Szerb Antal: „a pesti zsidó tájszólás nem tartozik a szép nyelvek közé, öszvér-nyelv révén”

115 éve, 1901. május 1-jén született Szerb Antal. Sokak ikonja, azonban tapasztalatom szerint anélkül, hogy igazán ismernék. Mintha csak ő írt volna igazi irodalomtörténetet! Mindenesetre meglepő, hogy reá a Mazsihisz honlapja úgy emlékezik, hogy egy fontos momentumot kihagy életművéből.

Ez pedig nem más, mint 1934-ben megjelent magyar irodalomtörténete egyik perdöntő mondata. Szomory Dezsővel (Weisz Mórral) és köreivel kapcsolatban írja benne, hogy

 „a pesti zsidó tájszólás nem tartozik a szép nyelvek közé, öszvér-nyelv révén”. 

Ezt azonban most sem említi a harcos hazai zsidó szervezet honlapja. Egyet viszont igen:„Talán meglepő, de tény, hogy Toramy Cécile szárnyai alatt, a Napkeletnél indult”. Így, szó szerint. Bizony. Tormay – így, helyesen – nem azt nézte, ki minő származású, hanem hogy milyen tehetségű. Szemben a mazsihiszes berkekkel, tehetnők hozzá.

Mindezen túl tény, hogy maga Szerb Antal nem ok nélkül nem váltott ki osztatlan elismerést irodalomtörténeteivel. De nem származása miatt, ismétlem, hanem azok milyensége miatt. Így például Nyisztor Zoltán így írt világirodalmi összefoglalójáról megjelenésekor (Magyar Kultúra, 1942. január 5. 15. old.):

„A világnézeti összetartásnak s egyúttal az üzleti összefogásnak szép jelét adták a liberális lapok, amikor Szerb Antal három kötetes világirodalmi történetének megjelenése alkalmából nem egyszerű méltatásokkal, hanem egyenesen hasábokat kitevő riportokkal siettek a könyv mellett az érdeklődést és természetesen a vásárlási kedvet felkelteni. Bizony tanulhattak volna belőle a mi frontjainkon is, mint kell értékeinket vagy akár szaktudósainkat is a közönség érdeklődésébe belevinni! Azt talán mondanunk sem kell, hogy Szerb Antal nemcsak múltjával, hanem a mostani könyvével is rászolgált erre a liberális elismerésre és támogatásra. Mi csak néhány olvasópróbát csináltunk irodalomtörténetével, a bővebb kritika jogát későbbre tartva fenn, de azonnal látnunk kellett, hogy az új irodalomtörténetben ugyanaz a szellem jelentkezik, mint amit a Nyugat és annak körei Magyarországon elindítottak. A legmeglepőbb azonban az az elfogultság és nyegle felületesség, amivel Szerb az irodalom bizonyos neki nem tetsző, már csak világnézeténél fogva sem tetsző alakjaihoz közeledik. Csak egy példát árulunk el a legújabb, Magyarországon is mindenki által ismert irodalomból. Papiniről van szó, akit mindenki a modern olasz irodalom egyik legnagyobb vezéregyéniségének s a modern szellemi élet egyik legnagyobb befolyásolójának ismer. Szerb Antal is elismeri tehetségét mindaddig a pontig, ameddig megtérése bekövetkezik. Azon túl szerinte már csak ígéret maradt, amelyet soha nem váltott be. Mert a „Krisztus története” szerinte émelygős, Dante-könyve jelentéktelen, Gógja pedig csak olyan félig-meddig sikerült regény. Ennyit mond, illetve tud Szerb Antal Papiniről. Hogy viszont Papini soha nem írt regényt, de mélységes és egyetemes kultúrájával az egész művelt világot meg tudta ragadni, hogy az egész olasz irodalomtörténeti felfogást új alapokra helyezte hatalmas kötetekben, hogy olyan polemikusa a világirodalomnak, amilyen rajta kívül csak Chesterton volt, holy olyan stílusa van, ami egészen egyéni és páratlan, arról a jámbor vagy konok Szerb Antal semmit sem tud. Felületességére mélyen jellemző azonban, hogy a Gógot regénynek teszi meg, holott az nem regény, hanem zseniális persziflázsa ennek a szibarita kultúrának s többek között annak a nagyképű, de felületes irodalomtörténetírásnak is, amit Szerb Antal képvisel.”

Lehet persze mindezen vitatkozni, de egy azért tény. Vannak hosszú évtizedek óta méltatlanul elfeledtetett irodalomtörténeteink. Mint például Pintér Jenő számos idevágó műve vagy Várkonyi Nándoré (Az újabb magyar irodalom 1880-1940, 1942). Műveik messze felülmúlják minden szempontból Szerb Antalét. Úgy látszik azonban, nálunk grádics csak a sznoboknak, a közepeseknek adatik. De meddig és főleg miért? 

Ámde hogy ne legyünk azért mégsem ünneprontók, aláhúzzuk ismét idézett igazságát: „A pesti zsidó tájszólás nem tartozik a szép nyelvek közé, öszvér-nyelv révén.” Ha már annyira ikon Szerb Antal…

forrás: 2016. május 03. 07:20, Ifj. Tompó László – Hunhír.info

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)