Tíz év megszorítás előtt állunk – Helyreigazítások és válasz Dohán úr cikkére

Reiner Péter barátom hívta fel a figyelmemet arra, hogy személyes érintettségem miatt reagálnom kellene Dohán Mihály cikkére. Péter úgy értelmezte a cikk tartalmát, mintha Én, Jobbik ellenes kirohanásom miatt kaptam volna kritikát Dohán Mihály küzdőtársamtól. Megszoktam már a támadásokat, de Mihályról nem tudtam elképzelni, hogy olyat állítson rólam, ami nem felel meg a valóságnak, hiszen nagy tudású és korrekt hazafiként ismerem.

Válaszcikkének kritikáját azonban nem csak elfogadom, hanem meg is erősítem, hozzátéve, hogy Én nem fejtettem ki a gondolatot megfelelően, Ő viszont félreértésre okot adó pontatlanságot követett el, hiszen Péter is félreérttte a sorait! Péter barátom pedig nem elég figyelmesen olvasta el a szöveget, hiszen az egész szöveg összefüggéseiből világos, hogy nem Én, hanem a Jobbikot támadókat ostorozza (helyesen) a cikkíró

Az alábbi részletek Dohán Mihály cikkéből származnak, s a megjegyzéseimet kék színnel és BG: jelzéssel bátorkodtam hozzáfűzni!

„Attól eltekintve, hogy egy-két utalását nem értettem egészen világosan (lehet, hogy az én hibám), nagy egyetértéssel olvastam Bene Gábornak a „Tíz év megszorítás előtt állunk” c. írását itt, a Nemzeti InternetFigyelőn.

Az általános egyetértésem mellett meg kellett állapítanom, hogy van egy nagyon súlyos hibája az írásnak, amely mellett nem mehetek el szó nélkül: nem tíz év megszorításról van szó, hanem, ha szabad itt Marxot kissé átfogalmazva idézni: a munkajövedelemből élők “abszolút és relatív” elnyomorításáról. A „tíz év megszorítás” azt sugallja, hogy egyszer, ahogy mondani szokták, „a lélektani tíz év” elmúltával, a „megszorítás” véget fog érni, és minden visszatér a jó kerékvágásba. Nem a jó út a „megszorítás”, de végül csak-csak elvezet ez is a célhoz, a stabil, jóléti társadalomhoz és a „satöbbihez”, mármint „demokrácia meg egyéb izék”.

BG: El kell fogadjam az általam nagyra becsült cikkíró kritikáját, hiszen egyetértek vele a „tíz év megszorítás” valóban sugalmazhatja azt, hogy utána minden szép és jó lesz!Sajnálom, hogy nem írtam le konkrétabban, de a baráti kritika hatására, most megteszem. Én kifejezetten arra gondoltam, hogy maximum 10 esztendő áll a rendelkezésére a jelen globál-pénzmanipulátor korszak haszonélvezőinek arra, hogy gátlástalan harács politikájukkal muníciót adjanak a kulturális kreatívoknak és a nemzetben gondolkodó igazságkeresőknek is, hogy az egyre romló életfeltételek és a lelepleződő hazugságállamok felmutatásával meggyőzzék az agymosott társadalmak tagjait az erőteljes ellenállásra. Nem gondoltam tehát, hogy 10 év múlva beköszöntene a jólét, hanem kb. akkor nyílik ki a szeme a magát baloldalinak képzelő proletár-goj rétegnek is, s ezáltal elfogy lassan az agymosást hitelesítő és kiszolgáló személyzet. Ez lesz a pillanat, amikor a nagy többség ráébred a valós helyzetére, s elkezdődik a pénzoligarchia birodalmának valóságos lebontása – várhatóan erőszakos – formában. Nem mintha ez lenne a „véső megoldás”, de ennek hatására elkezdődhet a társadalom és természetromboló pénzkapitalizmus és a fogyasztói álkultúra lecserélése államonként egy másik kísérletre. S ha szerencsénk van és hiszünk a Teremtő terveiben, akkor Mi magyarok, visszatalálhatunk a szerves jogfejlődés útjára. Ráépíthetünk a magyar közjogi hagyomány bevált és a pénzmanipulátorok számára gyűlöletes ősi, értékorientált utunkra.

„Tudjuk, hogy a világ evilági megváltásának és üdvözítésének a csábító ígéretével megfogalmazott ideológiai üdvtanok mind magabiztos önteltséggel állították, állítják, hogy ismerik a jövendőbeli csodakorhoz vezető utat, amelynek a célállomása a „teljesen és maradéktalanul felépített fejlett szocialista társadalom”, azaz a „munkásosztály mennybemenetele”, vagy a „globalista világkormányzás és a magánkézben lévő egységes világpénz megteremtése”. A célok elérése egyben a világtörténelem végét is jelenti, mert akkor már semmi sem marad, amit tenni lehetne a világ tökéletesítése terén. Senki sem beszélt soha „posztkommunizmusról, ahogy ma sem beszél „posztglobalizmusról”, mert mindkettőt a társadalom netovábbjaként tálalták. Akkor majd elérjük Voltaire Pangloss doktorának az álmát, az elképzelhető világok legtökéletesebbikét, amelynek éppen ma időszerű utópiája az egységes világállam. BG: Igaz ma mindezt az utópista szocialisták helyett az utópista globalisták hirdetik, de alapvető különbség még sincs köztük, hiszen az embertelenségben is azonosak.”

„Visszatérve a Bene cikkre: akinek (BG: annak a pártpolitikának, amelynek!) a legfőbb gondja, hogy a Gárdát ellehetetlenítse, hogy a véleményüket kimondókat börtönben tartsa, hogy a Jobbikot lesöpörje a politikai színpadról, aki az új médiatörvény erőpróbájának a Kuruc Infó elhallgattatását tartja, aki visszautasítja azok támogatását, akiktől a legtöbb jó gondolatát lopta, az minden szépen hangzó szóvirága ellenére a globalizmus ügynöke, annak a végső célja nem tíz év megszorítás, hanem a „munkajövedelemből élők abszolút és relatív elnyomorítása”.

BG: Annak a pártpolitikának, amelynek a legfőbb gondja, hogy ezzel jó pontokat szerezzen annál a pénzmanipulációs háttérhatalomnál, amely globális gazdiként szereti ugyan ha „benyalnak neki”, de semmi jutalmat vagy kitüntetést nem fog adni érte, csak akkor, ha véletlenül a saját fajtájából való!

„A különbség annyi, hogy amit nem sikerült Gyurcsánynak erővel letolni az ország torkán, azt meg kell próbálni más módszerrel elfogadtatni. Mint a hajdani viccben, amelyben nyugati politikusok és Hruscsov vetélkedtek abban, hogy ki tud egy macskával megetetni egy kanál mustárt. Az egyik nyugati hízelgett a cicuskának, a másik meg akarta tömni, de mindketten kudarcot vallottak. Akkor jött Orbán, bocsánat, Hruscsov, és a mustárt rácsapta a macska hátsó felére. Az éktelen nyivákolásba kezdett és lenyalta azt magáról. Mire Hruscsov diadalmas hangon bejelentette: „Na látjátok! Megette! Mégpedig önként és dalolva.” Gyurcsányéknak nem ment erőből, most jön a hízelgés, vagy valami más, hogy önként és dalolva fogadjunk el mindent, amit a kormányunk gazdái akarnak.”

BG: Végül köszönetet mondok Mihálynak, hogy elolvasta cikkemet és válaszában felhívta a figyelmem a „tíz év” félreérthetőségére!

Szeretettel: Bene Gábor S.

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó:

Tíz év megszorítás előtt állunk

Tényleg tíz év megszorítás előtt állunk?

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!