Szigorúan tilos félni! – Gondolatok az antibolsevista, anticionista tömeggyűlés kapcsán
Ma ismét sokadszorra beigazolódott, hogy szigorúan tilos félni. Meghívottként részt vettem én is a ma délelőtt szervezett antibolsevista és a cionizmus Hazánkban is terjeszkedő tevékenysége ellen szervezett tömeggyűlésen. Bízom benne, hogy Luigi barátom megbocsájtja majd nekem, hogy mivel nem vittem saját gépet fényképes beszámolójához csatlakozom, annak mellékleteként küldöm tovább álláspontomat.
Úgy készültem, gondolatban, hogy ne érjen váratlanul, ha esetleg a szervezők felkérnének nyilvános beszédre. Erre nem került sor és mivel nem vagyok nyomulós nem is bántam. A média minden igyekezetem ellenére „megtalált” és így röviden kifejthettem álláspontomat gyönyörű anyanyelvünkön és angolul is. Természetesen arra voltak kíváncsiak mit is keresek egy úgymond a média hisztéria által nácinak, fasisztának beállított antiszemita nagygyűlésen közismert és vállalt származásom ellenére…
Nagyon röviden közzé teszem álláspontom, melyet megosztottam a jelen lévő hazai és külföldi médiumokkal is. Az utóbbi napokban tudatosan hiszterizált hazai sajtó részben sajnos elérte célját, mert a délelőtt tíz órai kezdéskor talán ezren jelentünk meg, ez a szám a közel másfél órás tüntetés befejeződésekor a duplájára növekedett. Nem volt kétséges, hogy jelen kell legyek a tüntetésen az utóbbi évtizedekben a teljes Kárpát-medencében megalapozódott magyarság élményem alapján.
Nálam ugyanis már hosszú évtizedek óta nem működik az itthon és a politikai Európában oly tökéletesen működtetett kettős mérce, mert ugyanolyan felelőséggel ápolom ártatlanul elpusztított közvetlen hozzátartozóim emlékét , akik a nemzeti szocialisták megsemmisítő haláltáboraiban haltak meg, mint a nemzetietlen internacionalista szocializmus megsemmisítő haláltáboraiban elpusztítottakét.
Ezekből következik megalapozott álláspontom is, aminek rendszeresen hangot adok, ha lehetőségem van erre. Azok közé tarozóknak vallom magam, akik ellentétben a mindenáron megfelelni igyekvő politikai hatalommal és az őket kiszolgáló magát folyamatosan öncenzúrázó megélhetési médiával, úgy gondolom, hogy a Budapesten ülésező Zsidó Világkongresszus politikai üzenete egészen más, mint amit kommunikál és meghívói sugallnak.
Azt gondolom, hogy szemben a hivatalos véleményterrorral, magyarságunk nem rasszista és nem antiszemita. Nyitott fülekkel és még nyitottabb szívvel vettem részt a nagyon fegyelmezett politikai tüntetésen és egyetlen olyan hangot nem hallottam, amire a szolgamédia előzetesen figyelmeztetett.
Ezért éreztem én is elviselhetetlennek a kétharmados politikai hatalommal sajnos felruházott miniszterelnök fellépését, mellyel belügyérével szerette volna betiltatni az előzetesen megalapozatlanul náci-fasisztának nevezett „szélsőséges” demonstrációt, majd amikor ezt a bíróság jogerős döntésével felülbírálta, a Legfelsőbb Bíróság elnökét próbálta politikai hatalmával visszaélve befolyásolni, a gyűlés betiltása érdekében.
Meg kell mondanom, nekem – szemben sokakkal – úgy tűnik, látszólag könnyű „bátornak lennem”, mert sajnos már nem élnek hozzátartozóim, családom sincs már, magamat meg barátaim által jól ismerten valóban nem féltem!
Sok zsidó származású honfitársam keres meg rendszeresen egyetértésével, támogatásával kérve, hogy értsem meg, nem tudnak nyíltan kiállni, mert féltik családjukat, féltik munkáikat és félnek a megalapozatlan kiközösítéstől. Mind úgy gondolják, hogy hazájukban, Magyarországon, gond nélkül jól érzik magukat magyarként és nem gondolják, hogy antiszemitizmus tombolna körülöttük.
Mivel nekem is ez az álláspontom, ezért érzem provokációnak és agressziónak a zsidók világkongresszusa budapesti meghívásának alapgondolatát, az „üldözött sorstársaik érdekében” történő fellépésüket. Valójában az ellenkezője történik: folyamatos Hazánk idegen kizsákmányolása, nemzeti tulajdonának idegenek általi birtokba vétele, nemzedékek munkájának eltulajdonlása és a rasszizmus és antiszemitizmussal történő megbélyegzésünk ennek a folyamatnak megtervezett takarását, sok évszázados intézményrendszerünk lebontásának szándékát célozzák.
Példátlan, ahogy az állam az államban tevékenykednek a döntő többségében idegen, többek között izraeli kézben tulajdonolt őrző-védő KFT-k, kibújva majdnem minden állami ellenőrzés alól, sőt a közelmúltban még törvénysértő módon állami közfeladatokat is elláttak.
Természetesen vállalnom kell az 1944-es vészkorszak túlélőjeként megtörtént szerény kárpótlásomat is, mely arra sarkall, hogy tovább küzdjek a bolsevista hatalom iszonyatos bűneinek megnevezéséért, vétlen áldozatai teljes kárpótlásáért, mert csak így érvényesülhet az igazságosság! Sokszor leírtam már az igazságtétel nélkül nincs igazi jövője Nemzetünknek, ezért mindent el fogok követni, hogy végre napirendre kerülhessen.
Adjon az Isten végre Szebb Jövőt drága magyar Hazánknak, Nemzetünknek!
Budapest, 2013. május 4.
Reiner Péter
Képgaléria:
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó:
Vona Gábor: Győztünk, mert nem félünk!
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Gratulálok a tüntetésen való részvételhez, az íráshoz 🙁
Szomorú az öregség, az egyedül lét, és a lelki ismeret furdalás.
Végig élte Reiner úr az életét Magyarországon kitömve, holokamu pénzel, élvezve a faji és elvtársi hátszelet, kapott útlevelet mikor a magyarok többsége csak az internáló táborokba kapta a meghívót. Elvégzett felsőfokú iskolát mikor rendszeres látogatója volt az Illés klubnak ami annak idején egyenlő volt a priusszal és nem, hogy felsőfokú intézményt nem látogathatott, de még útlevelet sem kaphatott volna. Főleg „nyugatra” nem, hogy „jó sorsának” köszönhetően Angol rock koncerteken vegyen részt. Nem vehetett volna részt, már azért sem mert a valuta kerete nem lett volna elég a koncert jegyre sem. De hála istenének (a sátánnak) a fajtársai igen bőséges segítséget nyújtottak önnek ahhoz, hogy úgy érezhesse, hogy kiskirályként éli minden napjait egy megszállt elnyomott jobb sorsa érdemes nemzet közt. Miután kiváltságosként végig élte az életét a MAGYAROK közt most eljár a nemzet mentő tüntetéseinkre, ahol ha felkéri valamelyik szervező még beszédet is mond pl a szegedi beszéde nagyon szíven ütött mikor elmondta, hogy Horthy kormányzónak esélyesem lehetett semmit tennie a vérengző vörös zsidok ellen hiszen az ő csapatának is tagjai voltak a jól helyezkedő zsidok.
Tehát a vörös terroristák és az ő leverésükre szervezet csapat is zsidokból állt.
Ebből az esemény sorozatból kiindulva amit ön tárt fel a hallgatósága előtt és élet történetét ismerve volna egy kérdésem önhöz.
Ön Reiner úr miért vesz részt a Magyar nemzet tüntetésein?
A lelki ismeret bántja vagy csak az információ tovább adás kényszere hajtja? Mindkét válasz igaz lehetne, de ahogyan megismertem a fajtáját ………………………………………………
sakter
Kedves Sakter!
Jó lenne, ha nem kombinálna rosszindulatúan. Ön is jól tudja, hogy amit ír, az erős túlzás. Bizony, sokan kaphattak útlevelet nyugatra is. Én is ismertem két fiatalembert, akik még a ’70-es években bejárták nyugateurópát, pedig mindketten „oszályidegenek” voltak, s utálták a kommunistákat! Ráadásul nőtlen fiatalok voltak! Mégis kaptak kiutazási engedélyt.
Ha Ön élt a szocialista időkben, akkor tudnia kell, hogy nem volt az annyira következetes, s egyeseket valóban kipécéztek, és azok tényleg sok-sok hátrányban szenvedtek, de nem mindenkire csaptak le. Én is klerikális kispolgári család gyermekének számítottam, nem is vettek fel az elsőként megjelölt gimnáziumba, annak ellenére, hogy kitűnő tanuló voltam, de a másodikként megjelöltbe igen. És ez nem kitolás volt, mert sokkal jobban jártam, és egy erősebb gimnáziumba kerültem, úgy, hogy az igazgató külön figyelemmel kísérte a 4 éves munkámat, és ennek köszönhetően olyan ajánlást kaptam, amivel azonnal felvettek egyetemre. Pedig nem voltam a párt kegyeltje.
Sőt, tudok olyanról is, akiről nyíltan tudták, hogy mélyen vallásos, mégis megbecsülték a munkáját, és (az igaz, hogy jobban kellett bizonyítania a munkában, mint az elvtársaknak, de) nem gáncsolták el az előremenetelét sem. Igaz, nem lett felsővezető, de jól megbecsült és népszerű középvezető igen!
Szóval nem csak azok boldogulhattak, akik „jó elvtársak” voltak, és benyaltak, hanem akik becsületes, tisztességes ember voltak, azok is.
Persze, olyan is volt, amiről Ön ír, s voltak akiket üldöztek, mert valami miatt nem tetszettek valakiknek.
Nem volt az a világ egy vegytiszta kommunizmus,….
Üdvözlettel: Híradmin
Re Híradmin
Nem szoktam rosszindulatúan kombinálni.
Vannak olyan tapasztalatok amit megéltem, mint 2. generációs „kétlaki” rendszeridegen. Reiner „úr” nyilatkozatai, és írásai készen kínálják az ellen érveket, arról nem is beszélve, hogy minden cikkében benne vannak a személyes érintettségének emlékei ezért könnyen tudom hozzá felsorolni az én érveimet, tapasztalataimat ami nem tudom de legtöbb esetben homlok egyenesen más mint Reiner „úr” tapasztalata. Mintha nem is egy országban éltünk volna, vagy fogalmazhatnám úgy is mint az elnyomó osztály és az elnyomott osztály emlékei egy és ugyan az eseményről.
De elmondhatnám példának Reiner „úr” cikkét az Illés Károly az Illés együttes alapítójának halálakor írt.
Nem lehet tudni, hogy Illés Károly megemlékezéséről vagy a zenész halála kapcsán írt életrajzi megemlékezésről szól e az iromány. Elég furcsa nekrológ volt. Már az nem is háborított fel mikor hasonló stílusban írt kommentárom, kommentem ki lett törölve a hozzászólás le lett tiltva a cikkhez. Pedig a stílus egy és ugyan az volt csak nem méltó egy ilyen nagy kaliberű zenész nekrológijához mint Illés Károly.
De sorolhatnám Reiner „úr” hasonló stílusú cikkeit. (pl: ez a cikk is)
Amiket nem érzem úgy mintha nekem mint magyar embernek tetszenének, pedig látszólag úgy van írva mintha egy magyar írna egy magyarnak, csak hogy az elmúlt idők történelme számunkra nem egy és ugyanazt jelentették.
sakter
„Én is ismertem két fiatalembert, akik még a ’70-es években bejárták nyugateurópát, pedig mindketten “oszályidegenek” voltak, s utálták a kommunistákat! Ráadásul nőtlen fiatalok voltak! Mégis kaptak kiutazási engedélyt.”
Kedves Híradmin!
Mindenki tudja,hogy az ilyen kiutazási engedélyeknek minden esetben ára volt.
H.B.
Kedves H.B.!
Óriási tévedés! Semmiféle ára nem volt! Mivel két nagyon közeli barátomról van szó, biztosíthatom, hogy ők semmit nem tettek ezért! Ezért a mai napig kezeskedem!
(Híradmin)
Azt ugye tudjuk, hogy a 70-es években hogy lehetett külföldre utazni. Volt a piros és a kék útlevél. A pirosba 5 kiutazási ablakot adtak, ezzel a keleti blokk országaiba lehetett utazni, bár némelyik további feltételeket (pl. meghívólevél) is támasztott. A kék, nyugatra szóló útlevélhez sokkal nehezebb volt hozzájutni. És minden útlevéligényléshez csatolni kellett a munkahely/iskola javaslatát. Ez gyakorlatilag a helyi párt/kisz szervezet ajánlását is jelentette – enélkül automatikus volt az elutasítás. Szokás volt a nyugati útlevélkérelmek esetén környezettanulmányt is készíteni a delikvensről. Szóval nem volt az azért olyan sima ügy. Persze előfordulhatott, hogy valaki véletlenül átcsúszott a szűrőn. Nekem az egyik munkahelyemen gyerekkori cimborám volt a kisz csúcstitkár, így ha akartam volna, valószínű megkaptam volna a kisz ajánlást még párton/kiszen kívüliként is.
Az Ön példájára azt mondanám, hogy kivétel erősíti a szabályt…
Az úgynevezett világútlevél csak valamikor a 80-as években jött, de az sem jelentett korlátlan utazási lehetőséget, csak némi könnyítést.
onkelTom
Honfitársaim, honfitársaim, Nem az a fontos, ki volt, mivolt, ki mos vagy ki nem. Nme a módozatot, a formaságot kell nézni, hanem lényeget.
ideje lenne ezt megtanulni.
Corvinus.
RE: Corvinus.
Igazad van, de miben is?
És mi is a lényeg?
Hogy ebben az országban vannak egyenlőek és egyenlőbbek!
Az egyenlőbbek osztják az észt az egyenlőek kárára.
Lehet mindenkinek egyenlőnek lenni, és akinek ez nem tetszik lehet olyan helyen osztani tovább az észt, ahol egyenlőbbek a résztvevők.
És hogy egy egyenlőbb hazaáruló parazitát idézzek (az egyenlőség nevében) ebben a tárgyban:
„Akinek ez nem tetszik itt lehet bennünket hagyni kérem szépen”
És vissza térve a gondolatodhoz. Miért kel nekünk egyenlőknek mindent szó nélkül tűrni? Miért kell nekünk bármit olyat is megtanulnunk a saját hazánkban amit nem akarunk, és nem is akarhatunk. Miért kell nekünk a tolvajoknak, gyilkosoknak jobb kezet nyújtanunk, mikor érzik, hogy itt a vég és próbálnak eltűnni a zavarosban, ki a rablóállamba, ki a kirabolt, terrorizált őshonos nép közt.
A hosszú barátság lényege a pontos elszámolás.
Már itt az ideje az elszámolásnak!
Ki kit az érdemei szerint.
sakter