Te tudod, mi volt a Cár-bomba? Stoltenberg nem biztos, hogy tisztában van vele (videó)

A NATO, amelyik egy védelmi szövetség – legalábbis ezt szokták mondogatni kormányunk tagjai – már évtizedek óta mást sem művel, mint terjeszkedik és mind több országot a katonai uralma alá akar hajtani. Stoltenberg leköszönő NATO-főtitkár pedig pontosan úgy beszél, mintha egy atomháború a világ legtermészetesebb dolga lenne, amit naná, hogy a NATO megnyer. Csak azt felejti el a szerencsétlenje a háborús hiéna haverjaival együtt, hogy az az élő világ végét, a teljes pusztulást jelenti az utolsó mikroorganizmusig.

Azért tisztázzuk a tényeknek megfelelően és annak ellenére is, aminek eredetileg deklarálja magát a NATO, hogy ez a szervezet mára egy agresszív katonai támadó alakulat lett, amit be is bizonyított 1999-ben – amikor terrorista módon nekiesett Kis-Jugoszláviának, bombázva annak fővárosát, de még a vajdasági városokat is, polgári célpontokat támadva sok ártatlan civil életét kioltva – és amit arrogáns és mindenkit legyűrni akaró, terjeszkedő, megfélemlítő magatartásával jelenleg is művel. Egy védelmi szövetség nem ilyen katonapolitikát folytat. A NATO egy terrorgépezet – bizonyítva, slussz.

Ezen szervezet vezetői úgy viselkednek és nyilatkozgatnak, mint akik teljesen elfelejtették a történelmet, de az is lehet, hogy sosem tanultak róla, vagy legalábbis arról, ami a nukleáris fegyverek megjelenése utáni történelmi időszakot illeti. Pedig illene tudniuk (természetesen tudnak is róla, csak éppen nem akarnak) például arról a bombáról, amelyet 1961. október 30-án a Szovjetunió robbantott fel kísérletképpen a Novaja Zemlja szegetén létesített Szuhoj-orr nukleáris kísérleti telepen. Ez volt addig és azóta is a világ legnagyobb hatású nukleáris töltete, amely a Föld nevű bolygón felrobbant.

A Cár – ahogyan a szovjetek elnevezték (a Szovjetunió nem keverendő össze a mai Orosz Föderációval, bár nyugaton előszeretettel szeretik összemosni a két hatalmi berendezkedést és államot) – egy 58 megatonnát meghaladó robbanóerejű atombomba volt, melyet demonstráció jelleggel „mutatott be” az Egyesült Államoknak az akkori SZKP főtitkára, Nyikita Szergejevics Hruscsov. A robbanás villanását 1000 kilométer távolságból is látni lehetett, a lökéshullám hatására az epicentrumtól 780 kilométerre fekvő egyik kistelepülés lakóházainak az ablakai megrepedtek, illetve kitörtek. Maga a lökéshullám pedig kétszer is megkerülte bolygónkat. És ez csak egy bomba volt, amelyből több nem is készült és sosem volt hadrendbe állítva a Szovjetunióban. Ma már vannak helyettük sokkal korszerűbb, rendkívüli pusztító hatással bíró, és kivételesen nagy pontossággal irányítható, valamint hiperszonikus sebességgel célba juttatható nukleáris robbanófejek.

Ilyen eszközökkel rendelkezik egyelőre egyedüliként Oroszország. Az Egyesült Államokban ezeknek a fegyvereknek most még a kísérleti szintjén tartanak, bár a legutóbbi információk szerint eljutottak a 6 Mach sebességig, bár a kísérlet nem igazán sikerült a terveik szerint. Ez pedig azt jelenti, hogy az USA nem rendelkezik pillanatnyilag ilyen képességű, rendszerbe állítható hordozó eszközökkel. Oroszország azonban egyes információk szerint a 20 Mach-os sebességet is átlépte, a rendszerbe állított eszközeik pedig standard üzemben a 12-14 Mach sebességgel képesek száguldani úgy, hogy nem ballisztikus pályán haladnak.  A hiperszonikus sebesség nagyságát sokan elképzelni sem tudják, íme itt egy grafikus összeállítás, ami ad némi viszonyítási alapot, hogy érzékeljük, pontosan miről is van szó. A videóban néhány rendszerbe állított hordozó kerül összehasonlításra a legmodernebb hordozó technológiával:

Ezek után pedig nézzük, milyen is volt annak a bizonyos Cár-bombának a hatása a robbanás pillanatában. A videó pontosan ezt mutatja be eredeti, a szovjet időkben, a bomba felrobbanását megörökítő filmben:

 

Szépe Áron

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)