Seldon* válság – Avagy gondolatok Asimov híres regényének, az Alapítványnak tükrében.

Akik nyitott szemmel néznek körül a világban, láthatják, látnunk kell, hogy a szent és sérthetetlen, örök időkre érvényesnek kikiáltott igazságok, miként válnak idejétmúlttá, értelmezhetetlené, s az ezekhez való csökönyös ragaszkodás miképpen sodorja a nemzeteket, s a nemzetközi viszonyulásokat egyre mélyülőbb válságba.

Kegyetlen présbe szorítja Európát, s benne hazánkat az a kaotikus állapot, melyet az ukrajnai káosz, az energiaellátás égetően megoldatlan kérdése, Európa ultra liberális eszmeiségének csődje, a bevándorlás immár kezelhetetlen valósága, a multikulturális együttélés szétfoszló illúziója, az elhúzódó gazdasági, pénzügyi válság, s az erre adott téves válaszok, e bajt még inkább elmélyítő, káros mellékhatásokkal járó „gyógyító-reform” intézkedések gerjesztenek.

Tetézve mindezt, gyorsuló örvényléssel ránthatja a széthullásba öreg kontinensünket az immáron egyre agresszívebb amerikai világuralmi törekvés, mely semmire és senkire nincs tekintettel.

Ukrajna közelgő megsemmisülése (!), s ennek következtében egy harmadik világháború valószínűtlenségének logaritmikus csökkenése, szinte teljes egészében az USA manipulatív beavatkozásának szomorú következménye, s persze ehhez asszisztált és asszisztál a brüsszeli adminisztráció is, a demokrácia álarca mögé bújva. . .

Nagy kérdés, hogy a napokban lezajlott minszki tárgyalások, melyből szerencsére az USA kimaradt, vajon mennyire hoznak elérhető közelségbe valamilyen közösen elfogadható minimális alapot, mely megoldást, egyfajta tartósabb, habár törékeny egyensúlyt teremthetne a felek számára. Eddigiek során is számos megállapodást kötöttek már, melyek a gyakorlatban egyáltalán nem érvényesültek.

Európa haláltáncot jár, miközben a gazdasági és politikai érdekcsoportok befolyásolta brüsszeli bürokraták képtelenek megfelelő lépéseket tenni a helyzet rendezésére, s ezenközben szigorú titoktartás mellett Európa jövőjét súlyosan veszélyeztető transzatlantik szabadkereskedelmi megállapodásról folynak tárgyalások a Bizottság és az USA között.

Külön elemzést érdemelne a GMO mentesség kérdése, hiszen az USA ebben erőteljesen ellenérdekelt, vagy az un. Választott Bíróságok, és még számos olyan elem, mely gyökeresen semmisíthetné meg a hagyományos európai tradíciókat.

Az Unión belül az egyes tagállamok esélyegyenlőtlenségét csak fokozza, a kettős mérce ideológiai alapon történő alkalmazása, a gazdaságilag erős tagállamok akaratának érvényesülése.

Az Unió és az Unió polgárai közötti bizalmatlanság mértékét jól jellemzi, az euroszkeptikus pártok előretörése, a görög választás eredménye, az elégedetlen civilek országokat átfogó aktív szerveződése, petíció gyűjtése számos kérdésben. Ilyen pl. az embereket borzoló „három-szülős- gyermek” program beindítására tett lépés, az abortusz és az eutanázia, valamint a magzatokkal folytatott orvosi kísérletek uniós támogatása, és a már említett transzatlantik szerződés, hogy csak egy párat emeljünk ki.

Az ezek ellen gyűjtött, milliónyi tiltakozó aláírás is jól jelzi az Európán belüli, feloldatlanul növekvő feszültségeket. Még nem is említettük az uniós alapjogból, a szabad munkaerő vándorlásából fakadó súlyos konfliktusokat, pl. Angliában, és egyéb EU tagállamban.

Az európai fiatalok hatalmas arányú munkanélküliségét, az őshonos, nemzeti kisebbségek, az Unió által mellőzött, autonómiához való jogának a kérdését.

Nagy vonalakban és korántsem a teljesség igényével, ezek azok a valós tünetek, melyek manapság jellemzik térségünket. . .

A világban zajló drámai változások közül elsősorban a terrorista csoportok nemzetközi összehangolódását, és szervezeti kiépítését kell kiemelnünk – Iszlám Állam.

– Az gyarmattartó országokra most ütnek vissza hajdani gátlástalan hódításaik

Letagadhatatlan a tény, hogy az általuk bekebelezett térségekben különböző kultúrákat, törzsi, vallási közösségeket gyűrtek uralmuk alá.  Kizsákmányolták őket, és elpusztították azt a helyi társadalmi, szociológiai, vallási, kulturális, környezeti és, és, és ökoszisztémát, mely lehetséges csírája volt az adott területek egészséges fejlődésének, került lett volna az bármennyi időbe és nehézségbe is, ha nem, rohanják le őket a „magasrendű és kifinomult” európai szellem nevében, úgymond, hogy civilizációt, hozzanak a számukra. Természetesen jól tudjuk, hogy mindezek mögött kőkemény gazdasági, hatalmi érdekek álltak. –

Az nyugat-európai országok lakosainak jelentős hányadát kitevő bevándorlók ezekről a volt gyarmatokról özönlöttek be, azonban sosem váltak egyenlő állampolgárrá. Őket sújtja elsősorban a munkanélküliség, a szegénység, de eltérő vallási és kulturális hagyományaik, és részben, vagy egészben a saját integráció ellenességük okán is kirekesztődnek.

Különösen a másod és harmad generációs nemzedék esetében szembetűnő ez, és így „mintegy magától értetődő” híveivé / megvezetett áldozataivá válhatnak a terrorizmus ideológiájának

Lásd az ISIS soraiban harcoló európaiakat, akik leginkább a volt gyarmatokról bevándoroltak leszármazottai, akik a harcos „Iszlámban” vélik megtalálni identitásukat.

A terrorizmus veszélyét tovább növeli a legújabb keletű, sok esetben gazdasági okokra visszavezethető menekültáradat, melynek célpontja Európa nyugati fele.

A világgazdasági súlypontok eltolódása is megérne egy alapos elemzést, mint a globális válság egyik permanens vonulata. . .

A válságok e kettős gyűrűjében Magyarországnak még saját válságainak szövevényéből is ki kell bogoznia magát.

E válságok egy része a rendszerváltásból fakadóan, a rendszerváltástól húzódik napjainkig, s a közeli jövőben sem fog lecsengeni, ha 2010-től sokat gyengült is ereje.

A gazdasági pénzügyi állapotok nehezen felszámolható örökségén túl (a nemzet kifosztása, és a nemzeti vagyon megcsappanása, kézen-közön történte eltűnése, mely témákról Bogár László professzor úr előadásai még az Interneten is könnyedén megtalálhatók.), szóval ezen túl a kommunista időszak okozta oly mértékű mentális torzulással is meg kell birkóznia a magyar társadalomnak, amely nem megy máról holnapra. Mondhatnánk, amolyan tudathasadásos állapot állandósult, mely társadalmat szinte kettészakítja. Kádári nosztalgia, a magát érdemtelenül szocialistának, sőt demokratikusnak nevező rabló-párt, visszaszavazása a hatalomba három, alkalommal is, párosulva a liberálisok agresszív beépülésével a szocialista kormányokba.

A 2010-ben történt nagy erejű társadalmi földcsuszamlás ellenére, mely a Fidesz kétharmadához vezetett, még mindig meglehetős támogatással bír az elkorcsosult és szétesett volt állampárt, s teljesen lényegtelen, hogy MSZMP-nek, avagy MSZP-nek hívja magát.

Említhetnénk, az átgondolatlan privatizációt, az ebből fakadó sokkoló munkanélküliséget, a hajléktalanság és kilakoltatások új jelenségét, a kultúra ellaposodását a nyugatról beözönlő értéktelenség következtében.

A rendszerváltás elnagyoltsága és következetlensége okozta válság, egyfajta identitászavarhoz vezetett azokban is, akik új utakat véltek találni a boldogabb jövőbe. Az akkortájt elszabadult indulatokat mára „művészi tökéllyel nemesítették harsogó gyűlöletté” azok, akik ma demokratikus ellenzéknek nevezik magukat.

A mélypont a 2006-os Gyurcsányi tömegbe lövetés volt, s onnéttól 2010-ig még lejjebb süllyedt az ország.

A Fidesz elkerülhetetlen győzelme, ráadásul kétharmaddal, lehengerlő volt. Teljesen átrajzolta a politikai térképet.

A hatalom megkaparintásáért kicsinyesen acsarkodó volt uralkodó osztály pártszilánkjai, hatékony szövetségesre találtak az európai parlamentben meglehetős súllyal jelenlévő szocialista és liberális, zöld frakciókban. – Tavares, és egyéb jelentések. .  .

A „Görög csőd” felé tántorgó országot orkánszerű politikai ellenszélben kellett a Fidesznek talpra állítani, egy teljesen új, az unió ortodox elvárásaival szembemenő politikával.

Mára azt mondhatnák, hogy sikeresen túl vagyunk a nehezén, de a világban eluralkodó válságok, a magyar közéletet terhelő korrupció, az egyes társadalmi rétegek kiábrándultsága, vélt vagy valós sérelme, a zöldhatáron átáramló illegális bevándorlók hatalmas tömege, és más egyebek mellett a Fidesznek még a második kétharmad és az önkormányzati győzelme után a saját válságával is szembe kell, kellene néznie.

Az értelmetlen Internetadó ötlete volt a Fidesz eróziójának kezdete, melyet tovább gyorsított az átgondolatlan ötletek garmadája, a hiperaktív törvényalkotás (útdíj), s a megengedhetetlenül csapnivaló kommunikáció, a mégoly törvényesen megszerzett gazdagság mutogatása, s ez hatékony fegyvert ad az ellenzék kezébe.

Óriási a Fidesz felelőssége a határon túli magyarsággal kapcsolatban is, mert hibát, hibára halmozó, az embereket felháborító értelmetlen, ostoba intézkedések esetén előfordulhat, hogy elveszíti a következő választást, s az egy második Trianonnal érne fel az elszakított magyarság számára.

Erre pedig nincs mentség, még az országot napjainkban sokféle gúzsba szorító válságok ellenére sem.

Mindenek mi a tanulsága?

Nincs tanulság, hacsak nem az, hogy ez az un. „Seldon” válság, mely egyre szűkülő gyűrűbe fogja hazánkat, mindössze egy helyes utat engedélyez a kibontakozásra, és ennek a kivezető útnak a megtalálása, felismerése, e felismerés fényében történő szükségszerű megújulás, és az ebből eredő teendők határozott véghez vitele a kormányzat mindenekelőtti kötelessége, feladata mindenekfelett. . . (vajon észleli-é ezt?!)

Azt is mondhatnám, az „Írástudók felelőssége” és ha már itt tartunk, az „olvasni tudók felelőssége” is, vagyis maguknak az állampolgároknak is tudatosan, felelősen és képességeikhez mérten kell részt venniük a közélet alakításában, és választaniuk az eredendő harmónia alapjain álló irányvonalat

Urthvas Bethad

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)