SÁREMBER KORA 1. – A SZERZŐ AJÁNLJA

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

sarember-kora-megdontott-konyv

Az Olvasóhoz

„Ne tartsátok a katedrát se trónnak, se szószéknek! A tanító nem azért ül magasabban, hogy imádjátok, hanem, hogy jobban lássátok egymást. A tanító nem őrmester, és nem jóisten. Nem tud mindent, és nem is tudhat mindent. (…) A tanító nem varázsló, hanem kertész. Gondozni és ápolni tud, és fog is benneteket. Növekedni azonban magatoknak kell!”

(Erich Kästner)

Azt szokták mondani, a Jóisten mindenkire csak akkora keresztet rak, amekkorát még el tud cipelni egy egész életen át. Amikor megírtam a „Moneypuláció avagy Hollywood a jövőbe lát?” című könyvemet – mely a „Sárember kora” trilógia első kötete – nos, akkor még nem tudtam, de bizony, egy jó nagy kereszttel bővült a cipelendő gyűjtemény. Mivel nem olyan családból származom, hogy az első nehézségek láttán megrettenjek, aszontam magamnak, gond egy szál se, visszük tovább, együtt a többivel.

Az olvasók által most már csak „filmes könyvként” aposztrofált Moneypuláció című kötettel úgy néz ki sikerült beletrafálni valamibe. Valamibe, amibe nem kellett, nem lett volna szabad beletrafálni! Pedig ez nem egy filmes könyv, ez a könyv nem a filmekről szól! Lehet, hogy éppen ezért? Lehet, hogy éppen ezért!

A könyvvel kapcsolatban mindig elmondom: az, hogy mennyire jó, vagy kevésbé jó, nem az én tisztem, s feladatom eldönteni, ezt majd megteszik helyettem az olvasók. (Megtették.) Egy azonban bizonyos, ez a könyv egy nagyon fontos könyv! Eddig csak én állítottam róla, de most már mások számára is fontossá vált a Moneypuláció című kötet. Felkeltette bizonyos körök érdeklődését, olyannyira, hogy mindent megtettek azért, ne jusson, ne juthasson el az olvasókhoz.

A könyvkiadók, könyvterjesztők mohósága és telhetetlensége miatt úgy döntöttem, nem adom oda nekik a könyvet – és most már a többit sem – majd megcsinálom én magam ezt a könyvkiadás nevű dolgot. Ezért készítettem el a kötet weboldalát (www.moneypulacio.hu). Furcsa (túlontúl furcsa) időbeli egybeesésekkel – éppen akkor, amikor a könyv „életében” bekövetkezett valamilyen fontos esemény és az ezzel kapcsolatos híradások felkerültek a világhálóra – próbálták meg elérhetetlenné tenni a könyv weboldalát, aztán hosszabb időre ez sikerült is. A hálózatok uralta világban – melyek nem a miénk, melyekre semmilyen rálátásunk, ráhatásunk nincs! –, így lehet játszi könnyedséggel ellehetetleníteni, eltüntetni, eltaposni azokat, akik nem kellőképpen idomulnak, vagy a rendszer számára gondolataikkal, tevékenységükkel nem kívánatos anomáliákat, zavarokat, rendellenességeket okoznak.

Amikor úgy döntöttem, hogy a barbárkapitalizmus jól bejáratott eszközrendszere (kiadók és forgalmazók) helyett inkább saját kezembe veszem az ügyet, kíváncsi voltam arra, hogy mindenféle média támogatás és egyéb megjelenési lehetőség hiányában önerőből mit lehet elérni ebben a meglehetősen sajátos berendezkedésű, kizárólag a másik eltaposására épülő létezésmodellben. El lehet-e adni – pontosabban a téma fontosságára való tekintettel – el szabad-e adni 500 példányban egy nagyon fontos könyvet egy tízmilliós országban, vagy pedig nem? Nos, ahogy a dolgok alakultak, úgy tűnik, a válasz: NEM!

Épeszű ember itt azonnal le is tenné a lantot, de hát – ahogyan azt már az első könyvnél, a Moneypulációnál is megtapasztalhatta a tisztelt Olvasó – szerzőnknél láthatóan nincs minden rendben.

De vajon miért nem juthat el az olvasókhoz egy ilyen témájú könyv, még akkor sem, ha ennyire kis példányszámban is jelent meg?

Erre a kérdésre maguk az olvasók adták meg a választ: a könyvben található tudás- és ismeretanyag miatt.

Mit lehet erre mondani? Legfeljebb csak annyit, hogy tényleg súlyosra sikeredett ez a legújabb cipelnivaló, amit ezekkel a könyvekkel a nyakamba vettem. Ráadásul, hogy tetézzem a bajt, ez a könyv, amit most tart a kezében a tisztelt Olvasó, még sokkal fontosabb, mint az előző, pedig már azt sem akarták, hogy eljusson, hogy eljuthasson a kisközönséghez! Mi lesz akkor majd most, ezzel a kötettel? A következőről már nem is beszélve? Ha biztos nem is vagyok benne, sejtéseim azért vannak.

A fantasztikus filmekben találkozhatunk az ún. „terra-formálás” kifejezéssel. Ezt akkor használják, amikor egy idegen bolygót földszerűvé változtatnak, azaz alkalmassá teszik a földi élet számára. De mi történik akkor, amikor a Föld bolygón vagyunk tanúi egy ilyen „terra-formálásnak”? Csak itt – véletlenül, vagy éppen szándékosan, készakarva? – a másik, az ellentétes irányba fordították el a főkapcsolót? Mi történik akkor, amikor a beinduló uniformizáló folyamat emberi életre alkalmatlanná teszi a bolygónkat?

A könyv, amit most kezében tart a tisztelt Olvasó – a trilógia többi kötetével együtt – egy hatalmas felkiáltójel, a süketek vészharangozójának elgondolkodtató figyelemfelhívása!

És már itt a legelején, az elgondolkodással baj van! Méghozzá óriási baj! Az első az lenne, hogy elgondolkodunk azon, mi történik velünk, miért éppen az történik velünk, ami történik! De mi nem gondolkodunk el rajta! Mi több, sokszor olybá tűnik, hogy nem is akarunk elgondolkodni rajta! Pedig tanácsos lenne, ha elgondolkodnánk rajta, hiszen zajlik körülöttünk egy tudatos cserefolyamat, melyben lecserélik azt, ami a miénk, valami másra, valaki máséra. A városi-vírusi létmodellben élők közül – különös tekintettel a nagyvárosiakra, de még inkább, leginkább a fővárosiakra (ők a legjobban megdolgozottak és manipuláltak a politikai szféra és a média által) –nagyon sokan egész egyszerűen nem érzékelik ezt a folyamatot!

Amikor a városi ember azzal szembesül, hogy amit az iskolában tanítottak neki, az nem igaz, de legalábbis nem a mienk, hanem valami más, valaki másé, sokkhatásként éli meg a felismerést. Van még egy ennél rosszabb fokozat is, amikor egész egyszerűen nem hiszi el, hogy ilyen van! Azt meg aztán végképp nem tudja tolerálni, hogy tulajdonképpen itt csak ilyen van! Kétségkívül ez a második fokozat a rosszabb, mert ha nem képes elhinni, felfogni, hogy a bolondját járatják vele, hogy folyamatosan becsapják, annak sem fog hinni, aki jó szándékúan a segítségére siet, és azt mondja: „Van itt más is, van itt másik, ami viszont a mienk, ami sokkal több, sokkal jobb, sokkal értékesebb és a halál helyett az életet szolgálja.

Bizonyára lesznek olyanok, akik lehangolónak találják majd a „Sárember” első kötetében olvasottakat. Azt mondják majd, hogy a szerző ahelyett, hogy megoldást kínálna, a rosszat, a negatív dolgokat erősíti, különben is a huhogókból már elegünk van.

„Elegem van, hogy hülyének néznek,
elegem van, hogy hülyéket nézek,
elegem van, hogy mindenki kussol,
elegem van, elegem van!”

(Deniz)

Nos, meglehet, nem valami rózsás a kép, amit ez a kötet lefest – főként a Moneypuláció című könyv után – de ezt tudjuk be a szerző alaposságának. Talán túlontúl alapos vagyok, amikor szeretném a maga teljességében szemléltetni, bemutatni mindazt, ami történik, amit történtetnek velünk. Az élet fontos területein keresztül igyekszem bemutatni a cserét, melyet követően valami sokkal rosszabbat kapunk a sajátunk helyett. A következő kötet pedig a szemlélet- és gondolkodásmódot, valamint a cserét levezénylő és kivitelező erőket tárgyalja.

A legvégén természetesen jön majd a megoldás is! Azonban ahhoz, hogy a magyar megoldást, azt, ami a miénk, ami tényleg és teljesen rólunk, nekünk szól, és mi vagyunk, megértsük, értenünk kell, hogy miért, de legfőképpen azt, hogyan kell átállítanunk a gondolkodásmódunkat! Az idegenről a sajátunkra! Ez nagyon fontos, ez a legfontosabb!

Még egyszer emlékeztetőül! Sokan közülünk – főként a városokban, nagyvárosokban, de legfőképpen talán a fővárosban élők – már ebbe az idegen kultúrába, szemlélet- és gondolkodásmódba születtek bele. (Moszkva tér szindróma) Ők nagy valószínűség szerint sokkhatásként élik meg, de az is lehet, hogy el sem hiszik, amikor kiderül, nem sajátunk, tőlünk idegen, sok esetben a kárunkra, vesztünkre, sőt, pusztulásunkra tör az, amibe beleszülettek, amire az iskolában megtanították őket! (Ugyan már, ez csak összeesküvés-elmélet, hülyeségeket beszélsz, nem tanultál történelmet?)

(Ilyenkor mindig kérdezz vissza: Milyen történelmet? Kinek a történelmét? Főként akkor tedd ezt, amikor mindenki más történelmét – a zsidóságét, a cigányságét, a szlovákokét, meg még a jó ég tudja, hogy kikét – megtaníttatják veled, csak a sajátodét nem! Ez nagyon fontos! Ez a legfontosabb!)

Mindeközben van nekünk sajátunk! Ráadásul sokkal több, sokkal jobb annál, mint amit ránk akarnak erőltetni! Ráadásul azt, ami kétségkívül a sajátunk, ami valóban rólunk szól, és ami tényleg mi vagyunk, olyanoktól kaptuk örökül, örökségül, akikről az egész világ tudja, hogy a szívükben hordták az igazságot!

A Sárember-trilógia mind az öt kötetével – ebből is láthatod, hogy ez nem egy amolyan szokványos, vagy átlagos trilógia – örökhagyóink szellemiségéhez próbál felnőni, igazodni. Felhívni a figyelmet, és legelsősorban is elgondolkodtatni a tisztelt Olvasót!

Most rajtad a sor! A hamuba sült pogácsa és a magyar embernél szalonnázás céljából tartott Bugyli bicska márkájú evőalkalmatosság mellé adom tenéked ezt a könyvet is a tarisznyába, amolyan életre szóló útravalóként. Szeretettel, tőlem, neked!

Mindenkinek jó olvasást és jó szórakozást kíván a szerző!

„Valahányszor kinyitsz egy könyvet és elolvasod, egy fa elmosolyodik, hogy van élet a halál után.”

(Graffiti felirat)

vissza az ajánlók oldalára

vissza a kezdőoldalra