Stoffán György: Magyarország lelki válsága – nyílt levél Bajnai Gordonhoz

„Magyarország az államalapítás 1009. évfordulóján és 20 évvel a rendszerváltás után nem csak egy nemzetközi gazdasági válság kellős közepén küzd a kilábalásért, de egyben lelki válságban is van. (…) a lelki válságban mindennél nagyobb szükség van a biztonságra, és a biztonsághoz a közösségformáló erőre, az identitásra, a hovatartozás erős érzetére. – ezt mondta Ön a minap, kedves Bajnai. És ezt nagyon bölcsen mondta, ugyanis minden szó igaz és a helyén van e kijelentésében. 1919. óta ez az első igaz és elfogadható mondat egy MSZP-s (kommunista, identitás nélküli) politikus szájából. De… kijelentése alapján azonban arra következtetek, hogy Ön belépett a Gárdába, a Jobbikba, a magyarok Szövetségébe, vagy a Fideszbe. Ugyanis az Ön által elmondottakat az összes nemzetben gondolkodó magyar ember hasonlóképpen látja.

A lelki válságot Önök, azaz a mai, magát elitnek nevező dilettáns, nemzetellenes csürhe okozta 1919-től napjainkig. No, nem mondom, hogy előtte nem voltak hazaárulók, spiclik, csapnivalóan rossz politikusok, de a 20. század az Önök értékrombolásából, a társadalom következetes erkölcsi züllesztéséből állt, s ami ma nincsen – s amit Ön felsorolt –, az az Önök műve. Nem lehet rá büszke sem Ön, sem a kommunista-liberális söpredék. (Bocsásson meg a söpredék kifejezésért, de az Önök múltjáért és jelenéért felelős politikai alakzatot nem lehet másként nevezni.)

Biztonság Önökkel…

Ön mondta: „mindennél nagyobb szükség van a biztonságra…”

A nemzet biztonságát, közbiztonságát, önbecsülését, történelmét Önök oly módon rombolták le, mint Sztálin és Hitler Európa és saját népeik biztonságát. (Bár Hitlerre nem volt jellemző ez az elején, mert ő néhány röpke év alatt gazdasági fellendülést, és kiszámítható életet teremtett Németországban. Csak később, amikor őrült terveit igyekezett megvalósítani – mint most Lendvai és Draskovics – vált nemzete a bizonytalanság áldozatává.) Önök a 133 napos biztonságot diktatúrával kezdték felszámolni. Öltek, raboltak, államosítottak, börtönöket és a Lenin által kitalált koncentrációs táborokat használták a biztonság megsemmisítésére egy olyan államban, ahol addig mindenki biztonságban élhetett. Igaz, az egész ország biztonságát a rossz hazai politika következményeképpen harmadára zsugorodott ország lakói más okból voltak kénytelenek elszenvedni. És Önök akkor, 1919-ben ezt a drámai helyzetet használták ki aljasul és a nemzet ellen. E 133 nap gyilkosságsorozatát azóta sem torolta meg senki, pedig elévülhetetlen bűncselekményeket voltak szívesek Önök elkövetni. Megúszták tehát az első nagy támadást, amelyet a haza és a nemzet ellen vittek végbe Lenin közvetlen utasítására. Az önök által emlegetett „fehérterror” mindössze ezreléknyit tudott csak megtorolni abból, amit meg kellett volna torolni Önökön, hogy az Önöket (az akkori elődöket) követők dédunokái is rettegjenek attól, hogy még egyszer eszükbe jusson Moszkva és a moszkovita szemlélet, eszme. Majd következett egy nagyjából békés 25 év, amelynek a vége ismét a rossz politika okán, és a világ ostoba magyargyűlölete miatt ismét az Önök uralmát hozta el Magyarországra. Ez volt a végső bizonytalanság érája. Halál, kitelepítések, egyház-felszámolás, kollaboránsok kitenyésztése etc… következett. A nemzet és a társadalom biztonsága léte az önök kezében összpontosult, s emberek százezreit tette tönkre, pusztította el. Az áldozatok a társadalom minden rétegéből kerültek ki. Papok, püspökök, civilek, tudósok, tanárok, munkások… mindenki, aki Önökkel nem értett egyet. Meghaltak, mert a bíróság – mint néhány esetben ma is – koncepciós eljárásokban, szakmányban hozta a trágyaszagú, aljas ítéleteket. (Ezekért sem kért még bocsánatot senki, azon kívül, hogy a Kisfogház udvarán a volt főbíró egy félmondattal elintézte a dolgot.) A fenti időszak is népellenes, emberiség ellenes bűncselekmények sorozata volt, amiért szintén nem vontak felelősségre senkit, noha ugyanezen bűnökért még ma is elítélnek a világon kilencvenen felüli egykori tiszteket… igaz, nem kommunista söpredék tisztjeit, csak a német hadseregéit, akik talán részt sem vettek a vérengzésekben. S mert vannak magasabb rendűnek vélt nemzetek nálunk, mi meg sem próbáljuk a mi igazságunkat kideríteni, a bűnösöket bíróság elé állítani. Akik pedig odakerülnek, azokat garantáltan felmentik vagy idehaza, vagy a nemzetközi „kiemelt nemzetiségű” bíróságok. Tehát jogbiztonság sincsen Magyarországon. A választások biztonsága is kérdéses az Önök rendszerváltás utáni újratermelődése óta. Csak elnézem a vidéki választókerületekben azt a magatartást, amit elképesztő és ismeretlen a Lajta folyón túl. A kommunista szavazatszámláló csak beír a listára egy X-et és máris érvénytelen a leadott szavazat, ha az ellenzéki képviselőre vagy pártra adta le az állampolgár… Ám, ez csak a politikai vetület. Az állampolgár maga sincsen biztonságban, mert Önök más és más mércével mérik a jogokat és a kötelezettségeket.  Biztonság-e az, ha gyermekeinket nem tudjuk nyugodt lélekkel iskolába engedni, mert egyes népcsoporthoz köthető elemek, a legkisebbtől a felnőttig életveszélyesen megfenyegetve rabolják ki fiainkat, lányainkat… Önök pedig nem a bűnösöket, hanem a sértetteket vádolják… fasisztának, rasszistának és ki tudja még mifélének bélyegezve meg a békét és nyugalmat kívánó társadalmat. Sőt! Önök a világsajtót is telehazudják saját ostoba és hazaáruló – logikátlan – vádjaikkal. Bajnai! Önök felszámolták a biztonságot Magyarországon, mint ahogyan minden értéket, a rendet, a törvényeket, a rendőrséget, és az igazságügyet… az igazságszolgáltatást. Tehát igaza van, amikor a biztonságot hiányolja, s tartja annak hiányát a lelki válság okának.

Közösségformáló erő…

Ismét vissza kell pillantanunk a múltba, az Önök elődeinek bűneire, amelyeket Önök ma is Hiller többszöri megnyilvánulása alapján állíthatom: – sajátjuknak éreznek. Ságvári Endre rendőrgyilkos terrorista eszméjét megőrizendőnek nevezte az Ön oktatási minisztere. Bravó! Tudja Ön, hogy ki volt valójában ez a gazember? Tudja! Hogyne tudná. Az önök szellemi elődje, aki akkora spicli volt, hogy saját kommunista elvtársait is besúgta a Horthy-rendőrség kerületi kapitányságát… A közösségformáló erőt az Önök akkor verték széjjel, amikor az egyházi személyeket meggyilkolták éppen úgy, mint a nyilasok és Hitler, valamint a „nagy Sztálin”.  Mert mi is formálja a közösséget? Az erkölcs, a hit, az iránymutatás. Önök mit is tettek? Balatonöszöd… Mondjam még? A közösség, amely vezeti ezt az országot ma az ön és elődje irányításával, olyan közösség, amely hazudott, évekig nem csinált semmit – és ma is csak rosszat tesz! – csalással nyerte meg a választásokat, félrevezette az országot és az ellenkezőjét teszi annak, amit ígért a kampányban. Ez a közösség lop is, hiszen állami pénzeket osztogatnak és lopnak el, végkielégítésként az országos mélyszegénység mellett csak önmaguknak adnak. Állami vagyont vesztegetnek el alacsony áron, bár az ár mellett Önök nyilván megkapják saját jussukat is a vásárlótól, amit azután – mint Kóka mondta – külföldi bankokban helyeznek el. Közösségformáló erő? Igen! Önök ezt a példát mutatják az országnak, a fiatalságnak, a lakosságnak. Mit vár Ön tehát? Milyen legyen a lelki beállítottsága annak, aki látja – és mindenki látja -, hogy egy rablóbanda áll az ország élén, amely gyermekeink szájától is elveszik a falatot, miközben Önök úgy élnek – többek között a liba bizniszből eredő vagyonukból, amely miatt emberek választották a halált! – mint Marci Hevesen! Az Önök pártja nem kevés ügyészségi és bírósági eljárásra adott okot, s számosan vannak letartóztatásban gazdasági bűncselekmények miatt. Közösségformálás? Lelki béke? Ugyan Bajnai! Önök leépítették a lelki békét, s olyan közösségeket formálnak ma Magyarországon az oktatáspolitikájukkal, az Önökről szóló hírekkel, az Önök által hozott ostoba és nemzetrontó törvényekkel, amelyek nem építik a közösséget, a társadalmat, hanem gyűlöletre sarkalják azt. Ez az Önök műve, s ez az önök mentalitása. Erkölcstelen csőcseléket nevelni egy nemzetből, amelyet azután lehet majd diktatórikus eszközökkel jó útra terelni. Mint ezt ma látjuk a szintén nem az igazmondásáról híres Draskovics működése során. Önök Bajnai a választók felhatalmazása nélkül, egy 15 %-on álló bűnsegéd párttagsággal és vezetéssel igyekeznek még t9bbet rontani és a lelki válságot mélyíteni. És ez Bajnai, BŰN!

Identitás, hovatartozás érzése…

Nos, ez a legdrámaibb. Önök azt a magyar állampolgárt, aki a nemzetéhez tartozónak érzi magát, tehát van identitása, de az nem egyezik az Önökével, ab ovo (csak Önnek fordítom latinból: – „a tojástól”… tehát, a dolgok kezdetétől, – alapvetően stb…) ellenségnek tartják, és mint ellenséggel bánnak a politikai hadsereggé tett rendőrség segítségével. A magyar Önöknek, mint már említettem volt fennebb, fasiszta, szélsőséges, rasszista stb. Pedig a magyar nemzet csak Önöktől, az 1919 óta nemzetrontó söpredéktől akar megszabadulni, és nem akar bántani bűnteleneket, ártatlanokat. Ám, világosan látja, hogy Önök mit és mennyit ártottak a nemzetnek. Az Ön pártjában politizáló ostoba Kovács László 23 millió román vendégmunkással ijesztgette a magyar társadalmat, amikor a kettős állampolgárságról kellett szavazni. Az Ön elődje szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát, és nem támogatta az identitást megőrző németországi magyar iskola fenntartását. Miről beszél Ön tehát, amikor identitásról és hovatartozás érzésről szónokol? Lelki béke? Önökkel Bajnai? Önökkel, akik a nemzetért semmit(!) sem voltak képesek tenni sem diplomáciailag, sem anyagilag, sem a nemzet megmaradása tekintetében. Sőt! Ostoba és hazug elődje – barátja – felajánlotta, hogy akinek itt nem tetszik, az elmehet. És sokan el is mentek. Azóta hova tartoznak, maguk sem tudják, de a gyermekeik már nem biztos, hogy magyarul fognak beszélni… Önök miatt Bajnai.

Ön igazat mondott, amikor a fenti mondatokat közzétette. Ám, a lelki válság, ami szorosan összefügg azzal a válsággal, amelyet Önök idéztek elő, csak akkor gyógyul be, ha Önök végleg leköszönnek, és megkapják az Önöket illető fizetséget azért, amit az elmúlt majd hét esztendőben ezzel az országgal tettek. A magyar nép nem akar Önökhöz tartozni, Önökkel egy hajóban evezni, és Önökkel egy levegőt szívni. Mert Önök 1919 óta hazudnak, félrevezetnek, hazát árulnak, állami vagyont saját zsebre kótyavetyélnek minden felhatalmazás nélkül. Ugyanis a magyar nemzet 1919 óta egyfolytában ellentétesen gondolkodik, mint Önök. A magyar nemzetnek – ha ma Önök miatt csak pislákolva is -, de hite van, erkölcse van, kitartása van, szabadságvágya lankadatlan, és mint a történelemben mindig, el is éri azt, amire vágyik! A lelki béke az. Nem Önökkel, hisz Önök békétlenséget és erkölcstelenséget hirdetnek, hazaárulók módjára lejáratják a társadalmat mindenütt, ahol tehetik, mert Önöknek ez az üzlet, s Önök nem tudnak nemzetben gondolkodni, mert Önöknek a pénz az istenük. És a saját érdekükben a pénzért magyar állampolgárok százezreit teszik ki a kilátástalanság szörnyű érzésének.

Igazat mondott Ön Bajnai, s ha már kimondta, kérjen bocsánatot a nemzettől és fejezze be a politikai pályafutását, s hagyja abba azt a kényszerképzelgést, amelynek hatása alatt Ön azt gondolja, hogy jobban ért egy országhoz, a nemzethez, a gazdasághoz, mint a libákhoz… ez utóbbiakhoz – Ön mondta – sajnos nem értett.  Ön semmihez sem ért, és ennek köszönhetően saját maga, és az Önt megválasztó törpepárt hazug tagsága és vezetése fölött mondott tetemrehívó beszédet, a levelem elején ismertetett gondolatait is beleszőve. Jól tette Bajnai, mert e sorok, nem csak bennem keltettek efféle gondolatokat. Ezrek jöttek rá, hogy Ön igazat beszél, s hogy az Ön igazát csak a mai kommunistának már nem mondható, de azon elveket magáénak tartó milliárdos söpredék eltűnik a magyar közéletből. Higgye el Bajnai, az ország nem marad árván Önök nélkül. Van, lesz aki nemzetben gondolkodva, s a velünk élő nemzetiségeket és vallási közösségeket is megbecsülve, nekik továbbra is otthont biztosítva vezetni fogja ezt az országot. És nem felejtkezik meg a jelenlegi határokon túl élő nemzettestről sem, és nem is hazudozik róluk, mint Önök. Épp most olvasom, hogy az Ön miniszterelnöki regnálása idején és okán a Magyar Köztársaság elnökét a tót Ficó kitiltotta a Magyar Felvidékről, azaz, a 16 éves tót államból. Nos, ez is az Önök diplomáciai és nemzetrontó munkásságának tudható.  Ez a megaláztatás egyedül a mai két kormánypárt munkásságának eredménye. És ez a megaláztatás nem engem vagy más magyar állampolgárokat ért, hanem Önöket, akik a magyarságot igyekeztek lejáratni, de önmaguk sírásói lettek. Mindazonáltal, ha Önt én komolyan venném, vagy partnerként kezelném, most bocsánatkérést követelnék felmenőim és a magam nevében Öntől az elmúlt években Önök által elkövetett sértésekért, vádakért… de nem teszem. Ön arra sem méltó – még e szép és őszinte szavai után sem -, hogy ilyen kéréssel, követeléssel álljak Ön elé. Rangon aluli volna ez. Ugyanis én nem vagyok lelki válságban, mint Ön és kormánya, akik a számonkéréstől rettegnek. Az ugyanis lelki válság. Én sváb származású magyarként büszke vagyok és lélekben emelkedett, mert nem tartozom és soha nem tartoztam Önök közé, sem eszmeileg sem másképpen. Nekem, Magyarország a Heimatland, a magyar nemzet pedig az én nemzetem, és tudom, mert érzem az ahhoz való ragaszkodást, szeretetet… – tartozzék is egy magyar bármelyik nemzeti szervezethez, csoportosuláshoz, valláshoz. És én szabad is vagyok Bajnai. Mert a szabadság érzése számomra nem egy Önök által gyűlölt magyar jelképrendszerben van, hanem a lelkemben, amely tele van Isten-hittel, keresztényi szeretettel és nemzetem – a magyar nemzet – melletti elkötelezettséggel. Senki és semmi iránt nem érzek gyűlöletet, és még Önöket sem gyűlölöm, de annál jobban szánom. Mert nem a magyarság leledzik lelki válságban, hanem Önök Bajnai… mert önök tudják, hogy bűnösök, és érzik is e bűnök súlyát. És ez az a válság, amiről Ön beszélt. S amire én a fentiekben válaszoltam.

Mély szánalommal és imádsággal Önökért:

Budapest, 2009. augusztus 21.

Stoffán György író, újságíró

Nemzeti InternetFigyelő