POSEPO, avagy az Avas tanulsága és a pörzsölő pörzsölődése

1. A vörös vírus újra támad

A POSEPO nem egy új Padödö féleség, hanem egy társadalmi betegség, amit az AIDS, azaz Acquired Immune Deficiency Syndrome (szerzett immunhiányos tünetegyüttes) mintájára a  Pősze-Szegedi-Endréssik-Pörzse tünetegyüttesről először pőszepönek neveztem el, majd – behódolva az anglomán és számítástechnikai divatnak – „nemzetköziesítettem” és POSEPO-vá írtam át. Egy kóros tünetegyüttesről van szó, amelyet valószínűleg egy magyar szakértő, dr. Bokor Imre politikai virológus által azonosított és elnevezett „Vörös Vírus” valamelyik különlegesen veszedelmes mutánsa okoz. De kezdjük az Avassal.

Ezen a címen („Rekontra” az MTV-ben Vonával az avasi Élet Menetéről) néztem meg az MTV sztártudósítóinak a beszélgetését Vona Gáborral az avasi Magyar Élet Menetéről. Nagy élmény volt látni a „sztártudósítók” vergődését, az elemi jólneveltség határait pillanatonként messze túllépő, személyeskedő közbeszólásaikat, „helyesbítéseiket”, nehogy már Vona végig tudja mondani, amit akar. De most nem a tudósítók modortalanságával akarok foglalkozni, hanem a vitának csak egyetlen, aprónak látszó, de szerintem nagyon fontos részletével.

Az egyik „sztár” a Jobbik könnyelmű és felelőtlen „tüntetgetéseinek” a beláthatatlan „veszélyeire” azzal kívánta felhívni a nézők figyelmét, hogy  – állítólag – olyan jelszavak hangzottak el, hogy „minden fára egy cigányt”. Én a felvételt végignézve csak azt hallottam, hogy „dolgozzatok, dolgozzatok”, de hát ez nem sokat számít amellett, hogy a „sztártudósító” hallotta valakitől, aki biztos forrásból tudta, hogy állítólag ez is elhangzott. És mi van akkor, ha nem hangzott el ilyesmi? Semmi! A lényeg az, hogy a tv-ben a nézőknek elmondhatták, hogy – hírek szerint – a Jobbik tüntetésén ezt kiabálták „valakik”. Ezzel bizonyítva van, hogy valamennyien fasiszták, rasszisták, antiszemiták, akik nemsokára kibújnak a gubójukból és terroristák lesznek. „Éberség, itt az ellenség” – hangzott az ötvenes évek egyik legjellemzőbb jelszava. „Éberség, itt vannak a fasiszták, rasszisták, antiszemiták, terroristák!” – zengik a mai médiumok.

Nos, erről jutott az eszembe egy másik videó, amelyben egy tudósító, egy fiatal nő, valamilyen kis tv tudósítója, elmondta Kolompár Orbánnak, hogy őt az egyik budapesti aluljáróban egy cigány leköpte. Kolompár kísérője, vagy testőre, visszakérdezett: honnan tudja, hogy nem egy barna bőrű magyar volt-e a tettes? Hát ez az! Honnan tudta az MTV meghívott kérdező embere, valami tizenvalahányezernemtudomhányadik FM rádió világszerte ismert sztártudósítója, hogy aki ezt kiabálta – ha kiabálta egyáltalán valaki – jobbikos volt-e, magyar volt-e, vagy egy öntudatos, fehér bőrű cigány honfitársunk volt-e, akit – akár cigány volt, akár nem – akár pl. a tizenvalahányezernemtudomhányadik FM rádió rendezősége is odaszervezhetett a balhé kedvéért?

Hogy miért gondoltam erre? Emlékeznek arra, amikor a Tilos fm-nek (mert az is FM) a türelem, a szenvedés és a szeretet népéhez tartozó sztártudósítója alkoholos befolyásoltsága miatti őszinteségi rohamában bevallotta, hogy legszívesebben az összes keresztényt kiirtaná? Ez persze nem gyűlöletbeszéd, a fősodratú sajtó sem is sietett elítélni ezt a fiatalosan meggondolatlan, humoros jópofaságot, inkább csak mentegették a dolgot és emlékeim szerint Orbán Viktor sem tartotta említésre méltónak az esetet. Ez, ahogy még emlékszünk rá, kiváltott egy tiltakozó tüntetést, amelyen valaki elégetett egy izraeli zászlót. Ezt aztán óriási sajtófelhördülés követte: felségsértés, szentségtörés, példátlan, tűrhetetlen! Orbán most bezzeg határtalan, patetikus erkölcsi magasságokba emelkedve, mélységes felháborodással, nyilatkozatban ítélte el a történteket. Mert mi is a kereszténység Izrael zászlajához képest? „Isa púr es homu”. Legalább is Orbán számára. A rendőrség „széleskörű és kiterjedt” nyomozásba kezdett, de a mozgósított, példátlanul hatalmas rendőri és titkosszolgálati erők ellenére is, sajnos, eredménytelenül. A gaz, fasiszta, rasszista antiszemita köddé vált. Pedig az esetről videó készült, amelyen világosan felismerhető volt az elkövető. Aztán tavaly, vagy tavalyelőtt valakik „meggyaláztak” egy holokauszt emléket. A tényleges történtekre már nem emlékszem, csak arra, hogy egy koromsötét éjszaka koromsötétjében vitték végbe a koromsötét éjszaka koromsötétjénél is sötétebb tettüket úgy, hogy az esetnek egyetlen szemtanúja sem volt. Még egy infravörös, sötétben is látó, térfigyelő kamera sem volt képes észlelni a sötét alakokat. Olyan sötétek voltak, mint egy fekete lyuk. Egy-két nap múlva azonban a sajtóban mégis megjelent a hír, hogy a hivatása magaslatán álló rendőrségünk bravúros nyomozással elkapta a tetteseket. A folytatásról nem tudok. Nos, ha a rendőrségünk ilyen hatékony, akkor – véleményem szerint – a zászlóégetőt csak azért nem kapták el, mert nem akarták. Ha valaki tényleg azt kiáltozta a tüntetésen, hogy minden fára egy cigányt, ami valóban népcsoport elleni uszítás, akkor, ha a nagy létszámban jelenlévő rendőrség nem állította elő, kötelességszegést követett el, vagy szándékosan tette, mert tudta, hogy az illető „nem előállítandó”, mert „operatív feladata” van. Meg vagyok győződve arról, hogyha valóban egy jobbikos, vagy – horribile dictu – egy gárdista kiáltott volna ilyet, bilincsbe verve vitték volna el, mert az effélékkel akkor is ezt teszik, ha csak némán le mernek ülni a gyepre, mert még  néma ülésüknek is fasiszta, rasszista, antiszemita üzenete van, amit minden polkorrekt elme azonnal felismer. Hiába indítanának utána bírósági eljárást, egész Európa hangos volna a magyar rasszizmus miatti jajveszékeléstől: „Európa végveszélyben a magyar rasszizmus miatt”, ajvékolna Cohn-Bendit az Európa Parlamentben.  Persze egy fehér bőrű, cigány honfitárs, az más. Arról nem is beszélve, ha az illető esetleg a Terrorelhárítási Központ titkos munkatársa volt, akit azért küldtek a főnökei, hogy segítsen „megoldani és kezelni a Jobbik-problémát”, ahogy azt Hajdu János, a szervezet vezetője nyilatkozta, mivel a  „Jobbik-probléma” megoldása a terrorelhárítási Központ egyik alapfeladata. Lehet, hogy elsősorban erre hozták létre?

A tárgyra térve: a zsidó gyökerű kommunizmusnak és a napjainkban virágba boruló ugyancsak zsidó gyökerű (ezt már Marx is megállapította), ma már „érett”, sőt „túlérett” (globális) kapitalizmusnak kedvelt és eredményesen alkalmazott módszere a beépülés. Jó hazai példa volt erre a Kisgazdapártnak és a Szociáldemokrata Pártnak a belülről történt szétveretése. Mivel napjainkban az egész, posztkommunistának is nevezett, rendszerváltó „elit”, amelyet helyesebb volna görögösen kommunistida, vagy még inkább bolsevida, azaz kommunista, vagy bolsevik utód, származék elitnek evezni, épp bolsevida voltukból adódóan, a Jobbikot tekinti a legfőbb ellenségének, bizonyosak lehetünk abban, hogy nem egy ügynökük beépült már a pártba, sőt a párt vezetőségébe. A kisebb halak névtelenül vannak ott a tüntetéseiken. Ők kiabálják nagy hangon azokat a jelszavakat, amelyek miatt a médiumok felháborodottan ostorozhatják a Jobbik „szélsőségességét”, hogy aztán az un. tv vitákon számon kérjék a meghívott vezetőkön.

2. Meglepő orosz, amerikai és izraeli vélemények

Egyszer olvastam egy beszélgetést egy volt szovjet tábornokkal, egy bizonyos Jevgenyij Schekatyihinnel (magyarul itt: http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=847 ), akinek a zsidó politikusokról mondott következő jellemzése tökéletesen illik a posztkommunista, globalista politikusokra: „A zsidók (én a magam részéről bolsevidákat írtam volna – szerző), tekintet nélkül az iskolázottsági szintjükre és a társadalmi helyzetükre, robotok. Ők a politikában is úgy viselkednek, ahogy a világi rabbijuk (én a magam részéről tartótisztet mondtam volna – szerző) utasítja őket: ma a kommunizmust magasztalják, holnap, egy másik országban, Hitler kultuszt csinálnak és megrészegednek a nácizmustól, egy nappal később a királynőt és a kapitalizmust csodálják. Úgy, ahogy utasítják őket. … Gyökeret kell verniük a hazafiak körében, és akkor a zsidó tagadni fogja a Holokausztot és az auschwitzi gázkamrákat. Be kell férkőzniük az Orosz Állami Dumába, ahol a zsidó az orosz nép jogainak a megvédelmezéséről fog ordítozni. Egyetlen dolog van, amit egy zsidó sosem szalaszt el: a személyes haszna. Ezért a haszonért nem csak Izraelt, de a saját anyját is eladja!” Megvallom, amikor ezt olvastam, kissé túlzónak éreztem, bár elgondolkoztatott, amikor megtudtam, hogy a rendszerváltási idejének orosz „ultranacionalistáját”, Zsirinovszkijt (talán vannak még, akik még emlékeznek az akkori „orosz Hitler” nevére) eredetileg Edelsteinnek hívták. Ami pedig a zsidó politikusok haszonelvűségét illeti, álljon itt egy amerikai idézet egy bizonyos Philip Giralditól (http://original.antiwar.com/giraldi/2012/10/03/why-i-dislike-israel/ ): az izraeli „kormányok … lényegében egy hosszú életű bűnügyi vállalkozás részesei, legalábbis a korábbi elnökei és miniszterelnökei elleni sorozatos bírósági ítéletek alapján ítélve. Legutóbb az előző elnököt, Moshe Katsavot ítélték el nemi erőszakért, miközben valamennyi korábbi kormányfő után, beleértve a jelenlegit is, nyomoztak korrupció miatt. Továbbá az izraeli kormány a legtöbb elfogadott nemzetközi szabály értelmében is bűnöző hatalom …”.

Egy izraeli filmrendező, Yoav Shamir, készített egy filmet az antiszemitizmusról Defamation, azaz Rágalmazás címmel. (http://www.youtube.com/watch?v=TOUlJLrQ3sQ&feature=related )

A rendezőnek az adta az ötletet, hogy ő, mint Izraelben született ember, természetszerűen, még sosem találkozott antiszemitizmussal, az izraeli újságok mégis állandóan azzal foglalkoznak. Van a filmben egy beszélgetés, amelyet a kilencvenedik évét betöltött nagyanyjával folytatott a dologról, amelyet érdemes elolvasni:

Yoav Shamir.: Én izraeli vagyok. Én sosem találkoztam antiszemitizmussal. Megpróbálom megérteni, hogy mi is az antiszemitizmus.

Nagymama: Na, és tudod már?

Y.Sh.: Még tanulom.

N.m.: Még tanulod?

…

N.m.: Mi lelkes cionisták vagyunk. Mi nem fogunk országot vagy népet cserélni. Semmiképp! Amikor efféle dolgokról beszélsz, az bánt engem és felizgat.

Y.Sh.: Milyen dolgokról?

N.m.: Zsidókról, antiszemitizmusról és effélékről.

Y.Sh.: De azt mondják, hogy külföldön töméntelen antiszemitizmus van.

N.m.: Hol? Külföldön? Akkor miért nem jönnek ide (mármint  zsidók – szerző)? Ha ott antiszemitizmus van, miért nem jönnek ide? Arra várnak, hogy megöljék őket? Igaz? És miért nem jönnek?

Y.Sh.: Hát miért nem jönnek?

N.m.: Azért, mert szeretik a pénzt. A zsidók szeretik a pénzt. A zsidók bűnözők. A zsidó bűnöző. Pénzt halmoznak ott. Miért jönnének ide és dolgoznának a pénzért, ha ott munka nélkül tudják halmozni. Miért?

Y.Sh.: Ők ott nem dolgoznak?

N.m.: Nem dolgoznak. Ezt mondom. Munka nélkül van pénzük. Ha ide jönnének, dolgozniuk kellene.

Y.Sh.: Hogy lehet pénzük munka nélkül?

N.m.: Hogy lehet pénzük? Kamat, pénzt kölcsönöznek nagy kamatra … szeszt árulnak … bort. A zsidók mindent tudnak a piszkos üzletről. Én mondom neked, én vagyok az igazi zsidó. Engem nem vakít el a pénz, semmi.

Y.Sh.: De te úgy beszélsz, mint egy antiszemita, ha azt mondod, hogy a zsidók nem dolgoznak.

N.m.: Dehogy! Ha külföldön akarnak maradni, maradjanak. Arra várnak talán, hogy jöjjön egy új Hitler és megölje őket, mielőtt még elmenekülnének?

Tehát így tanítja felnőtt, filmrendező unokáját egy kilencven valahány éves cionista zsidó asszony, aki még fiatal korában vándorolt ki a Szentföldre. Ha én mondanék ilyet, nyilván elvetemült rasszista és antiszemita volnék, mint akkor is, ha azt mondom, hogy a cigányok sokkal nagyobb arányban bűnöznek nálunk, mint bármely más népcsoport. Vannak igazságok, amelyeket a polkorrektség megtilt kimondani. Az öreg zsidó asszonynak nem kellett ettől a vádtól félnie, ezért őszintén kimondta. Az angol nyelvű filmet egyébként érdemes megnézni, mert félelmetes módon leplezi le a zsidók önmaguk által indukált üldözöttségi és holokauszt paranoiáját. (Paranoia: Sajátos belső logikával felépített, rendszerezett, gondosan kidolgozott téveszmék ill. téveszmerendszerek összessége. Eszméi valóságosságában a személy megingathatatlanul hisz.) Ami viszont számunkra érdekes, hogy a zsidó öregasszony véleménye mennyire egybecseng a volt szovjet tábornokéval és az amerikai újságíróéval: piszkos üzlet, piszkos ügyek, piszkos életvitel. Hát igen, ha valaki nálunk állandóan a magyar rasszizmustól és antiszemitizmustól reszket, miért nem megy az ígéret földjére, hogy ott biztonságra és boldogságra találjon? Hiszen: „El lehet innen menni” – ahogyan halhatatlan Gyurcsányunk mondta, no nem az antiszemitizmustól reszkető zsidóknak, hanem a magyar ifjúságnak.

3. A bolsevida politikai kultúra

E kissé hosszúra nyúlt kitérő után térjünk vissza a tárgyunkra: „A zsidók mindent tudnak a piszkos üzletről” – mondta az izraeli, cionista, zsidó öregasszony. Magyar viszonyokra alkalmazva: a bolsevidák mindent tudnak a piszkos üzletekről, hiszen arra oktatták őket. Gyakorlatilag ezt jelenti a következő megállapítás is: A bolsevida politikai kultúrának – amely ma kizárólagosan uralja a négypárti politikai életet – legfontosabb elemei a megtévesztés és a beépülés. Emlékszem még azokra a napokra, amikor a Jobbik megjelent a politikai porondon és „nemzeti érzelmű hazafiak” ahelyett, hogy üdvözölték volna az új erőt, arról írogattak az interneten, hogy ezek sem jobbak a Deákné vásznánál és mihelyt a hatalom közelébe fogak jutni, ők is engedni fognak a pénz varázsának és eladják az elveiket. Hogy ez a szöveg a gyakorlatban a bolsevidák támogatottságát volt hívatva segíteni, azt mindenki tudta, aki csak egy kicsit is hajlandó volt használni az eszét, de ennek ellenére ezek a szerzők, hozzászólók a világért sem MSZP vagy Fidesz színekben beszéltek, hanem a „független, kizárólagosan igaz, hazabölcse hazafiak” látszatát próbálták kelteni: „Mindenki rossz, csak mi vagyunk jók.” Sőt, ők még azt is tudták, hogy mit kéne tenni – másoknak. Mi ez, ha nem megtévesztés! A beépülés akkor még nem látszott.

Én a magam részéről nagy rokonszenvvel kísértem a Jobbik színre lépését, de tudtam, hogy amellett, hogy szükségszerűen kerülnek ingatag jellemű emberek is közéjük, ott lesznek a beépített, tudatosan bomlasztó, tudatosan kompromittáló elemek, ahogy az idézett orosz tábornok mondta: „Gyökeret kell verniük a hazafiak körében, és akkor a zsidó tagadni fogja a Holokausztot és az auschwitzi gázkamrákat. Be kell férkőzniük az Orosz Állami Dumába, ahol a zsidó az orosz nép jogainak a megvédelmezéséről fog ordítozni. Egyetlen dolog van, amit egy zsidó sosem szalaszt el: a személyes haszna. Ezért a haszonért nem csak Izraelt, de a saját anyját is eladja!” Ezeknek a kiszűrését láttam a fiatal párt legnehezebb feladatának. Csupán az a kérésem az olvasóhoz, hogy a „zsidó” szót helyettesítse be a bolsevidával.

Amikor a Jobbik elhatározta, hogy indul a választásokon, megint sok „hazafi” károgott, hogy ezzel beépülnek a rendszerbe és csak azért teszik, hogy ők is a zsírosbödön közelébe kerüljenek. Ha nem megrendelésre károgtak, akkor elmulasztottak egy nagyon fontos dolgot figyelembe venni: azt, hogy a hazugságra épült társadalmakban az uralkodó csoport számára a legfélelmetesebb fenyegetés, ha valaki hallhatón ki tudja és meri mondani az igazságot. Ezért mondta Orbán valamelyik tanácsosa, hogy a választás legfontosabb tétje annak a megakadályozása, hogy a Jobbik az országgyűlésbe bekerüljön. Ami a szókimondást illeti, a Jobbik eddig minden elismerésre méltóan szerepelt. A következetessége meg is hozta az eredményt. A beépültek közül először Pősze esett ki, aki a legkevésbé bírta szerepjátszást. Az orosz tábornok figyelmeztetését, hogy a „bolsevida” a személyes hasznáról soha sem tud lemondani, az igazolta, hogy a szent korona előtt tett esküjét könnyedén megszegte a képviselőséggel járó anyagi előnyökért. Nem zavarta az sem, hogy a választóinak tett ígéretét is megszegte. Miután pénzért eladta a becsületét, miért ne hinném el az orosz tábornoknak, hogy pénzért egyéb gazemberségekre is képes? Endréssik, a másik tégla, odáig ment az arcátlanságban, hogy képes volt azt állítani, hogy nem ő szegett esküt, hanem a Jobbik. Szegedinek – akit pedig mindig rokonszenvvel figyeltem – a  pálfordulására csak a szánalmas minősítést használhatom. Persze a pénzről – eskü ide, eskü oda – ő sem mondott le. Ezzel egy szintre süllyedt Bokros Lajossal. Hivatalból most már egyiknek sincs semmi dolga az EP-ben, de akár tesznek valamit, akár nem, a nem akármilyen „zsozsó” a következő választásig biztosítva van. Egyetlen feladatuk, hogy addig minél többet bezsebeljenek és gondoskodjanak valami más, zsíros állásról, ami az új kapcsolatrendszerben már lényegesen könnyebb feladat lesz, mint eddig volt. Szegedi már meg is kezdte új pályafutásának az építgetését ezzel a nyilatkozatával: http://kuruc.info/r/2/103147/ , amire már csak ráadás, hogy egy zsinagógában elkezdett héberül tanulni. „Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék.” – tanítja Jézus. Szegedi esetében is kitudódott. (Lehet, hogy Szegedi „nemzeti bolthálózata” a jövőben judaikákat fog árulni?) A Jobbik lépése olyan volt, amilyet elvártam tőlük. Zsidó származás ide, zsidó származás oda, mindaddig keményen kiálltak mellette, amíg a vesztegetési ajánlatáról nem szereztek tudomást. Akkor viszont gyorsan és határozottan léptek. A „téglák” nem érdemelnek mást. Ami szomorú, hogy a sor még nem ért véget.

4. Új „tégla” a látótérben?

Pörzse a következő, akire komolyan rávetül a gyanú árnyéka: A Vállalkozók Érdekvédelmi Szervezete tüntetett ellene, mert állítólag nem fizette ki a házát felépítő vállalkozót. Amikor a hír megjelent a Kuruc Infón, néhány lelkes jobbikos gondolkodás nélkül „Sándor” védelmére kelt. (Az „Aggyál nekik Sanyi, rugdosd fel az összes köcsögöt!” szövegű észrevétel beíróját nem tartom jobbikosnak. Inkább gyanakszom egy gúnyolódó kívülállóra.) Pedig nem ártott volna, ha hajlandók lettek volna kotorászni egy kicsit az emlékezetükben. Tudjuk, ugye, hogy a Jobbik egyik legfontosabb célkitűzése az volt, hogy „ne keveredjenek a korpa közé”, azaz ne sározzák be magukat a hazai politikusokra jellemző gátlástalan nyerészkedéssel és e téren is, elismerésre méltó módon, példát kezdtek mutatni. Ezért nincs a soraikban álláshalmozó. (Tudomásom szerint Pörzse az egyetlen kivétel, mivel képviselő és újság főszerkesztő egy személyben.) Ugyancsak ügyeltek arra, hogy ne kövessék a többi képviselő példáját a milliós költségelszámolásokkal és a különböző juttatások illetéktelen felvételével. De e téren is akadt két kivétel, az egyik, érdekes módon, megint Pörzse Sándor volt. Hogy is mondta az orosz tábornok – most a saját, hazai értelmezésemben? „Egyetlen dolog van, amit egy bolsevida sosem szalaszt el: a személyes haszna.” Jó, ne legyünk mindjárt rosszhiszeműek! Higgyünk a magyarázkodásának, hogy jóhiszeműen járt el! Sajnos, nem ez a lényeg, hanem az, hogy amikor felszólították a törvénytelen, … ne, mégse … mondjuk csak finoman úgy, hogy szabálytalan, erkölcsileg nem kifogásolhatatlan gyakorlatára, méltatlankodó vezércikket írt a Barikádba a gusztustalanul hatásvadász „Feszítsd meg” címmel. A cikkben hazug módon megvádolta Novák Elődöt, aki elnökhelyettesi mivoltában, a Jobbik erkölcsi alapállása értelmében kérte tőle a jogtalan pénzfelvétel abbahagyását. Ami engem a legjobban megdöbbentett, az a címválasztás volt, amely azt sugallja, hogy Pörzse a Jobbik Krisztusa, Novák előd pedig a farizeusok és a főtanács együtt. Hogy ilyen gyomorforgató ízléstelenségre képes, azt sosem mertem volna feltételezni róla. A cikke – az én felfogásom szerint – roppant súlyos jellemhibára utal, maga a jogtalan pénzfelvétel pedig a személyes haszon prioritását mutatja emberünknél az elvekkel szemben (Scsekatyihin szindróma?). Miért írhatta ezt az ostoba cikket? Azt remélte, hogy az őt sztároló olvasók támogató leveleik tömegével visszakozásra fogják kényszeríteni Novák Elődöt? Ilyen primitív volna az igazság-fogalma? Azt hitte, hogy „nyomás gyakorlással” az igazság alakítható? A mai „politkult” környezetben végül is érthető a gondolatmenete, hiszen a bolsevik és a liberális igazság valóban helyzet- és személyfüggő. De az övé is? Egy jobbikos vezetőé? Az az észrevétele is megérdemel egy „sánta kutya díjat”, hogy „az esettel egyedül a Jobbik foglalkozik, az összes többi párt számára nem téma”. Hát persze, hogy nem az! Miért is volna téma a korrupció a korruptak számára? A többi párt számára az álláshalmozás sem volt téma. Ők csak örülnének, ha a Jobbik hozzájuk züllene. Akkor nem szerezne nekik kellemetlen perceket. Sőt, talán még a pártúnió is létrejöhetne, mint a kereszténydemokratákkal. Miért ne, ha Szegedi egy gyékényre kerülhetett Bokros Lajossal? Szegény Pörzse még csak észre sem vette, hogy az érvelése nem csak eszméletlenül primitív, hanem erkölcstelen is. Megvallom, nem szoktam a Barikádot olvasni. Amikor megjelent, vettem néhány példányt, de nem nagyon nyerte meg a tetszésemet. Unalmasnak találtam. Az interneten sokkal jobban tudok tájékozódni. Egy apró részlet azonban megmaradt a fejemben. Pörzse egy régi vezércikkét a következőképp fejezte be: „… pedig van megoldás: a keresztény erkölcs”. Elolvasván a „Feszítsd meg” c. cikkét az fogalmazódott meg bennem, hogy vajon milyen fogalma lehet ennek az embernek a keresztény erkölcsről. Mert, hogy a lényegét nem érti, az biztos. Ezért nem volt nehéz Novák Előd számára, hogy intelligensen és nagyon határozottan helyreigazítsa őt. (http://kuruc.info/r/6/92176/ )

Térjünk vissza a VÉSZ-re. A VÉSZ egy vonatkozásban nagyon hasonlít a Gárdára: nem engedheti meg magának, hogy törvénytelenséget kövessen el, vagy tévedjen, mert abban a pillanatban hiteltelenítenék. Tudjuk, hogy  vállalkozók sem szentek, ezért nagyon alaposan kivizsgálják az egyes esteket, mielőtt nyilvánosan kiállnának egy-egy tagjuk ügye mellett. Én tehát hiszek a VÉSZ-nek. Ebben a meggyőződésemben még Pörzse közleménye is megerősített. Mit is írt Pörzse: „kijelentem, hogy nem tartozom, sőt az építési vállalkozó által okozott kár rendbe tétele, illetve az el nem végzett munkák sokkal többe kerültek, mint az általa követelt összeg. Ennek bizonyítására szakértői vélemények és különböző dokumentumok a rendelkezésemre állnak. Többször felajánlottam, hogy forduljunk a független magyar bírósághoz, ám erre hajlandó a vállalkozó nem volt.”

Ha a vállalkozó okozott neki kárt, ha ő „sáros’”, akkor miért fordulna ő a bírósághoz? Azért talán, hogy az Pörzse javára ítéljen? Hogy az okozott kárt  perköltségekkel és kamatokkal együtt kelljen megtérítenie? Ebben az esetben Pörzsének kellett volna, mint károsultnak, a bírósághoz fordulnia, nem pedig „felajánlani a vállalkozónak a lehetőséget”. És milyen „lehetőséget”? Olyat, amely minden magyar állampolgár rendelkezésére áll? Olyat, amellyel a vállalkozó Pörzse megkérdezése nélkül élhet? Amikor ezt olvastam, azt kérdeztem magamtól, hogy tudja-e ez az ember, hogy mit beszél. Micsoda hülyeség ez? A szövegből nyilvánvaló, hogy Pörzse a rendelkezésére álló „szakértői vélemények és különböző dokumentumok” ellenére nem mert bírósághoz fordulni. Persze az olvasó felteheti a kérdést: ha Pörzse sáros, miért nem fordult a vállalkozó a bírósághoz? Erre a VÉSZ elnöke, Éliás Ádám megadta a választ, amiről azonban már a kurucinfó sem adott tájékoztatást. Idézem: „Pörzse „nagyvonalú” ajánlata, miszerint forduljon a kivitelező bírósághoz, közönséges trükk, csupán az időhúzást szolgálja, aminek az is lehet az eredménye, hogy a bírósági eljárás évei alatt a cég a kintlévőségei miatti likviditási gondok miatt netán megszűnik.” (http://www.pestmegyei-hirhatar.hu/hir/vesz-es-valasz-porzse-sandornak )

Azt hiszem, világos beszéd. Nem olyan, mint Pörzse zavaros hablatyolása akár ebben, akár a lakhatási támogatási ügyben. Ehhez a nyilatkozathoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy tudok egy hasonló ügyről, amelyben a bíróság 14 évi pereskedés után hozta meg az ítéletét a vállalkozó javára. 14 év! Hogyan lehet képes egy vállalkozó ennyi ideig finanszírozni a vállalkozását, ha a megrendelői nem fizetnek, hanem cinikusan azt mondják, hogy forduljon bírósághoz. Azaz munka helyett pereskedjen, tárgyalásokra készüljön és járjon, és viselje még a perköltségeket is. Az elnök nyilatkozata szerint Pörzse 3,2 millióval tartozik a vállalkozónak immár évek óta. Hogy ez sok, vagy kevés, azt ki-ki döntse el, de az nem döntés kérdése, hogy 3,2 millió meg nem adása erkölcsös-e, vagy erkölcstelen, törvényes-e, vagy törvénytelen. Nem tudom, hogy Pörzse, aki a keresztény erkölcsöt tartotta valamilyen probléma megoldása eszközének, tudja-e, hogy a munkás bérének a meg nem adása a keresztény erkölcstan szerint „égbekiáltó bűn”?

Pörzse, hasonlóan Izraelhez, amely, ha a bűneit emlegetik, rögtön antiszemitizmusról, rasszizmusról, nácizmusról, vérvádról és hasonlókról kezd ordítozni, azt sem átallotta állítani, hogy „az külön döbbenetes, hogy a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége politikai útra tereli két magánszemély vitáját, hiszen a Jobbiknak semmi köze nincs ehhez a 2006-os elszámolási vitához”.
Szerinte a Jobbiknak semmi köze sincs ahhoz, hogy egy jobbikos országgyűlési képviselő a magánéletében erkölcsösen, vagy korruptan viselkedik? Micsoda képmutatás ez? Arról nem is beszélve, hogy Éliás közleménye szerint: „A VÉSZ elhatárolódik attól, hogy politikai színezetet kapjon a tegnapi demonstrációjuk. Ezzel szemben a valóság az, hogy a VÉSZ a Jobbik mellé állt, amikor a párt a kkv szektor érdekében számos esetben fellépett a lánctartozások visszaszorításáért, és a végsőkig próbálta elkerülni azt, hogy egy ilyen ügyben épp egy jobbikos képviselő ellen kelljen fellépnie nyilvánosan.” Ennek érdekében: „korábban megkereste Gaudi Nagy Tamás képviselőt, aki megígérte, közvetít a kialakult helyzet rendezésében. Mivel ez nem vezetett eredményre, e tárgyban levelet írt Szabó Gábornak, a Jobbik pártigazgatójának, amire választ sem kapott. A VÉSZ fellépése egyáltalán nem irányul a Jobbik ellen, sőt, az egyesület soha nem kapcsolódik be semmilyen párthatalmi harcba, viszont Pörzse Sándor magatartása kiáltó ellentétben áll a Jobbik által meghirdetett politikai programmal.” Hát ez az! Pörzse magánélete – akár tetszik neki, akár nem – éppúgy politikai kérdés, mint Petraeus tábornoké, aki a CIA elnökségéről mondott le magánéleti okok miatt.

„A holnapi napon becsületsértésért és rágalmazásért feljelentést teszek a VÉSZ ellen, illetve minden olyan sajtóorgánummal szemben, akik megkérdezésem nélkül adnak hírt az eseményről.” – folytatta harciasan Pörzse a nyilatkozatát (http://kuruc.info/r/1/102203/ ). Hűha, ez már döfi! Így tesz a maga igazának a tudatában egy önérzetes ember. De miért nem az okozott károk miatt pereli a vállalkozót? Nem kell neki a pénz? Vagy nem találja a perdöntő szakértői véleményeket, amelyekre hivatkozott? Arra is kíváncsi vagyok, hogy hány olyan sajtóterméket fog beperelni, amelyek hírt adtak az eseményről? Gondolom a Kurucinfót is följelentette. Valamint minden lapot és egyéb hírforrást, amely a VÉSZ ellene tartott tüntetéséről tudósít az ő engedélye nélkül. Mintha ő volna a Magyar Köztársaság főcenzora, akinek a „nihil obstat”-ja nélkül Magyarországon nem jelenhet meg sajtóhír. Ráadásként hadd mondjak neki még egy lehetséges válasz arra a kérdésére, hogy miért nem foglalkozott egyetlen párt sem a lakástámogatási ügyével. Pl. azért, amiért a rendőrök nem emelték ki a „minden fára egy cigányt” skandáló elemeket, ha voltak egyáltalán olyanok.  Hogy maradjon legalább egy „mi kutyánk kölyke” az ellenséges csapatban, ha már annyian kihullottak. Nehogy már őt is kidobják, mint korrumpálódott párttársait! Ki fogja akkor kiszivárogtatni a Jobbik belső ügyeit? Vajon a „Feszítsd meg” cikk nem a Jobbik belső ügyeinek egyfajta „kiszivárogtatása” volt-e? A félreértések és félremagyarázások elkerülése érdekében: távol álljon tőlem, hogy Pörzsével kapcsolatban ilyet állítsak, mert semmi efféléről nincs tudomásom. Csupán az ő számára szeretném megvilágítani, ha már föltette ezt az ostoba kérdést, hogy egy beépített ügynök esetében még ez is lehet az ellenség hallgatásának egy lehetséges oka. Mert ha az lett volna a céljuk, hogy őt a Jobbikon kívül lássák, akkor inkább rá kellett volna csapniuk egy ilyen témára, hogy a Jobbikon belül ellehetetlenítsék. Miért nem ütötték le a magas labdát? Érdekes, hogy a VÉSZ ügyet sem kapták föl!

A mellékelt kép a VÉSZ tüntetésén készült. A tüntetők által tartott felirat szövege: „Pörzse Sándor – vészesen közel van, amikor fizetned kell!!”. Fizetni pénzzel és … most már becsülettel is. Az eddig leleplezett korrupt Jobbikosok elveszítették a becsületüket, de a Jobbiké megmaradt. Csak arra kérem, figyelmeztetem a Jobbik vezetőségét, vigyázzanak, hogy amikor Pörzse veszíti el a becsületét, ők akkor is tisztán kerüljenek ki az ügyből. Hogy mit tegyenek? Nem adok tanácsot. Biztos vagyok abban, hogy jobban tudják nálam, hogy mit kell tenniük. Csak legyen meg most is a bátorságuk hozzá. Az óvatosságukat megértem, mert a bolsevidák nem csak a beépülésnek, de a rágalmazásnak és a szalámizó taktikának is nagymesterei. Éppen ezért nem engedhetik meg, hogy vállrándítással intézzék el az ügyet. Végére kell járniuk! Saját hatáskörben! Amíg nem késő! Egy tanácsot azonban mégis adok: Nem ártana, ha Szabó Gábor pártigazgató nekiállna, hogy megfogalmazza a válaszát a VÉSZ levelére és e célból megpróbálná felderíteni a valóságot. Biztosan akad a Jobbikban egy képzett építész, aki megnézhetné, hogy milyenek is a Pörzse kezében lévő „szakértői vélemények és különböző dokumentumok”. És talán azokat is, amelyek a VÉSZ rendelkezésére állnak. Megérné, mert nem kicsi a tét.

Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő