Putyin és az ukrán NATO-tagság – avagy Ukrajna és nyugati mentorai galádságának története (2014 – 2022)
A Valdaj Klub 2024. évi összejövetelén Putyin elnök elmagyarázta: MIÉRT ELLENZI OROSZORSZÁG UKRAJNA CSATLAKOZÁSÁT A NATO-hoz.
Elmondása alapján az alábbi kép kerekedik ki:
***
Ukrajna határai elismerésének kérdésében Oroszország azokból a szerződésekből indul ki, amelyek a Szovjetunió felbomlásakor jöttek létre Oroszország és Ukrajna között.
Ukrajnának az Oroszország egyetértésével kihirdetett Függetlenségi Nyilatkozatában az áll, hogy Ukrajna semleges, el nem kötelezett állam (lesz). Ez a tétel az ukrán alkotmányba is bekerült.
OROSZORSZÁG ENNEK A TUDATÁBAN FOGADTA EL UKRAJNA KIVÁLÁSÁT – és ismerte el Ukrajna határait.
(Tehát akkor – 1991-ben – szó sem volt Ukrajna NATO-tagságáról. Mert ha szó lett volna, akkor Oroszország semmiképpen sem járult volna hozzá egy NATO-tag új állam létrejöttéhez a határainál. Ahogy annak a határait sem ismerte volna el.)
Majd aztán Ukrajna módosította ezt az alkotmányát. Mégpedig úgy, hogy ALKOTMÁNYOS CÉL LETT UKRAJNA TAGSÁGA A NATO-BAN (és az Európai Unióban. De tegyük a szívünkre a kezünket: VAN-E MÉG KÜLÖNBSÉG A KETTŐ KÖZÖTT? Főleg azóta, hogy Josep Borrel, az EU “külügyminisztere” 2021 októberében AZ EGÉSZ EURÓPAI UNIÓ NEVÉBEN KIJELENTETTE: Oroszországot nem a tárgyalóasztaloknál, HANEM A HARCTEREKEN KELL LEGYŐZNI.
Mondhatnánk: minden országnak joga van eldöntenie, hogy milyen formában gondoskodik nemzetbiztonságáról. És hogy ennek érdekében csatlakozik-e valamilyen katonai blokkhoz.
Igen ám! Csakhogy nem úgy, hogy ezzel átver egy, A SAJÁT BIZTONSÁGÁÉRT NEM KEVÉSBÉ AGGÓDÓ másik országot. Alávaló, hitvány taktika az, hogy – annak érdekében, hogy Oroszország elismerje őket – előbb beveszik az alkotmányba Ukrajna semleges, el nem kötelezett státuszát. Majd miután ezt elérték, nagy hirtelen módosítják az alkotmányt. Annak érdekében, hogy csatlakozzanak egy, születése pillanatától kezdve szovjet-, majd oroszellenes katonai blokkhoz.
Ez utóbbiról röviden pár szót. Sokan értetlenkednek, hogy 1991-ben, amikor feloszlatták a Varsói Szerződést, miért nem szűnt meg a NATO is. Hiszen ha ez csakugyan egy védelmi szövetség lett volna, akkor – a fenyegető veszély elmúltával léte okafogyottá vált volna.
A NATO-t azonban megtartották. Tartogatták valamire. Hogy mire, azt most láthatjuk. Erről szól egész eddigi története. A hazugságok története.
Nevét – Észak-Atlanti Szerződés Szervezete – alighanem Roosevelt és Churchill 1941 augusztusi találkozójára emlékezve kapta. A két angolszász vezető akkor megállapodott: a náci Németország okozta fenyegetéssel szemben összehangolják erőfeszítéseiket az észak-atlanti térség biztonsága érdekében.
Nyolc évvel később, 1949-ben a NATO létrehozását azzal a hazugsággal indokolták, hogy az újjáéledő német militarizmus veszélyével szemben gondoskodni kell az észak-atlanti térség biztonságáról.
Igen ám! De hol is éledt újjá a német militarizmus? Nem a három nyugati megszállási övezet egyesítésével ugyancsak 1949-ben létrehozott Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK)-e?
Ehhez képest ugyanezt az NSZK-t vették fel 1954-ben először az azóta megszűnt Nyugat-Európai Unióba, majd a következő évben, 1955-ben a NATO-ba is. (Erre válaszul jött létre egyébként a Varsói Szerződés Szervezete.)
És még erre mondják azt, hogy az oroszok paranoiások!
Az Ukrajna euroatlanti integrációját célul kitűző alkotmánymódosítás tehát ripsz-ropsz megszületett. Itt akkor csak jelzem, hogy Kijev hosszú évekig nyűglődött (és a végén el sem fogadta) azt az alkotmánymódosítást, ami lehetővé tette volna a hosszú évszázadok alatt, a legkülönbözőbb, egymáshoz nem igazán illeszkedő tájegységekből, több szakaszban összefércelt Ukrajna szövetségi állammá való átalakítását, illetve különleges státusz biztosítását a Donbassznak, UKRAJNÁN BELÜL. Ami a békés rendezésnek az előfeltétele (lett volna).
És ehhez idővel még csak hozzájöttek az ukrajnai oroszokkal szembeni szisztematikus, tömeges jogsértések, amelyek 2014 TAVASZÁN az önrendelkezési jogával élő DONBASSZ LAKOSSÁGA ELLENI NÉPIRTÓ HÁBORÚBA TORKOLLTAK. 2014 és 2022 között Oroszország összeszorított fogakkal tűrt – nem szűnve meg remélni, hogy a másik fél idővel majd csak jobb belátásra jut.
Nem jutott. 2021 őszétől régen nem látott hevességű ukrán ágyúzások kezdődtek a Donbasszban. (Időben ez egybeesett azzal, amikor Josep Borrel – az EURÓPAI UNIÓ NEVÉBEN – LÉNYEGÉBEN “HADAT ÜZENT” OROSZORSZÁGNAK.) Mind a Donbassz, mind Oroszország arról értesült – ámbár ezt maguk az ukránok sem titkolták -, hogy Kijev döntő, mindent elsöprő offenzívára készül a Donbassz ellen. És a kijevi vezetés afelől sem hagyott kétséget, hogy mi vár a Donbassz lakosságára Ukrajna győzelmének esetén (tömeges megtorlások, kivégzések, koncentrációs táborok, etnikai tisztogatás, erőszakos ukránosítás. Utóbb bőven kaphattunk ebből ízelítőt mindazon városokból – Herszon, Bucsa – ahová az ukrán hadsereg visszatérhetett.).
Az ukrán offenzíva 2022 március elején indult volna. Ezt már Oroszország tényleg nem hagyhatta. Nem volt más választása – megtenni kényszerült azt, amitől 2014 tavasza óta ódzkodott: elismerte a Donbassz népköztársaságait, Ami azzal is járt, hogy katonai úton a segítségükre siet.
És február 24-én megelőző csapást mért.
Semmi más nem történt ezzel, mint az, amit az ENSZ Alapokmánya is leszögez: A MEGTÁMADOTT ORSZÁGNAK JOGA VAN EGY MÁSIK ORSZÁG KATONAI SEGÍTSÉGÉT KÉRNI. Annak az országnak pedig, amelyik ilyen felkérést kapott, JOGA VAN EZT A KATONAI SEGÍTSÉGET MEGADNI.
Nem mondhatni, hogy Oroszország ezzel a jogával visszaélt volna. Egyáltalán nem!
Viktor Janukovics, Ukrajna törvényes, de hivatalától alkotmányellenesen megfosztott, országából pedig elűzött elnöke 2014. MÁRCIUS 1-ÉN HIVATALOS LEVÉLBEN KÉRTE OROSZORSZÁG SEGÍTSÉGÉT AZ ALKOTMÁNYOS REND HELYREÁLLÍTÁSÁBAN, ORSZÁGÁBAN.
2014. május 11-én népszavazás erősítette meg a Donyecki, illetve Luganszki Népköztársaság független államiságát. Május 26-án harcok robbantak ki a donyecki repülőtérről az új állam hivatalos felszólítása ellenére távozni nem akaró ukrán egységek, illetve az új állam népi önvédelmi alakulatai között. Az ukrán egységek segítségére érkező ukrán légierő bombázni, lőni kezdte Donyeck lakosságát. VAGYIS UKRAJNA AGRESSZIÓT KÖVETETT EL. Május 30-án a Donyecki Népköztársaság Népi Tanácsa (parlamentje) katonai segítségnyújtásért fordult Oroszországhoz.
Oroszország azonban az egyik felkérésre sem avatkozott be. Ezzel – mintegy, és akaratlanul is – IDŐT ADOTT A NYUGATNAK, ÉS KIJEVI CSATLÓSAINAK: GONDOLJÁK ÁT MÉG EGYSZER, HOGY MIT ÉS MIÉRT CSELEKEDNEK.
Azok azonban nyolc hosszú évig sem éltek ezzel a lehetőséggel, csak Oroszországot húzták az orránál fogva. Mindvégig a képébe hazudtak.
Mígnem Putyin elnök a mostani valdáji fórumon alaposan leszedte a keresztvizet erről az egész díszes társaságról. Amelyik – UTÓLAG – blöffnek, diplomáciai színjátéknak minősítette a minszki béke-megállapodásokat, kétszínűen, felelőtlenül, emberek életével játszadozva. Ezzel a visszataszító módszerrel rombolták le Jugoszláviát, Irakot, Líbiát, Szíriát is – emlékeztetett az orosz elnök. Majd hozzátette: az a fogalom, hogy becsület, tisztesség, megbízhatóság EZEKRE AZ EMBEREKRE NEM VONATKOZTATHATÓ.
Megkérdezhetjük ezek után: milyen megállapodást lehet még kötni ilyen becstelen, senkiházi, szó- és esküszegő, hitvány gazemberekkel? Elegendő érv-e az, hogy – azért, hogy megszűnjön a további vérontás, azonnali fegyverszünetre van szükség?
Nem azoknak az okoknak az azonnali megszüntetését kell(ene) inkább követelni, amelyek százezrek életét követelték? Nem Ukrajnát kellene meggyőzni – és ha szép szóval nem megy (mert nem megy!), akkor RÁKÉNYSZERÍTENI, hogy először is: tartsa tiszteletben a saját alkotmányát. Tartsa tiszteletben saját állampolgárainak – közöttük a nem ukrán nemzetiségűeknek is – a jogait. Tartsa tiszteletben az ÁLTALA ALÁÍRT NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKET. KÖZÖTTÜK, mindenekelőtt AZ ENSZ ALAPOKMÁNYÁT, AMELYET UKRAJNA IS, AZ ENSZ ALAPÍTÓ TAGJAKÉNT, ALÁÍRT.
Orosz részről, mindenesetre nyomatékkal leszögezték: újabb fegyverszünet, egy harmadik minszki megállapodás nem lesz. Nincs tán igazuk?
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Kiemelt kép: illusztráció / Joe Biden amerikai elnök, Jens Stoltenberg akkori NATO-főtitkár és Vlagyimir Zelenszkij Ukrajna elnöke a NATO-csúcson Vilniusban 2023. július 12-én © Ludovic MARIN / AFP
Mementó 2006 emlékmű
