassan visszavonhatatlan tényként kezelhetjük, hogy a Lehet Más a Politika történelmet írt, nemcsak bekerültünk a Parlamentbe az ország negyedik legnagyobb pártjaként, de úgy tűnik felülmúltuk azokat a várakozásokat, amiket a közvélemény-kutató intézetek mutattak az elmúlt napokban. A rendelkezésre álló információk szerint jelenleg 7% körül állunk, tehát fölötte állunk annak, ami az elmúlt hetek közvélemény-kutatásai alapján jósolható volt.”

Tényleg nem ünneprontásként, csak a korrektség kedvéért, említsük mán meg, hogy a Törvényhozás Házában a bekerült négy párt közül a negyedik „legnagyobbnak” lenni, na, hát ez azért nem valami nagy dicsőség. Momentán retorikailag meg enyhén szólva is kicsikét gáz. No, de sebaj, újak még, majd belerázódnak, nem igaz?

Nem, nem igaz. Nem újak és nem kell belerázódniuk. Hallottuk. Az SZDSZ-nek vége van, mint a botnak. Valamiféle csodára lenne szükség, hogy az MDF-fel bejusson a parlamentbe. Hát kérem tisztelettel, itt a csoda, csak kicsikét másmilyen. Emlékeznek még, hogy ki volt a nagy szószólója a zöld gondolatnak az SZDSZ-en belül? Igen, bizony Fodor Gabriella. Itt az új SZDSZ, csak most LMP-nek híjják, kérem tisztelettel. Már indulásánál ugyanolyan médiapárt, mint nagynevű elődje volt. Már indulásnál ismét csak Butapest segített Vidék-Magyarország ellenében. De ha mindez még nem lenne elég, itt gyün a már-már kísérteties hasonlóságokba csapó analógia! Mit hallunk az egyik reggeli televíziós híradásból, mit gondolnak hova látogatott el az éppen regnáló amerikai nagykövet a választások éjszakáján? Na hova? Úgy van, kitalálták, az LMP-hez.

Nem tudom emlékszik-e még a tisztelt Olvasó Mark Palmerre? Ő volt a gengszterváltás idején az USA hazánkba delegált nagykövete. És arra vajon emlékszik-e a tisztelt Olvasó, hogy a gengszterváltásnak elnevezett emblematikus momentum óta választások alkalmával melyik párthoz látogat el az országos erőfelmérő finisében az USA éppen regnáló nagykövete? Igen, úgy van, kitalálták, ez a párt bizony mindig is az SZDSZ vót. Na, mostan felmerül az emberben a kérdés, hogy a rossebbe van az, hogy az USA fő hallja kend nem a minden várakozás szerint kormányzásra készülő, sőt, hajszál híján kétharmados többséget beseprő narancsos párthoz megy oda, hanem a parlamenti küszöböt ippeghogy, bár kétségkívül elsőre sikeresen megugró LMP-hez?

Talán ezért van az, hogy kikívánkozik belőlünk egy másik kérdés is. Nem lehet, hogy azért volt szükség erre az egész botrányosra sikeredett hajcihőre, hogy a háttérben csendesen, senkitől sem figyelemmel kísérve elrendezgessék az adatokat? Ippeg annyit változtatunk csak, hogy még ne legyen feltűnő! Itt egy kicsit a MASZOP-nak, hogy ma ne szopjon, legalábbis akkorát, amekkorát az előzetes várakozások alapján kellene neki, egyúttal megőrizzük az ország szalonképességét is azzal, hogy a szélsőséges neonáci párt csak a harmadik helyen fordul. Tartaléknak meg jó lesz az LMP, eggyel több szócső, amivel a szakmaiság álságos álcájába burkolózva alázhatjuk majd a FIDESZ-kormányzatot. A választ ezeker a kérdésekre a mi életünkben valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni.

De nagyon érdekes az is, ahogy Bayer Zsolt írt a Magyar Hírlapban arról, hogy eljött az igazság:

„Itt áll mellettünk az igazság, és bízik bennünk. Mi pedig bízunk őbenne. Ebből a kölcsönös bizalomból minden lehet. Sőt: ebből lehet a minden. S most már csak mirajtunk múlik. És már nem ronthatjuk el. Végtelen alázat, tengernyi munka, el nem fogyó hit és becsület. Ez az osztályrészünk. S hogy szeressük jobbá Magyarországot. Mert ha nem így teszünk, a gyönyörű szép igazságunk el fogja engedni a mi kezünket is.”

Hát bizony, kedves Zsoca, az igazság itt áll mellettünk és fogja a kezünk. De hogy a tiéteket is fogja-e, abban már korántsem vagyok ennyire biztos. Nekem az igazság bizony egészen mást mond. Példának okáért azt, hogy a hajszál híján kétharmados győzelmet elkönyvelő párt és annak elnöke (nemkülönben a dobogó második fokára felálló politikai tömörülés képviselői) a nevüket adták ahhoz, hogy jogilag megszüntessék a magyar nemzetállamot. Meg is szüntették, amikor aláírták a Lisszaboni Szerződés című dokumentumot. Ezen azért úgy érdemes lenne mindannyiunknak elgondolkodni ebben a röpke néhány percben ami még vissza van a második fordulóig.

Darab idővel ezelőtt még azon keseregtem, hogyan történhet meg, hogy egy fél országnak kell haptákba vágnia magát azért, hogy két ember elkerülje a börtönt. Most meg kiderül, hogy ez csak amolyan ócska trükk, amolyan figyelemelterelés, a sokkal nagyobb disznóságok ezúttal is sokkal mélyebben és régebben elásva már jó előre lezongorázva, ha kell törvényhozási szinten, zajlódtak. Csak azért, hogy egy bukott eszme bukott kollaboráns szervezete és azok haszonélvezői átmenthessék magukat a jövőbe, amely ha akadozva is, ha amolyan nyögve nyelősen is, de azért égis csak elkezdődött.

Csak most mán ne a múlt folytatódjon, mer’ abból most mán egy életre elegünk vót.

Ja! Egyébként az egész választási hajcihőben nekem legjobban a Boban Markovic Orkestar tetszett a legjobban. ’Oszt egysző’ csak elaludtam, de cseppet sem éreztem azt, hogy egy új országban ébredtem vóna.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő