Szolidaritási nyilatkozat Dr. Léhmann György mellett

Kedves Olvasóink!

Az alábbi nyilatkozat aláírója azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy az anyagot terjesszük, aminek mi ezúton szívesen eleget teszünk. (NIF szerkesztők)

 Íme a kérés és a nyilatkozat:

Tisztelt Honfitársaim! 

Aki egyetért a Dr. Léhmann György melletti szolidaritási nyilatkozattal, azt arra kérem, hogy („A szolidaritási nyilatkozat tartalmával egyetértek” megjegyzéssel és aláírásával az egész nyilatkozatot – szerk. megj.) aláírásával küldje el azt a Pécsi Ügyvédi Kamara e-mail címére – pecsukam@t-online.hu . 

Takács András

Szolidaritási nyilatkozat Dr. Léhmann György mellett

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara képviseletében Dr. Tóth Ádám elnök fegyelmi eljárási kérelemmel fordult a Somogy Megyei Ügyvédi Kamarához Dr. Léhmann György ügyvéd ellen „etikai” vétség (értsd: a mundérbecsület kötelező megvédésének megszegése) okán.

Dr. Léhmann több írásában és nyilvánosan bírálta a devizahitelekkel kapcsolatosan eljáró közjegyzők munkáját, illetve a jogászi társadalom felelősségét, illetve a bankok eljárásának jogszerűségét.

Léhmann György az iszapkárosultak esetében is a kárszenvedettek érdekében az ügyvédi tisztesség és becsület érdekében emelte fel szavát. A devizahitelesek ügyében is a köz érdekében, az igazság, a jogszerűség és a szakmai tisztesség védelmében fordult a nyilvánossághoz. A hozzá forduló hitelkárosultak eseteinek ismeretében joggal alakulhatott ki azon véleménye, hogy a hitelszerződések vitatható pontjai nem egyediek, hanem általános jellegűek, így bíráló szavai a kialakult gyakorlat bírálataként értelmezhetők, ami a közreműködő jogászok szakmai felelősségét is felveti.

A közjegyzőkel szembeni alapvető követelmény a függetlenség, a pártatlanság, a szakszerűség. Ezzel szemben a kialakult gyakorlat az, hogy a hitelszerződések esetében a bank által felkért közjegyző – az adós költségére – ellenjegyzi az okiratot, ami egzisztenciális függőséget teremt a közjegyző és a bank között.

A hitelszerződéseket a bankok jogászai fogalmazzák meg, annak tartalmi, stílusbeli részébe nem engednek beleszólni, hacsak súlyos törvénytelenséget nem fedez fel a közjegyző. Az átlagpolgár számára a 10-15 oldalas jogi bikkfanyelven megfogalmazott jelzálogszerződés nehezen értelmezhető.  A közjegyző a kialakult függőség okán, csak hellyel-közzel és nem egyértelműen (ha?) tájékoztatja az adóst a megbúvó csapdákról.

Dr. Léhmann György elleni eljárás rávilágít mindarra a jogi anomáliára, ami át- meg átszövi a magyar rendszerváltást, rámutat a közjó, az erkölcs, a jog, a törvényesség, a szakmai és emberi tisztesség viszonyrendszerében kialakult ellentmondásokra. Sajátos jogászi érvelés, hogy valami úgy lehet jogszerű, hogy közben erkölcstelen.

Magyarország kirablása, társadalmi javaink elprivatizálása csak (erkölcstelen) jogi eszközökkel vált lehetővé. Most a magyar családok bankok által történő kirablása is csak politikai, jogi segítséggel vált lehetségesé, ami felveti a közreműködő jogászok felelősségét is.

Naponta kapjuk az információkat olyan jogvégzett személyek előállításáról, akik fehérgalléros bűnözőként súlyos törvénysértéseket követtek el.

Etikai vizsgálatot nem Dr. Léhmann György ellen kellene kezdeményezni, hanem a jogrendszerünk, az azt irányító és működtető szakemberek ellen, hogy a jogszolgáltatás helyett az igazság, a közjó és az erkölcs érvényesüljön.

v.l. Takács András

SZMM elnöke

Kiadó: Szabad Magyarországért Mozgalom

 OS-közlemény

Közreadta: Nemzeti InternetFigyelő