Stoffán György: Az elégedetlenek méltatlan vitája – avagy, kápolna-e a kápolna?
Miniszterelnök úrhoz írt nyílt levelem, amely persze, nem biztos, hogy eljutott Hozzá, megköveteli egy köszönőlevél megírását is, hiszen az a kápolna, amelyért segítségért kiáltottam a Kormányfőhöz, felépült és azt, Magyarország Prímása fel is szentelte egy szép Mária-ünnepen, december 8-án.
Köszönet tehát Orbán Viktornak – ha eljut Hozzá, ha nem –, aki minden bizonnyal közbenjárt azért, hogy oly sok keresztény magyar polgár kívánsága szerint, egy – az Egyház részéről még el nem ismert – magán-kinyilatkoztatás alapján felépüljön a kápolna, a miséző hely, az imádság és az engesztelés helye. Hazánk megmeneküléséért, a keresztény magyar nemzet megmaradásáért.
Sokan örvendünk, hiszen egy olyan világban emelhettünk templomot, amelyben ezer esztendős templomokat rombolnak le. Olyan világban emeltünk Magyarországon, Magyarországért templomot, amelyben Európa vezető politikus gárdája a Sátánnak szolgál, de mi, magyarok, Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának, Krisztus anyjának, az Istenszülőnek, a Sátán legnagyobb ellenségének állítottunk kápolnát, teljes hittel és szívvel. Igaz, „az ördög nem alszik” – mondták régen és ez a szólás ma is érvényes. Hiszen, nem az egységes hála, a megnyugvás, az imádság, az engesztelés lehetősége, egy megvalósult álom öröme hatja át azokat, akik e kápolnát akarták, szerették volna, akik elkötelezetten harcoltak érte, és akik tudtak róla… Az ördög nem alszik. Szent együgyűségükben hőbörögnek a jámbor lelkek, vádolnak építtetőt, bíborost, s talán a Szent Anna rét minden fájába is bele tudnának kötni, pedig a kápolna áll! Lehetne szervezni a zarándoklatokat, a közös miséket, a közös imádságokat, nyáron sátorozást, cserkésztábort, s ezernyi léleképítő programot. De nem! A „jó” magyar keresztény ilyen. Lázadni, elégedetlenkedni és suttogó álhíreket terjeszteni tud, de épp olyan elszántan imádkozni és bízni már aligha. Mert úgy érzi jól magát. És persze, ezzel az elégedetlenkedéssel, vádaskodással, hőbörgéssel lejáratja azt a szent célt is, amelyért – egyébként – harcol…
Miért nem lehet végre egyszer együtt örülni valaminek? Miért nem lehet egyszer végre közösen erős hittel hálát adni azért, amink van, és ahogyan, amilyennek van?
A Kápolna áll! Magyarország Bíboros Prímása felszentelte, így tehát szent hellyé vált ez a kápolna, s a szent helyeket nem szokta a keresztény magyar ócsárolni, kivált, ha az a szent hely Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának hivatott „őrhelyet” biztosítani…
Jó lenne végre észhez térni és megtanulni kereszténynek lennünk. Mert ha ez nem így lesz, a történelem viharai kápolnástul, magán-kinyilatkoztatásostul és mindenestül elsöpörnek bennünket…
Köszönet tehát az Égieknek és a földi segítőknek is azért, hogy december 8-án együtt ünnepelhettük a Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolna felszentelését, s reményeink szerint egy új magyar zarándokhely született meg majd száz év után… A többi a Fennvaló dolga…
Mementó 2006 emlékmű
