Szeged 1919-ben egy sziget volt – Dr. Bene Gábor megemlékező beszéde a Nemzeti Hadsereg megalakulásának 100. évfordulóján

 Szeged 1919-ben sziget volt, ahová kiúszhattak a nemzeti érzés hajótöröttei (Nemzeti Hadsereg Szegeden)

Nézzük röviden a Nemzeti Hadsereg szervezésének folyamatát Szegeden, mert Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg nélkül ma nincs Magyarország, mert szétosztják a mohó területszerzésre beinduló utódállamok között  ! 

A szegedi 46-os gyalogezred Mars téri laktanyájában a vörös legénység lefegyverzését már május 7-én végrehajtották a helyi Anti-Bolsevista Comité szervezésében.  2 nemzeti elkötelezettségű csendőrszázad és 98 tartalékos és tényleges tiszt vett részt e folyamatban. Mintegy 100 főnyi kommunista eszméket hangoztató katonát letartóztattak és a gyalogezred lobogójának a kibontása után a laktanyában lévő többi katona lette az alábbi esküt: „Mi ünnepélyesen esküszünk, hogy szent hazánkért mindenkor és mindenütt életünket és vérünket áldozzuk.  Esküszünk, hogy a bolsevista vörös hadsereg ellen – még akkor is, ha véreinkkel találjuk magunkat szemben, a magyar nép és az évezredes Magyarország további fennállása érdekében – haladéktalanul felvesszük a harcot….”

Ez volt a Nemzeti Hadsereg első egységeinek a létrejötte és egyúttal az első katonai akciója is. A lelkesedésre jellemző az, hogy magát a lefegyverzést és az összes kaszárnyamunkát – legénységi állomány híján – tisztek végezték el! A későbbi fővezér – vagyis Horthy Miklós – június 6-án érkezett vissza Szegedre és fogadta el a hadügyminiszteri kinevezést az alábbi szavak kíséretében: „Nem hallgathatom Kenderesen a fű zúgását, mikor szerencsétlen hazám porban fekszik.” Majd letette az esküt Károlyi Gyula miniszterelnök előtt:

„Én Horthy Miklós esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és annak alkotmányához hű leszek. A hivatali titkot megőrzöm, a hivatalommal járó kötelezettségeket részrehajlás nélkül, lelkiismeretes pontossággal és a legjobb tehetségem szerint teljesítem. Isten engem úgy segéljen.”

június 9-én vagyis hivatalba lépését követően 3 nappal, az új hadügyminiszter  elrendelte a Nemzeti Hadsereg felállítását, s toborzóplakátot adatott ki az alábbi szöveggel:

 „Katonák! Munkások! Polgárok!                                                                                    A toborzást elrendelem. Honmentésről van szó.                               Ragadjatok fegyvert az országot pusztító vörös terror leküzdésére!      Szegediek!                                                                                                Jelentkezzék minden fegyverforgató hazafi!                                         Mutassátok meg, hogy méltók vagytok őseitekhez.

HORTHY MIKLÓS
altengernagy, hadügyminiszter sk.

A toborzó bizottság tagja lett:  Zichy Aladár, Ábrahám Dezső, Beidl Samu, Szakács József, Zadravecz István, Bernátszky Kornél, Hegedűs Antal, és Kószó István. Eközben a francia megszállók csak a Prónay Pál egységének engedték meg a fegyverviselést, amit a vörösöktől elvett 200 karabély formájában Diendorfer Miksa ezred- és laktanyaparancsnok biztosított. Preplár  ezredestől pedig „sötétzöldes színű , szürkébe játszó nyári vászon” zubbonyokat és „hosszú pantalló” nadrágokat kaptak az újoncok.  Az ún. Bocskai-sapkákat pedig a frissen toborzott katonák maguk készítették el, és azt fehér tollal díszítették is. A tervezet szerint  Szeged város – 5 zászlóaljat, 2 lovasszázadot, és 1 tüzérüteget  fog kiállítani.

Eközben a patkánykormány vezetése lassan ráébredt, hogy komolyan kell vennie a szegedi ellenkormányt, főleg a katonai ereje növekedése okán. Kun Béláék ilyeneket harsogtak a megbeszéléseiken: „A Széchenyi téren és a szegedi körutakon nem lesz elég fa a burzsujok aggatására”

Ám a saját érdekeiket komolyan képviselő franciák sem akarták nagyon a gyorsan erősödő nemzeti haderőt, mert érezték, hogy az veszélyeztetné a szerb, román, cseh rablóknak odaígért koncot, vagyis a magyar területek szétosztását, esetleg meg is tudná akadályozni.

Július 5-én a Magyar Országos Véderő Egylet, ülést tartott a szegedi színházban. Ekkor választották meg Gömbös Gyula elnök javaslatára Horthy Miklóst a MOVE díszelnökévé. A hadügyminiszter beszédéből az alábbiakat emelném ki: „A franciák Párizsban nem támogatják Károlyi Gyula kormányát, mert mi túl magyar és keresztény érzésűek vagyunk. Ezért a mai minisztertanács elhatározta e kormány lemondását. Én különben is cselekedni jöttem ide – nem pedig politizálni, huzavonával tölteni az időt….”

A Szegedre gyűlt tisztek óriási tapsviharral és a miniszter éltetésével adták a jelenlévő francia tiszteknek a tudomására ragaszkodásukat Horthy Miklóshoz. Ne feledjük! Károlyi Gyula kormányát a haza iránti szent kötelességérzet vezette mindenkor. S amidőn tagjai azt érezték, hogy mások talán előbbre tudják vinni az ügyet, azonnal lemondtak.

Július 15-én a Prónay különítményt elszállásoló Madách iskola udvarán a lángoló szavú Zadravecz István páter misét celebrált és felszentelte a zászlót, melyet Mayer Mária és több szegedi honleány készített a Nemzeti Hadseregnek!

Július 18-án Horthy közölte a Szövetséges Katonai Misszióval, hogy pár napon belül megfelelő haderővel fog rendelkezni ahhoz, hogy a törvényes rendet helyre tudja állítani az országban. Azonban az Antant nem szerette volna sem a kommunista, sem a színtiszta nemzeti erőket látni az ország élén, ezért ahol csak tudták lassították a hadseregszervezést. Oly annyira, hogy a megszálló francia parancsnokság erre a hírre kiutasította Gömbös Gyulát a legaktívabb szervezőt Szegedről.

Horthy Miklós fővezér a kormány tagjaival együtt július 27-én Zadravecz István ferences szerzetes, alsóvárosi plébános és Vajas József gazdaköri elnök hívására ellátogatott alsóvárosra, a Földmíves u. 7-szám alá, ahol az összegyűlt gazdák éljenzése közben a következő rövid beszédet mondta: „Nem szeretek beszélni, cselekedni szeretnék. Nem járok lakomákra, de életemben alig jöttem valahová olyan szívesen mint ide, a szegedi gazdák közé.  Mert úgy érzem, hogy itthon vagyok. A nemzet életfájának gyökere a kisgazda. Ha az jó, akkor a fa ágai kivirulnak. Ha megindulunk, akkor a szegedi kisgazdákra bizton számíthatok!”

A fellelkesült gazdák azonnal jelentkeztek a hadseregbe és csak annyit kértek, hogy egy hetet várjon az indulással a sereg, hogy betakaríthassák a termést. Én – aki ezért költöztem ide alsóvárosra – ez okból választottam 19 évvel ezelőtt a megemlékezés napjául július utolsó vasárnapját.

Ráadásul még az említett napon, késő este megkapták a hírt, hogy a Vörös Hadsereg vereségei miatt a patkányköztársaság megbukott Pesten, s a vezetői menekülnek. Így a románok be fognak vonulni Pestre, hiszen folyamatos előrenyomulásban vannak.        Néhány nap múlva Horthy az új minisztertanács előtt mondta el a következőket:

„Legfontosabb teendő az, hogy a Nemzeti Hadsereg most már minél előbb induljon el a védendő Dunántúlra, és a további szervezkedést ott folytassa. Mindenekelőtt hat zászlóaljat kell felállítani, és az elindulást haladéktalanul elő kell készíteni, mert a helyzet végre megérett a cselekvésre. A Szegedet megszálló franciáknak sem állhat már érdekükben a halogató politikát tovább folytatni, mert akkor az olaszokkal való versenyfutásban könnyen alulmaradhatnak. Mindent meg kell tehát tenni, hogy a kormány rendelkezésére álló katonai erők a legrövidebb idő alatt elindulhassanak. „

Másnap a vörösök 3000 fős déli egysége átállásra jelentkezett és Horthy Miklós fővezérlete alá helyezte magát. Ez is megmutatta, hogy a Vörös Hadsereg néven működő haderő tagjai között is sokan, kizárólag a nemzet szolgálata, a haza védelme miatt vonultak a románok ellen, s nem volt az teljesen osztályhadsereg, mint ahogy a kádár korban tanították nekünk.

Augusztus 1-én Bécsbe szöktek a Tanácsköztársaság legfőbb vezetői. A vörös terror legalább 1000 fős áldozatot követelt addig, akik közül sokakat, az odáig soha sem hallott iszonyatos kínzások után, embertelen módon végeztek ki. E hírek hatására indult el később az ún. tiszti különítmények bosszúhadjárata, amelyet fehérterrornak hívott a bolsevik történetírás, s közben tudatosan megfeledkezett a létszámában lényegesen nagyobb vörös-terrorról!

Augusztus 2-án a franciák feladták a város körül felállított kordont és csak egyetlen, kizárólag afrikaiakból álló ezredet hátrahagyva visszavonultak Újszeged irányába.

Augusztus 3-án Soós Károly a Nemzeti Hadsereg vezérkari főnöke parancsot adott az 1000 fős Prónay különítmény indulására, akik este 10 órakor hagyták el a Madách utcai iskolát.

Augusztus 4-én a románok az Antant tiltása ellenére bevonultak Budapestre, amit rövid úton ki is raboltak. Szinte azonnal letartóztatták a kommunistagyanús elemeket és 657 kommunistát azonnal ki is végeztek. (Érdekes, hogy ezt sem tanítják sem az iskolákban, de a média sem foglalkozik vele, csak a fehérterror szokott téma lenni!)

Augusztus 5-én és 7-én a Nemzeti Hadseregnek újabb alakulatai indulhattak útnak a Dunántúl felé, mert a megszállást feladó franciák 5369 puskát, 101 géppuskát és 9 löveget „felejtettek” a városban.

Augusztus 7-én az Antant végre elismerte a közben átalakult újabb szegedi kormányt. Ábrahám Dezső miniszterelnök pedig a következőket jelentette be:

„Ha nem él Szegeden a nemzet lelkiismerete, nem születik meg a szegedi gondolat, és ha nem tudtunk volna bekapcsolni egy szebb jövő reményében a polgári elemet a munkánkba, akkor ezt az eredményt nem értük volna el”

Gróf Teleki Pál és Dömötör Mihály miniszterek Budapestre indultak előkészíteni a Nemzeti Hadsereg közelgő bevonulását a fővárosba. Teleki gróf ezt mondta búcsúzáskor:

„Az ország végtagjai le vannak láncolva, de az ország szívében még magyarok laknak. Ennek az országnak a földrajzi helyzete kényszeríti a Kárpátok lejtőjén lakókat az ország szívéhez való törekvésre, mert csak együtt tudunk élni! Ne feledjük, hogy magyarságunkban van az erő, és ha azok maradunk, és ha abban bízunk, ismét talpra fogunk állni.”

Zárásként idézem Horthy Miklós fővezér szavait: Nem kerestem a népszerűséget soha a harctereken sem. Jót akarok, azt akarom, hogy mindenki boldog és megelégedett legyen. Mindenki dolgozzék és munkálkodjék: Becsületeset és tisztességeset produkáljon! Használjon önmagának és a közjónak! Dolgozni szeretek én is csöndben, s az a vágyam, hogy munkám gyümölcsét érezze és élvezze az ország népe. ”                                                  

Ez volt a fővezér hitvallása.  S legyen ez a Mi célunk is a Nemzetegyesítő Mozgalom és a Horthy Miklós Társaság szoros együttműködésében!                                             

Mert ne feledjük el, hogy Horthy Miklós és a Nemzeti Hadsereg nélkül ma, egyszerűen nincs Magyarország! 

                                              

Végül felállva és együtt mondjuk el! Hiszek egy Istenben…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)Kapcsolódó:A Nemzeti Hadseregről… – -Néhány szegedi gondolat, Szegedről-