Stoffán György: Az 1956-os tömegmészárlás emlékére…
Senki ne gondolja azt, hogy október 25-én a Parlament előtti téren csak néhány meggondolatlan kommunista lövöldözött vaktában a tömeg felé, aminek 70-80 áldozata volt. Ez csupán a standard hazugság, amit sajnos máig ismételgetnek a történészek, hiszen nem kaptak még engedélyt arra, hogy az igazságot is feltárják a társadalom előtt. Egyedül a Miniszterelnök említette a valósághoz közeli számot a sortüzeket illetően: 3000 halott…
A vérengzést előre megszervezték. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a Szentendrei Műszaki Katonai Főiskola 2-3 éves hallgatóit már október 23-án este, a Gerő-beszéd után kirendelték a Parlamenthez. Az ÁVO-sok is odahordták a Kossuth térre a nehézfegyvereket és megkezdték a lőállások kiépítését. Földes László partizánokat toborzott, akiket a Földművelésügyi Minisztérium épületében tanítottak meg a különböző fegyverek használatára a szentendrei főiskola hallgatói, akik egyben rádió adó-vevőt is telepítettek az épületbe. A főváros több pontján, hangosbemondókon keresztül biztatták a tömeget arra, hogy mindenki vonuljon a Parlament elé. Ezzel szemben volt néhány jobb érzésű, jól értesült polgár és parlamenti őrszázadi tiszt, akik kérték az embereket, hogy társaikat beszéljék le a Parlamenthez vonulásról. Ők minden bizonnyal tudták, mire készül a kommunista söpredék. Majd Apró Antal, a tömeggyilkos kommunista kiadta a parancsot a gyilkolásra. Gyermekek, nők, öregek és fiatalok haltak meg mintegy 1200-1500-an. A fegyverropogás, a sikoltozás és nem sokkal e brutális tömeggyilkosság után vérszak árasztotta el a Kossuth tér környékét. Erről az akcióról minden kommunista tudott, így egészen bizonyos, hogy Nagy Imre, a hősnek kikiáltott és saját elvtársai által felakasztott korábbi cárgyilkos is tisztában volt a tervekkel, ugyanis 310 katonanövendéket nem lehetett titokban, egyeztetés nélkül Budapestre rendelni. Nincs tehát kétféle, bűntelen és bűnös kommunista. Csak kommunista van.
Dédnagyanyám, ha a Városmajorban, séta közben valami szemetet látott a földön eldobálva, ezt mondta: – Vedd föl a kommunistát és dobd a szemétbe!…
Ma, 2023. október 25-én, a kommunista gyilkosok 1200-1500 ártatlan magyar áldozatára emlékezünk, és arra, hogy ezeknek az aljas kommunista férgeknek jelenleg is aktívan politizáló féreg utódai, pontosan ugyanerre lennének képesek, a módjuk volna rá. Mert nekik ma sem számít a szó, hogy magyar, nem számít a magyar ember élete, s nem számít nekik Magyarország sorsa. Egyetlen céljuk, pénzért kiszolgálni bármilyen magyarellenes hatalmat. Ez nem felvett magatartás, eszme, hanem korcs genetika!
Emlékezzünk tehát október 25-e eseményeire, és álljuk útját a vörös-milliárdos bűnözők hatalomba való visszatérésének – bármi áron, bármilyen áldozatot hozva!
R.I.P.
Stoffán György
Kiemelt kép: 1956. október 25. a véres csütörtök / Fotó: Nemzeti Fotótár
Mementó 2006 emlékmű
Először olvasom más tollából, amit már régóta tudok, hogy nagy imre részt vett (tevőlegesen is) a cári család kegyetlen lemészárlásában. Ha nagyon lassan is, azért az igazság előbb/vagy utóbb napfényre kerül. Azért az sem szabad feledni, hogy a moszkovita nagy imre a sztálini tisztogatásokat úgy élte túl, hogy sok-sok elvtársát dobta fel annak érdekében, hogy mentse a rongyos életét. Mindezek után 1989-ben itthon dísztemetést kapott. Hát nem undorító?