Stier Gábor: Armageddon tábornok harcra készül

Felpiszkálta az orosz döntéshozókat a krími híd elleni támadás, és erőt demonstráltak: cirkáló, valamint ballisztikus rakéták százait kilőve a kritikus infrastruktúrára eddig nem látott támadássorozatot indítottak Ukrajna ellen. Már mindenki azt hitte, hogy a „különleges katonai műveletek” után az orosz haderő háborús fokozatba kapcsol, néhány nap után azonban ezek a támadások lecsendesedtek. Így aztán továbbra is nyitott kérdés, hogy az orosz belső körökben csak Armageddon tábornokként emlegetett Szergej Szurovikin kinevezése az ukrajnai hadműveletek élére új fejezetet nyit-e a háborúban, avagy Moszkva továbbra is fél kézzel harcolva Tél tábornokra vár. Az azonban jelzésértékű, hogy az Oroszországgal jó kapcsolatokat ápoló országok Ukrajna elhagyására szólítják fel állampolgáraikat.

Fellélegeztek a háborúpártiak Oroszországban, elszörnyülködtek az Ukrajnáért aggódók Nyugaton, és a háború eszkalálódásáról beszéltek az elemzők, amikor a krími hidat, Oroszország büszkeségét érő terrortámadás után Moszkva az úgynevezett kritikus infrastruktúra elleni nagy erejű csapásméréssel válaszolt. Csupán a támadás első napján közel 250 cirkáló és ballisztikus rakétát indított Ukrajnára, ami rekordnak számít a háború kitörése óta. Kijev egymaga 60 találatot kapott. Ez egyúttal választ is ad azokra a hónapok óta terjedő híresztelésekre, amelyek szerint Moszkva kifogyott volna rakétából. Itt jegyezzük meg, hogy a modern Kalibr rakéták esetében ukrán források szerint is rendelkezésre áll még a készletek mintegy fele, és bőven van még Iszkanderből is.

Ha már a dezinformációknál tartunk, akkor említsük meg azt is, hogy a krími híd elleni támadás esetében is megkezdődött a ködösítés. Hiába ismerte el rögtön a robbantás után Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó, hogy Ukrajna áll a történtek mögött, majd vallotta be akaratlanul az egykori moszkvai amerikai nagykövet, Michael McFaul nevében bejelentkező két ismert orosz telefonbetyárnak Dmitro Kuleba külügyminiszter, hogy bizony ők robbantottak a Krímben, továbbra is tartja magát az akcióban orosz kezet láttató elmélet. Miközben kézenfekvő, hogy egy ilyen robbantás Kijevnek állt az érdekében, e kifordított logika szerint azok a radikálisok rongálhatták meg a hidat, akik így akarták keményebb fellépésre rábírni Vlagyimir Putyint. Ugyanígy feltételezték egyesek, hogy Oroszország követett el szabotázsakciót saját vezetéke, az Északi Áramlat ellen és lövi rendszeresen az általa ellenőrzött Zaporizzsjai Atomerőművet. Mit lehet erre mondani? Sok mindent elfed a háború füstje, ám még többet a médiaköd…

De térjünk vissza az egész Ukrajnára kiterjedő elsöprő erejű orosz válaszcsapásokhoz, amelyek jelentősen megrongálták mindenekelőtt az energetikai infrastruktúrát. Ezek kapcsán szakértők emlékeztetnek az Egyesült Államok 2003-as iraki offenzívájára, amelynek során kezdve az energiahálózattal, Washington kíméletlen módszerességgel számolta fel az ország stratégiai infrastruktúráját. A háború logikáját követve ezt kellett volna tennie az orosz hadseregnek is, ám mint sokan értetlenül megjegyzik, a Kreml hét hónapja fél kézzel háborúzik. Tény, hogy a bagdadi vagy fallúdzsai szinttől még messze van a jelenlegi háború pusztítása. Aztán a harkivi fronton elszenvedett vereség, majd a krími híd felrobbantása erődemonstrációra kényszerítette Moszkvát. Hőerőműveket, transzformátor-alállomásokat ért támadás, így Ukrajna egész területén áramkimaradások voltak, sok helyen vízhiány lépett fel, akadozott a vasúti közlekedés, és nem működött az internetszolgáltatás sem.

Mindez az úgynevezett clausewitzi triád harmadik lépcsőjét jelenti. Miután az első szakaszban a politikai rendszert nem sikerült megdönteni, következett az ukrán hadsereg szisztematikus felőrlése, majd most a civil infrastruktúra elleni csapások célja a hátország, ezzel természetesen az ellenfél haderejének és harci képességeinek a megtörése. A folyamatos rakétatámadások kifárasztják és megfélemlítik a lakosságot, ami az esetleges harctéri vereségekkel együtt akár egy erjedési folyamatot is beindíthat. Erről persze még szó sincs, ám a tél beköszöntével mindez drámaian megváltozhat. Ez pedig az orosz mozgósított egységek beérkezésével átrendezheti az erőviszonyokat.

Egy ilyen támadássorozat sokak szerint nem történhetett volna meg Szergej Szurovikin tábornok kinevezése nélkül. Az Armageddon tábornokként emlegetett Szurovikin ugyanis keménykezű katona hírében áll, és nem a félmegoldások híve. Így aztán nem meglepő, hogy az orosz eliten belül a „héják”, nem pedig a megegyezésre törekvők üdvözölték a kinevezését. Az az érdekcsoport, amely szerint már nincs esély a megegyezésre Ukrajnával, és Kijevhez hasonlóan Moszkvának is minden erőt be kell vetnie a háborúban. A hadseregtábornok mellett már korábban is nyíltan lobbizott a radikálisok két újdonsült vezéralakja, a Wagner-csoportot megalapító Jevgenyij Prigozsin és a nemrégiben elkötelezettsége elismeréseként vezérezredessé kinevezett csecsen vezető, Ramzan Kadirov is. Úgy tűnik, a háború kihirdetésétől továbbra is ódzkodik, ám óvatossága ellenére e csoport felé hajlik a Kreml eme bástyái fölött álló Vlagyimir Putyin is, aki egyébként a két megye és a két köztársaság Oroszországhoz csatolásával a Nyugattal és Ukrajnával való megegyezést kissé háttérbe helyezte.

A felkészültségről és a határozottságról árulkodik Szergej Szurovikin eddigi pályája is. A „különleges katonai műveletek” élére kinevezett 56 éves tábornok az elmúlt négy hónapban a Déli Katonai Körzet parancsnokaként irányította többek között a Zolote, Hirszke, illetve Szjevjerodoneck melletti harcokat. Karrierje során számos harci övezetet járt meg. Az 1983 óta aktív szolgálatban álló Szurovikin pályáját szakaszparancsnokként kezdte az afganisztáni szovjet csapatok kötelékében. Ezután ott volt Moszkvában az 1991-es augusztusi puccskísérlet idején, és ehhez az eseményhez kötődik pályájának egyik nagy visszhangot keltő epizódja. A 24 éves Szurovikin századosi rangban ekkor már a második tamanyi gárdaezred gépesített lövészhadosztályának a moszkvai régióban állomásozó zászlóalját irányította, és egysége a GKCSP („Rendkívüli Állapot Állami Bizottsága” az 1991-es puccskísérlet idején – a szerk.) parancsára részt vett az „alkotmányos rend helyreállításában”: augusztus 21-én éjjel a zászlóalj gyalogsági harcjárművei megpróbálták áttörni a barikádokat a Szadovaja és a Novij Arbat kereszteződésénél, és az összecsapásban három tüntető életét vesztette. Miután a puccs megbukott, Szurovikin előzetes letartóztatásba került, végül azonban elejtették ellene a vádat, mivel az ügyészség úgy ítélte meg, hogy egyszerűen parancsot teljesített. Ezt az epizódot idézte fel a parancsnok mostani kinevezésekor a Wagner-csoport alapítója. Mint Jevgenyij Prigozsin fogalmazott, Szurovikin az a tiszt, aki a parancsot megkapva habozás nélkül tankba szállt, és indult megmenteni a hazáját.

Ezután az akkor szintén forró pontnak számító Tádzsikisztánban szolgált előbb ezredparancsnokként, majd vezérkari főnökként. Részt vett a második csecsen háborúban, ahol 2004-ben hadosztályparancsnoknak nevezték ki. Innen ismeri Ramzan Kadirovot, aki igazi tábornoknak és harcosnak nevezte a „különleges műveletek” új parancsnokát. Olyan katonának, akinek szemében a hazaszeretet, a becsület és a méltóság mindenek felett áll.

Szurovikint ezután Moszkvába helyezték át, ahol a vezérkar fő műveleti igazgatóságát vezette, majd a katonai rendőrség megalakításával foglalkozó munkacsoport élén állt. Ezt követően a Keleti Katonai Körzet csapatait irányította, 2017-ben pedig már a szíriai orosz erők parancsnoka volt, méghozzá az összes parancsnok közül a leghosszabb ideig. A legtöbb sikert az orosz erők az ő irányításával érték el, és a hírek szerint Aszad szíriai elnök kérésére több alkalommal is meghosszabbították a megbízatását. Hazatérésekor az Oroszország Hőse kitüntetést kapta meg, ezután pedig az orosz légi- és kozmikus erő parancsnoka lett.

Nem állnak tehát távol az igazságtól azok, akik szerint Szurovikin kinevezése jelzésértékű. Nemcsak az eddig sok esetben botladozó hadsereg hibáinak kijavítását várják tőle, de azt is, hogy a részleges mozgósítás elrendelésével változzon a fronton a helyzet. Amíg azonban a 300 ezres erősítés valamilyen formában megjelenik a fronton vagy az azt kiszolgáló hadtápnál, addig nehéz hetek várnak a széthúzott fronton az orosz erőkre. A Donbasz északkeleti oldalán a Szvatove–Kreminna–vonalnál ugyanis mintegy 40 ezres ukrán csapatösszevonásról érkeztek hírek, készülődik egy támadás Zaporizzsjánál is, és folyamatosak a próbálkozások a herszoni fronton is. Az orosz erők gőzerővel végzik a mélységi védelem eddig elhanyagolt kiépítését, korrigálják a logisztika terén felmerült hiányosságokat, ám a tél beálltáig alapvetően védekezésre kényszerülnek. Az ukránok ugyanis megpróbálják kihasználni az orosz erősítés beérkezéséig – egyelőre csak 16 ezer mozgósított van a fronton –, valamint a „raszputyica”, az esős, sáros időszak beálltáig rendelkezésükre álló időablakot, és jó eséllyel támadni fognak. Közben valami készül északon is, hiszen folyamatosan érkeznek orosz erők Belaruszba, így nem lenne meglepő, ha ebből az irányból lepnék meg az ukránokat.

Vlagyimir Putyin elnök szavaiból ítélve a tömeges rakétacsapások is csak ideiglenesen álltak le, a hideg idő beálltával minden bizonnyal felerősödnek. A háború tehát eszkalálódik, úgy is fogalmazhatnánk, hogy most kezdődik csak igazán. Erre utal az is, hogy az Oroszországhoz közel álló államok Ukrajna elhagyására szólították fel állampolgáraikat.

A cikk a Demokrata hetilap 2022. október 19-i számában jelent meg.

 

Kiemelt kép: Szputnyik News / Alekszej Filippov

 

Kapcsolódó:

Új parancsnoka van az ukrajnai különleges hadműveletnek, csak “armageddon tábornokként” emlegetik