Tapossátok el a gyalázatosokat!
Azaz mit érdemelne „progresszív elitünk” a médiatörvény kapcsán keltett gyalázatos botrány után
Haladárjaink most igencsak eldobták a sulykot. Nagy klasszikusukat idézve ilyen böszmeség még nem történt Európában. Ideje tehát, hogy – ha csak egy kicsit is – az általuk használt fegyvereket ellenük fordítsuk, így például az általuk istenített Voltaire jelmondatát „Ecrasez l’infâme!” (Tapossátok el a gyalázatost!), de többes számban (Ecrasez les infâmes!), hiszen sokan vannak. Ha tétovázunk, gátlástalanul eltipornak bennünket.
Bár e cím után a címzettek valószínűleg mindenképpen aljas, erőszakos fasisztának bélyegeznek majd, szeretném kijelenteni, hogy a felhívást nem fizikailag értem, mint azt Voltaire-ről sem feltételezem – sok követőjével ellentétben -, hogy az egyház elleni tirádáját szó szerint értette volna. Voltaire az egyház álszentségét ostorozta, mert a meghirdetett ige és az egyház magatartása között áthidalhatatlan szakadékot látott. Doktrinersége ellenére volt benne azonban annyi intellektuális becsületesség, hogy a mai magyar állapotokat látván nem tétovázna jelmondatát haladó halandzsázóinkra alkalmazni.
Nem lehetnek tovább illúzióink, mert tudnunk kell, hogy most, úgy hazai haladárjaink, mint Európa un. elitje is megüzente, hogy szándékuk Magyarország gyarmati sorban tartása, netán megsemmisítése. Teljességgel naiv lenne másképp értelmezni azt a gátlástalan, rosszindulatú manipulációt, amivel a többé-kevésbé ártalmatlan médiatörvényt illették.
Hogy jöhetett létre ez a remekül koncentrált támadás? Úgy, hogy haladó halandzsázóink és nyugati partnereik között olyan érdekközösség áll fenn, ami sokkal erősebb annál, mint amit hazai és nyugati konzervatív pártok valaha is létre tudnának hozni, legalábbis addig míg az EU gyökeresen meg nem változik. Ballib értelmiségünk tudatában van annak, hogy – ismét csak nagy klasszikusukat idézve – ez számukra egy „kurva ország”, ahol csak kicsit is normális körülmények között nem teremne számukra babér. Muszáj tehát népüket saját hagyományaitól megfosztani, elbutítani és rabszolgasorban tartani. Nyugaton annyiban más a helyzet, hogy nem rendelkeznek a magyarhoz hasonló szakrális hagyományokkal, számukra már, ha beteg módon is, a profithajhászat a hagyomány. Ezt profi módon űzik is, úgy bal- mint jobboldalon, és kiszolgálóiktól feltétlen engedelmességet várnak el. Számukra a magyarság szakrális hagyományai és szabadságeszméje jelentik a legnagyobb kihívást, mivel valóban demokratikus körülmények között azok Nyugaton is vonzóvá válhatnának. Ezzel a háttérhatalom főpapjai tisztában is vannak, és hazánkra már nem egy megelőző csapást mértek. A médiatörvény körül mesterségesen gerjesztett botrány csak a legdurvább a sorozatban, mivel a törvény félremagyarázása Magyarország soros EU-elnöksége kezdetén kitűnő alkalmat nyújtott arra, hogy az átlag nyugati polgár manipulált demokráciatudata számára hazánkat nagy csinnadrattával, mint egy elmaradott, fasiszta szellemiségű országot állítsák be. Ezek után már könnyű lesz Magyarországot ismét elmarasztalni, ha netán valódi és nemcsak fülkeforradalmi változások történnének. Ezt, mint lapunk hasábjain már sokszor hangsúlyoztam, csak egy koncentrált kulturális offenzívával előzhetjük meg, amely új módon mutatná be a magyarság legnagyobb kulturális teljesítményeit, elsősorban az ősi írás és az ősnyelv megteremtését. Ez gyökeresen megváltoztatná a Nyugat magyarság képét.
Mint Bogár László gyakran hangsúlyozza, elbeszélhetővé kell tennünk helyzetünket, hogy képessé válhassunk kitörni belőle. De ez nem csak jelenlegi helyzetünk „elbeszélésére” vonatkozik, hanem sokkal mélyebbre kell mennie. Elsősorban a magyar és nyugati fejlődés különbözőségének okait kell érthetővé tennünk, különben fiatalságunk tekintélyes része a „fausti” emberkép foglya marad, értve ez alatt annak a technikai és társadalmi „haladásban” elért hatékonyságát. Egy emberközpontú, a természethez alkalmazkodó, a Gondviselésben bízó, de az anyagi fejlődés terén szerény civilizáció megértetése és megszerettetése ma, a „fausti civilizáció” válságának közepén is, nehéz feladat. Egyúttal mindig résen kell lennünk, és azonnal ellentámadást indítanunk saját „fausti hasbeszélőink” ellen. Ilyenkor az sem árt, ha idegen szlogeneket alkalmazunk, mint például: Ecrasez les infâmes!
Vajta Dénes
Kapcsolódó cikk: Gyors válasz a tüntető bohócoknak (Hunhír.info)
Nemzeti InternetFigyelő
TAPOSSÁTOK EL!
Szabad szelek szárnyán hű dalunk messze száll
Hol nyomor volt, és hordoztunk mind rabigát,
Döng a lépte rongyosok éhes hadának.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Kélnek mind, akár egy dühöngő fergeteg,
Hegyen, völgyön, síkon haragvó emberek,
Viharvert zászlókkal egyfelé vonulnak.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Elfogyott kenyerünk és nem maradt vizünk,
Öklünkben mindenünk, semmit se veszítünk,
Amit vérből és verejtékből facsartak.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Sereglők nyomában keserűség lépdel,
Bokájukon tépett láncaik csörögnek,
Sűrű böjt járja mára édes Hazánkat.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Szilaj akarással egyre jönnek, gyűlnek,
Dübörgő szavaik kergetnek felhőket
Mindünket mindvégig mindenhol megcsaltak.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Dobra vertek minden rögöt és fűszálat,
Nem maradt alattunk tenyérnyi földdarab.
Csalfa szavakkal ígéretet halmoztak.
Tapossátok el a gyalázatosokat!
Majd ha végül egy se marad köztük talpon,
És tisztán süt be a Nap minden ablakon,
Nyomukat is felszántjuk intő példának,
Itt tapostuk el a gyalázatosokat.
Büszkék lesznek ismét őseink az égben,
Szerteviszik hírünket nappal és éjjel,
Szabadulásunkról új harangok szólnak,
Nincs itt többé helye gyalázatosoknak.
Budapest, 2008. március 2.
Lengyel Károly
A XXI.században a megkövezés, eltaposás már túlhaladott, kezdetleges formája a gyalázatosok kiiktatásának.
Ma, minimum Kalasnyikov formatervezett, nagy sebességű objektumának röppályáját kell úgy igazítani, hogy az metssze a gyalázatosak kardiológiai központját.
Kedves Ferenc!
Mi csak szellemi, lelki „fegyverekkel” győzhetünk.
feri bá, ezt jól megírtad! Kitünő!
A régi szellemi fegyvereink be vannak úgy rozsdásítva, hogy szinte hasznavehetetlenek. De az új média törvény egy új fegyvert ad a kezünkbe. Majd megválik, hogy használni fogjuk vagy már a kezdetekkor kicsavarják a kezünkből. Ha sikerül nekik, akkor el vagyunk veszve, mert ez az jelenti a kétharmadosok sem elég erősek és nem érzik mégsem eléggé „legitimáltnak” magukat a védelmünkre.
Rég sarokba vagyunk szorítva. S a sarokba szorított ember (de legyen az állat) az utolsó csepp véréig fenevad módjára küzd. Ezért az internáci újságírók fő feladata volt, hogy sarokbaszorítottságunkat észre se vegyük.
Ha észrevettük volna, akkor már rég a Feri bá módján, Kalasnyikovokkal a kezünkben, kellett volna megszabaduljunk tőlük.